Józsa László

Paleopathologia

Elődeink betegségei

A nem fertőző mozgásszervi betegségek eredete

Az osteoarthritis felismerhető az ősállatok csontjain, legalább 150 millió év óta (Tasnádi – Kubacska 1960, Wells 1964), az óvilági majmokon 2,4%, az afrikai recens és az ásatag gorillákon és csimpánzokon 20–28% gyakoriságú, de az orangutánon alig jelentkezik (Rothschild és Woods 1992). A kb. 1 millió éves jávai Homo erectus leleteken és azóta folyamatosan megfigyelhető a deformáló arthrosis, a hominidák, évmilliókkal ezelőtt, „készen kapták” az evolúció során.

Rheumás polyarthritis. Elsőként Snorrason (1952) figyelt fel arra, hogy a 18. századig nem fordult elő rheumás polyarthritis Európában. A kórkép valószínűleg újvilági eredetű (Merbs 1992), Észak-Amerika délkeleti területeiről terjedt szét az egész kontinensre (Rothschild és Wood 1990, 1992, Wood és Rothschild 1988). Magam részéről egyetértek álláspontjukkal, t.i., hogy a rheumatoid arthritis viszonylag új, legfeljebb 6 000–10 000 éves humán megbetegedés, amely mind a mai napig ritkaság az alaszkai eszkimók és a dél-amerikai őslakosok között (Boyer és mtsai 1988). Európában a 18. századból, vagy későbbről származó vázanyagon figyelhető meg, Afrikában 1957-ben ismerték fel az első (élő) esetet, ám egyetlen olyan ásatag lelet sem került elő, amelyen előfordulna (Adebajo 1989, és 1990). Az újonnan fellépő (nem fertőző) kórképek egy része gén-mutáció következménye, mások biztosan nem ezen a módon keletkeznek, de kialakulásuk pontos mechanizmusa nem ismert. Viszonylag keveset tudunk a betegségek, a vércsoportok és HLA rendszer kapcsolatáról, mégis úgy gondolom, nem lehet véletlen, hogy egyes kórképek ott keletkeznek, ahol meghatározott HLA tulajdonságok dúsultak fel a populációban. Valószínűleg ezzel magyarázható a rheumás arthritis és Bechterew kór észak-amerikai eredete. Később, a népesség keveredése révén, Európában, majd újabb évszázadok múltán az afrikai lakosság körében történt megjelenésük. Nem járhat messze az igazságtól Mennen (1986), aki a HLA tulajdonságok négereken észlelhető kombinációjára vezeti vissza, hogy a támasztószöveti megbetegedések (polyarthritis rheumatica, Dupuytren kór stb.) miért ritkák a negridek között, mások (keloid) viszont az afrikai színesbőrűeken gyakoriak.

A Behcet kór ritka, autoagressziós betegség, szem, száj, urogenitalis nyálkahártyai és ízületi eltéréseket okoz. Verity és mtsai (1999) szerint a történelmi idők kezdetén a Földközi-tenger keleti medencéjében, a HLA B51 antigént hordozókon alakult ki. Észak-Ázsiában és Amerikában ugyancsak gyakori ez a komplex, azonban azok között nincsen Behcet kór. A betegség a Selyemút mentén terjedt a Mediterrániumtól Kínáig, abban a sávban sokszorosan gyakoribb, mint egyéb régiókban.

A Dupuytren-kór egyetlen gén mutációján alapuló, dominánsan öröklődő kórkép, a 7–10. században a vikingek körében alakult ki, ma is az egykori normannok lakta területeken (Skandinávia, Izland, Brit-szigetek). A bevándorlók révén Ausztráliában fordul elő legtöbbször (Józsa és mtsai 1997, Whaley és Elliot 1993). Elterjedéséből következtethetünk arra, hogy a nyugati vikingek területén (Norvégia, Dánia) keletkezett, a keleti (svéd) normannok által meghódított orosz területeken tized olyan gyakoriságú, mint Nyugat-Európában.

A köszvény esetek 90%-a génmutáció okozta enzim-defektus, a Csendes-óceáni szigetvilág lakóinak 40%-ában mutatható ki hyperuricaemia és legalább 25-30%-ában köszvény. Taiwan kétfelől, Kr. e. 4000 körül a polinéziai szigetvilágból, időszámításunk kezdete táján pedig a kínai szárazföld felől népesedett be. Az előbbiek leszármazottaiban 44%, az utóbbiakéban 0,5% a köszvény prevalenciája. Azokban a régiókban, ahol az őslakosok élnek, mind Formozán, mind a szigetvilágban, de még a Kr.u. 800 körül érkezett Új-zélandi maorik körében is legalább tizenötször gyakoribb, mint Európa, vagy Amerika fehér népességében (Chang és mtsai 1997, Prior és mtsai 1981). A Polinéz-Mikronéz szigetvilágban emberi betegséggé lett köszvény, ezekről a területekről terjedt Délkelet Ázsia, Indonézia területére (Darmawan és mtsai 1992, Chang és mtsai 1997), ám megoldatlan a betegség európai keletkezésének, terjedésének módja.

A sclerosis multiplex napjainkban világszerte elterjedt, az epidemiológiájával foglalkozók nyolc évtizede észrevették, hogy Izlandon a leggyakoribb, ám az egykor viking lakta területeken is jóval magasabb a prevalenciája mint más országokban (Bulman és mtsa 1992). Úgy tűnik, ez a kórkép is a vikingek körében jelentkezett a 10. század tájékán, s közvetítésükkel disszeminálódott Szicílián, Bizáncon és Oroszországon át Perzsiába, Arábiába, Indiába és Kínába is (Poser 1995). Bár számos kérdés még tisztázásra vár, elgondolkodtató a betegek körében igen magas HLA DR2 és DQW 1 frequencia (Poser 1994).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 721 1

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Józsa László (1935) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, majd Kecskeméten dolgozott 1968-ig. 1968–1999-ig az Országos Traumatológiai Intézet patológus főorvosa. Közben másfél évtizeden át a Tamperei Egyetem professzora. 1972-ben az Orvostudomány kandidátusa, 1980-ban akadémiai doktori minősítést szerzett. Őskórtani munkáit hosszú évtizedeken át folytatta.

A millecentenáriumra megjelent könyvében a honfoglaló és Árpád-kori népesség egészségi állapotát és betegségeit foglalta össze. Sokezer csontváz és jó néhány múmia makroszkópos és szövettani-hisztokémiai vizsgálata közben a rencens patológia legmodernebb eljárásait alkalmazta. Így sikerült enzimeket, köztiállomány alkotórészeket kimutatni egyiptomi múmia bőrében, XIX. századi múmia vesegyulladásában az immunglobulin-kicsapódást. „Amikor az egyetemen, vagy munkánk közben betegségekről tanulunk, rendszerint megismerjük annak első leíróját, megtudjuk a felfedezések időpontját, ki és mikor dolgozott ki valamiféle műtéti eljárást, vizsgálómódszert. Időnként elrévedünk: vajon mit tudhattak szakmai őseink, hogyan figyelhettek fel azokra a betegségekre, elváltozásokra, amelyek az emberiség életét már a történelem ködébe vesző évezredekben is keserítették. Ezekre, és hasonló kérdéseinkre kapunk választ Józsa László egyetemi tanár könyvében, aki évtizedeken át vizsgálta a föld mélyéből napvilágra kerülő emberi maradványokat, kórboncnokként összehasonlította a napjaink emberén kialakuló elváltozásokkal. Közben szorgalmasan gyűjtötte a kérdéssel foglalkozó világirodalmi adatokat.”

Dr. Cseplák György

A majd kétszáz fotóval gazdagon illusztrált könyv a történelem előtti vagy a későbbi korokból származó, emberi maradványokon található kóros elváltozásokkal foglalkozik. A téma éppúgy érdekli az orvost, állatorvost, őslénykutatót, régészt, antroplógust, humánbiológust vagy a történészt, történeti demográfust, múzeológust.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jozsa-paleopathologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero