Lőrinc László

Életmódtörténet II.

Középkor


A halál természetessége

A középkorban – hasonlóan a megelőző kultúrákhoz – másképpen viszonyultak az emberek a halálhoz, mint napjainkban. Szó esett róla, mindennapos volt a halál a családban, s ezt az élményt a középkor is a régi rítusok segítségével dolgozta fel. Nem volt olyan zavarba ejtő, tabu, említhetetlen és láthatatlan dolog, mint manapság. Épp ellenkezőleg: a halálos ágy mellett összesereglett az egész rokonság és baráti kör, gyerekek, felnőttek vegyesen, és együtt maradtak a haldoklóval mindaddig, amíg az utolsó perc el nem érkezett. A temetési menet, a színpadias siratás, a bőséges halotti tor ebben a korban is szokásos volt, utat és formát adott az érzelmek kifejezésének, lehetőséget a feszültségektől való megszabadulásnak. (Montaillou-ban nem csak a halottnak járt az asszonyok rituális siratása, hanem annak is, akit letartóztatott az inkvizíció.) Maga a haldokló is tudott közeli haláláról, hiszen ez beszédtéma volt. Sőt, tudatosan készült rá. A végrendeletben nemcsak a vagyontárgyakról nyilatkozott, hanem összegezte életét, kifejtette hitvallását is. Aki a halál közeledtével úgy érezte, hogy még tennivalói vannak üdvözülése érdekében, az gyakran kolostorba vonult, és meditációval, lelkigyakorlatokkal, aszkéta életvitellel készült fel. A halál előtt kezébe gyertyát adtak, gyakran ágya körül is gyertyát gyújtottak. A pap feladta az utolsó kenetet, imát mondott, s ő volt a kulcsszereplő a temetésen is, vagyis, akárcsak a többi „átmeneti rítus”, a halál szertartásai is az egyház hatáskörébe tartoztak. A temetésen a zord harcosok is hangosan zokogtak, hajukat tépték, ruhájukat szaggatták. Ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy a halotti toron nagyot lakmározzon. A középkor embere számára is természetes volt, hogy a halálból élet, az életből halál keletkezik. Nem csak a temetéssel egybekötött lakoma utalt a termékenységre, az esküvőkön szokásos játékok is utaltak a halálra. (Például valaki halottnak tetteti magát, és a többiek tréfás-gúnyos gyászbeszédet tartanak felette. Ilyen játékok a magyar népszokásokból is ismertek, és a XVII. századból is maradt róla leírás – nagyon valószínű, hogy középkori eredetű.) A karneváli vigadalomban is gyakoriak voltak a halálra utaló „mókák”.

Életmódtörténet II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 832 3

Ez a könyv nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálék stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, technika, termelés, településszerkezet stb.) másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, egyes életkorok, nemek illetve társadalmi csoportok jellemzői és kapcsolatai stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcs, mentalitás, mindennapi rítusok, jogszemlélet, az idő és tér felfogása stb.). Ez a megközelítés a múlt bemutatása mellett korunk jelenségeit is értelmezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lorinc-eletmodtortenet-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave