Lőrinc László

Életmódtörténet II.

Középkor


A reneszánsz udvari ember

A műveltség jelentősége az udvarokban fokozatosan növekedett. A reneszánsz Itália udvari embere már nemcsak jó modorú kellett legyen, hanem sokoldalúan művelt társalgó is. Ha a társalgás úgy hozta, bármely témáról órákon keresztül kellett elmésen csevegnie. Nem csupán a szolgálatába állt művészeket hallgatta, hanem sokszor saját szerzeményeit is előadta. A nők pedig nemcsak tárgyai a lovagok rajongásának, hanem egyenrangú résztvevői a társalgásoknak, jártasak a művészeti és tudományos kérdésekben. Az itáliai reneszánsz képzőművészet felvirágzásának egyik oka éppen az volt, hogy az előkelő társasági életben illett áldozni a művészetre, s így a nagy alkotók megrendelőket találhattak maguknak. A reneszánsz korára a jó modor fogalma is változott. A túlzó bókok, végletes alázatosság és hódolat helyébe a természetesség, a báj, a könnyedség, a jó humor lép. Mintha a lovagok túljutottak volna az ösztönök szabályozásának nehéz, nagy erőfeszítést igénylő első szakaszán, ami után már könnyeden, természetes kedvességgel tudtak előzékenyek lenni az udvarhölgyekhez vagy a többi udvaronchoz. ➤[2f]

Életmódtörténet II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 832 3

Ez a könyv nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálék stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, technika, termelés, településszerkezet stb.) másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, egyes életkorok, nemek illetve társadalmi csoportok jellemzői és kapcsolatai stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcs, mentalitás, mindennapi rítusok, jogszemlélet, az idő és tér felfogása stb.). Ez a megközelítés a múlt bemutatása mellett korunk jelenségeit is értelmezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lorinc-eletmodtortenet-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave