Híres és gazdag lovagrend volt a templomosoké is, melyet 1119-ben alapítottak. Székhelyük abban a jeruzsálemi palotában volt, mely a feltevések szerint a salamoni templom helyén állt, innen ered a rend neve. Tagjai csakis katonai szolgálatokra esküdtek föl, a zarándokok és mindenféle oltalomra szorulók védelmére, harcra a hitetlenek ellen. A templomosok szabályzata titkos volt, a felvétel feltételei szigorúak. Az egyes lovagok csak bizonyos részét ismerhették a rend tevékenységének, mely közül a legfontosabb a pénzügyletek lebonyolítása lett. Ez nemcsak azért különös, mert látszólag távol esik a harcos lovagi tevékenységtől, hanem azért is, mert a kamatszedés ellentétes a keresztényi elvekkel, melyeknek pedig elvben az élharcosai lettek volna. Valójában ez a feladat egy lovagrend számára ésszerű volt. Hiszen egész Európára kiterjedt rendházhálózatukat katonailag jól védett épületek alkották. Aki biztonságban akarta tudni a pénzét, szívesen helyezte náluk letétbe. Az utazóknak, gazdag zarándokoknak is kedvező volt, hogy például a párizsi rendházban váltócéduláért cserében leadták a pénzt, és azt útközben, a kölni, genovai vagy jeruzsálemi rendházban átvehették, ha a cédulát felmutatták. Pápáknak és királyoknak nyújtottak nagy összegű kölcsönöket. A johannitákhoz hasonlóan hatalmas saját vagyonuk volt földben, házakban, malmokban, egyebekben, amit a belépőktől és adományozóktól kaptak. Mikor azután a keleti hódítások elvesztek, a templomosok központja Párizs lett.