A középkor azonban az eredeti barbár nemzetségi szervezethez fontos dolgokat tett hozzá. Ilyenek a földbirtok és a hűbériség. A nemzetség legfontosabb szervezője a közös nemzetségi földtulajdon volt, melynek sorsáról elvben csak a nemzetség közösen dönthetett, még akkor is, ha kisebb részei, családjai külön-külön használták és örökítették a földbirtok egyes darabjait. A hűbériséget tulajdonképpen a rokonsági szemlélet teremtette: két ember között mesterséges családi kötelék jön létre, melyben a hűbérúr az apa szerepét játssza, a hűbéres a fiúét. Ahogy a törzsi társadalomban a rokonok, ők is kötelesek egymást a külső erőkkel szemben megvédeni, fogságból kiváltani, a sérelmeket közösen megbosszulni és így tovább. Az állam megerősödésével, a központi zsoldos seregek megjelenésével a hűbériség elvesztette jelentőségét, ugyanúgy bomlott fel, mint általában a nagycsaládok a civilizálódás előrehaladtával. A belbékét és az emberek közötti kapcsolatokat ettől fogva az államszervezet biztosította. (Némileg a patriarchális nagycsaládok mintájára szerveződtek a kolostorok is, melyek élén az „apát” állt, tagjai a „fráterek” vagyis testvérek voltak. A család mintájára épült a világi egyház is, élén a Szentatyával, alsó szinten a lelki atyákkal. Ezek a szervezetek és közösségek persze ettől még nem váltak családokká, de az elnevezések, a szóhasználat mutatja, hogy a szorosabb emberi kapcsolatokat csakis a családi kötelékek mintájára, azokhoz hasonlítva tudták elképzelni.) A rokoni szálak mesterséges kiterjesztésének lehet tekinteni a keresztszülők választásának szokását is. Lehetőleg minden gyereknek más keresztszülőt kerestek, minél szélesebb körből, minél gazdagabbak közül. E mögött a szokás mögött is ott volt a családok közötti – nemzetségen belüli vagy kívüli – kapcsolatok erősítése, a jó viszony, a „béke” biztosítása. De még fontosabb volt az így létrejövő gazdasági együttműködés, kölcsönös segítség. A keresztszülő ugyanis gyakran megajándékozta a gyermeket, és a szülők halála esetén – ami a fentiekből következően gyakori volt – gondoskodott vagy segített gondoskodni az árván maradt gyerekről.