De az „életmódtörténet” e könyv esetében mást is jelent. Előzményéhez (Életmódtörténet I.) hasonlóan nem csak a tárgyi környezetet (lakóhely, öltözködés, étkezés stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfiai jelenségek, és ami mögöttük húzódik: higiénia, orvoslás, élelmezés szintje, technika, termelés, településszerkezet stb.), másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, gyermekek és felnőttek, férfiak és nők viszonya, egyes életkorokhoz, illetve egyes társadalmi csoportokhoz kötődő szokások és sajátosságok stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcsről, mindennapi rítusokról, jogszemléletről, az idő és tér felfogásáról stb.). Ez a megközelítés talán nem csupán a múlt jobb megismerését teszi lehetővé, hanem a jelenkor szokásait, reflexeit is értelmezi. Hogy csak egyetlen példát említsünk, melyre a könyv címlapja is utal: a középkori karneválok megismerésével az olvasó jobban megértheti az április 1-jén, a „bolond ballagáskor”, szilveszterkor vagy farsangkor felbukkanó mai szokások gyökereit és „értelmét”. (Egyben – ha emlékeznek még az előző kötetben olvasottakra – felismerhetik az ókori rítusok „rokonait” is.) De hasonló felismerésekre ad alkalmat a lovagi kultúra, a szentkultusz, a paraszti világkép és így tovább.