Életmódtörténet II.

Éltek a keresztény társadalmakban szétszórva nem keresztények is. A zsidókhoz a keresztény társadalom ellentmondásosan viszonyult. Be is fogadta és kívül is rekesztette őket, ahogy maguk a zsidók is a beilleszkedés és elzárkózás határán egyensúlyoztak. A vallási ellentét tulajdonképpen nagyobb volt, mint az eretnekek esetében, akik természetesen elfogadták Jézus megváltó szerepét. Sőt, a keresztény hagyomány szerint Jézust nem Pilátus ítélte el, hanem a zsidó papok és világiak, akik kikövetelték a megváltó kereszthalálát. A zsidókat egyháziak és világiak egyaránt az ősi zsidó bűn örököseinek tekintették, mintegy felelősnek a megváltó kínhaláláért. (Ez persze ellenkezett a kereszténység azon alapeszméjével, miszerint Jézus eleve áldozatnak érkezett.) Így gyakran kellett a zsidóknak elviselniük üldöztetéseket és megaláztatásokat. Toulouse grófja például a IX. században azt a szokást honosította meg, hogy minden évben nagypénteken meg kellett jelenjen előtte a zsidók elöljárója, akit nyilvánosan felpofozott, ezzel emlékeztetve Jézus kereszthalálára.