Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

Liturgikus könyvek margináliái

A memoratív irodalomnak nem egyedül a formája fontos. Bizonyos esetekben jellemző a megőrzés helye is. Itt nem kizárólag az orvosi kódexek lapjainak szövege mellé írt annotációkról, sorközi beszúrásokról, sorok közötti emlékeztető szavakról és az orvosi kódexek margóinak jegyzeteiről van szó. Azok a klerikus-orvosok, akik mindkét funkciójukat gyakorolták, akiknek egyházi szolgálata és orvosi munkája egyaránt fontos volt, emlékeztető feljegyzések céljára nemcsak orvosi könyveket használtak. A mindennap használt, de legalább is gyakran forgatott liturgikus könyvek margóira, esetleg versojára, néha üresen maradt lapra, vagy kötéstáblára írtak megjegyzendő orvosi reskripciókat, recepteket, emlékezésre érdemes megfigyeléseket.1

A 9–11. században sok olyan klerikus-orvossal találkozunk, akiknek teológiai és orvos-irodalmi munkássága egyaránt jelentős. Nem meglepő, hogy a kéznél lévő és rendszeresen használt liturgikus kéziratok, majd könyvek (missalek, breviáriumok, propriumok) szabad margójára, üresen maradt versojára, vagy betoldott üres lapjára emlékeztetőül, megőrzésre szánt orvosi feljegyzéseket, megjegyzéseket írtak.

A 8–11. században az istentisztelet (officium divinum) rendjét és tartalmát egyaránt szabályozó missalék vagy egyéb, az officiumon kívül is használt liturgikus könyveket magyarázó traktátusok segítették a klerikusokat funkciójukban. Ezek tankönyvi jellegét Hrabanus Maurus erősíti meg a ’De institutione clericorum‘-ban. A legtöbb ilyen írás a liturgia teológiai magyarázata, segítség, illetve határozott utasítás a korrekt celebrálásra. A 11–13. században a tudomány és a liturgia latinja mellett már gyakran anyanyelvűek. A miserend (ordo missae) csak a 15. század végén alakult ki véglegesen.

A késői Karoling korszakban egyre kevesebb ilyen magyarázó traktátus keletkezik, mígnem a késői skolasztikában már csak széljegyzetek, margináliák formájában jelennek meg.2 A klerikusok számára tehát maga az eljárás kézenfekvő volt.

Értelemszerűen éppen a kalendáriumrészhez fűztek megjegyzéseket, tekintve a kritikus napok (bona tempora, dies fausti, illetve dies criticae seu infausti, dies periculosi) fontosságát. Különösen nagy jelentősége volt egy-egy ilyen megjegyzésnek az érvágás időpontjának változó meghatározása szempontjából.

A nyomtatott liturgikus könyvek margóját, kötéstábláját gyakran használták ilyen célokra a 15–17. században: történeti dátumok, meteorológiai feljegyzések mellett rövid receptek, orvosi utasítások olvashatók. Az Egyetemi Könyvtárban őrzött 1490-ből származó Missale Strigoniense fol. 7 versoján egy kétsoros magyar recept olvasható. Ez talán a legrégibb magyar nyelvű orvosi vényünk.3

Ha az orvoslással foglalkozó klerikus egy új compositumot ismert meg, sietett azt magának néhány sorba feljegyezni. Így kerülhetett a „Brev. Strigoniense 1524” (Esztergomi Könyvtár) jelzetű nyomtatott breviárium üresen maradt lapjára egy négysoros, egy 1511-ből való Missale Strigoniense első kötéstáblájára pedig egy ugyancsak négysoros recept.4

Egy 15. századi breviárium naptári részének margójára a kódexet forgató klerikus-orvos az 1498. január 22-re vonatkozó, versbe foglalt érvágó szabályt írta emlékeztetőül:

„Vincenti festo si sol radyatur memor esto

Tunc prepara vas, quia fert vitis tibi uvas”5

Hogy liturgikus kéziratok gyakran hosszabb orvosi traktátusokat is tartalmaznak, az nem ritka. Ezek általában vademecum jellegűek.6

Mossóczy Zakariás (1542–1587) nyitrai püspök Esztergomi Breviáriuma (Velence, 1524; ; Inc. Saec. XVI. III. 5.) rövid magyar nyelvű receptet tartalmaz az első előzéklap rectoján.7

A volt szegedi ferences könyvtárban egy 1528-ból származó latin bibliában több, különböző kéztől származó vendég nyelvemlék található. Radó Polikárp a hátsó kötéstábla 1541-i évi bejegyzése alapján possesorként Pesti Mihályt jelöli meg. A hátsó kötéstábla belsejében a „hydropicus” és a „paralysis” szavakat magyarázó rövid magyar „…emlékezet” van.8

Orvosi irodalmunk történetéből a memoratív irodalom szövegein túlmenően is nagyon hiányzik az egyházi könyvtárak orvosi könyveinek és kéziratainak orvostörténeti szempontból való feldolgozása, jóllehet a régi egyházi könyvtárak jelentős részében a világi tudományok nem maradnak el az egyháziak mögött, amint az a 16–17. századi püspökök és kanonokok hagyatéki könyveinek katalógusából kiderül.9

A legjelentősebb – mert legrégibb – magyar orvosi vonatkozású bejegyzések a Pray-kódexben olvashatók. Ennek a 12. századi sacramentáriumnak a bejegyzései összességükben a „Gesundheitsregel”, ill. „calendarii dietetici” műfajba sorolhatók. Orvostörténeti aspektusból Vida Tivadar dolgozta fel nagy akribiával, megadván a pontos olvasatot is.10

Számos hosszabb, nem pusztán emlékeztető, hanem magyarázó, ill. utasítás jellegű, orvostörténeti irodalmunkban nem ismert feljegyzés vár még feldolgozásra, melyeket kézírásos és nyomtatott liturgikus könyvek rejtenek.11

1	Meg kell jegyeznem, hogy az, az irodalomban sokat vitatott kérdés, mely szerint a marginális glossza szükségképpen az előadó magiszter kezétől származik, az interlineáris pedig a tanulóétól, a liturgikus könyveknél csak teológiai-liturgiai bejegyzések esetén bír jelentőséggel. Orvostörténeti szempontból ez fel sem merül, mert a feljegyzés ez esetben nem a szövegre vonatkozik. Az orvosi-természettudományi megjegyzés csak emlékeztető, nem szövegmagyarázat, s nem továbbadásra szolgál.
2	Mayer, A. L.: Die Liturgie in der europäischen Geistesgeschichte, 1971 p. 12 ff., Vogel, C. Medieval Liturgy, 1968. p. 187.
3	Elsőként Knauz Nándor hívta fel rá a figyelmet: Magyar Sion VII (1869) p. 82. A dátum, illetve szöveg paleográfiai meghatározása Radó Polikárpnak köszönhető: Radó Polikárp Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Az Orsz. Széchényi Könyvtár kiadványai XIX, 1944 p. 69. Szövegét ld. Schultheisz, E.: A legrégibb magyarnyelvű orvosi vény. = Orvostört. Könyvtár Közl. 12 (1959) p. 205. Itt meg kell ragadnom az alkalmat egy régi tévedésem helyreigazítására. Hivatkozott közleményemben Magyary-Kossa alapján azt írtam, hogy Petrus de Dacia 1300 körül írt ’Liber medicinalis de calculo seu compositum’ című munkája „valószínűleg a legrégibb latinul írt orvosi munka magyar szerző tollából”. Tévedtem, amikor Magyary-Kossa adatát (Magyar Orvosi Emlékek, 1931, III. p. 47) ellenőrzés nélkül átvettem. Petrus de Dacia (1235–1289) dominikánus lektor, majd priornak, az első név szerint ismert latinul író svéd írónak semmi köze sem Erdélyhez, sem Magyarországhoz. A dominikánus szerzetesrend észak-európai provinciája viselte a ’Dacia’ nevet. V. ö. Schück, H:. Vaor författare, 1916, Vysby.
4	Schultheisz, E. i. m. 205–206.
5	Schultheisz, Emil: Gedruckte liturgische Bücher als medizinhistorische Quellen. = Janus XLVIII (1959) p. 52.
6	Több ilyet sorol fel a Bodleian Library katalógusa: Latin liturgical mss and printed books, 1952. A vademecum irodalomhoz ld. Talbot, Ch.: A Medieval physicians Vademecum. = J. Hist. Med. A 11. Sc. XVI (1961) pp. 214–234.
7	Knauz, Ferdinandus: Libri missales ac breviaria ecclesiae Hungaricae ad receptionem usque ritus romani. (Strigonii, 1870) p. 24, 89. A gyorsan odavetett négy rövid sor arra enged következtetni, hogy írója nem másolta, hanem hallomás alapján jegyezte fel.
8	Radó Polikárp: Két értékes szegedi nyelvemlék: Pesti Mihály bibliája és Pécsi Ferenc kódexe. Magyar Könyvszemle, 1961. p. 118.
9	Ld. pld. Némethy, S.: Series parochiarum Archi-Dioecesis Strigoniensis, 1894; további példaként ld. Vásárhelyi Judit: A győri székesegyházi könyvtár possesorai. I. Náprági Demeter könyvtára, Magyar Könyvszemle, 1980, 117 sequ. Náprági ma is meglévő gyűjteményében található Bartholomeus Anglicus ’Liber de proprietatibus rerum’-ának 1505. évi kiadásából származó példány, melyben a lippai plébános orvosi bejegyzései olvashatók. Ezeket Rómer Flóris ismertette = Győri Történeti és Régészeti Füzetek, 1865. p. 90. Orvostörténeti feldolgozása vagy akár csak regisztrálása ennek sem történt meg. – Az Esztergomi Könyvtár 17. századi katalógusa szerint 3032 kötetes állomány több mint tíz százaléka sorolható a medici (libri) ill. physici címszó alá. V. ö. Szepesi Zsuzsanna: Az Esztergomi Bibliotheka 17. századi történetéhez. Magyar Könyvszemle 97 (1981) pp. 225–229. A magyar orvostörténeti irodalom ezeket sem ismeri.
10	Vida Tivadar: A Pray-kódex orvostörténeti vonatkozásai. Magyar Könyvszemle 91 (1975) pp. 121–136.
11	Ilyen pl. a gyöngyösi ferences kolostor 1506. évi ’Missale Predicatorumá’-ban Jób próféta miséjénél olvasható ’contra morborum gallicum’-hoz fűzött bejegyzés. A magyarországi liturgikus kéziratokról ld. Radó Polikárp: Index Codicorum Manu Scriptorum liturgicum regni Hungariae. Bp., 1941. OSzK.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero