Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A valóság egyszerű fogalma mellett egyre erőteljesebben terjednek a különféle jelzővel ellátott valóságok: virtuális (VR), kiterjesztett (AR), kevert (MR), alternatív és a legutóbbi időkben a posztvalóság kifejezés hódít. Első pillantásra mindez azt a benyomást kelti, mintha egymással párhuzamosan többféle valóság létezne, de kettő mindenképpen: a természetes és az ember által létrehozott mesterséges. A posztvalóság pedig arra a hangsúlyeltolódásra utal, amely szerint a természetes valóság helyét és szerepét egyre inkább a mesterséges veszi át.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ember alkotta „valóságok” közös nevezőre hozhatók, ha keletkezésük forrását vizsgáljuk. Mindegyik információs természetű, információs modellekre épül. Emberi konstrukciók, ahol az alapelemek képpontokra, bitekre, kvantumokra bonthatók – minden információ végül leírható 0–1 számokkal. Létmódjuk következésképp szakadozott, diszkrét, ellentétben a természetes valóság folytonos jelenségeivel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A digitális valóság ebből a megközelítésből lényegében az ókori atomizmus modern formája. Ahogyan Démokritosz és Leukipposz szerint minden oszthatatlan egységekből, atomokból épül fel, úgy a digitális technológia a valóságot bitek, pixelek, adatcsomagok diszkrét egységeiből állítja össze.1 Vajon jogos ez a több évezredes múltra utaló párhuzam? Két dolog egészen bizonyos. Egyrészt a valóság fogalmának értelmezése kortól és kultúrától függetlenül döntő jelentőségű, a hozzá kapcsolódó aktuális felfogás alapvető hatással van a gondolkodás összes többi területére. Másrészt, éppen a fogalom meghatározó jellege miatt, messzire ható következményei vannak a hozzá való viszony akár árnyalatnyi változásának. Mindez azt jelenti, hogy a legapróbbnak tűnő pozícióváltás is komoly kockázattal jár a valóság megítélésekor.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban ennek a kockázatnak a részleit szándékozom kibontani. A valóság, a lét, a nemlét kifejezések mögött álló dilemmák játsszák a főszerepet, amelyekkel szemben helyt kellett állni a fogalom használóinak. A fentebbi történeti utalás egyúttal kockázattörténeti kiindulópont. A digitális valóságok leporolják a preszókratikusok ideje óta nyugtalanító kihívásokat, és amennyiben érvényesek maradnak a rájuk adott tradicionális válaszok, úgy a valóságot illető újdonsült jelzők csak metaforikus szinten értelmezhetők. Ennek közvetlen következménye pedig az, hogy amennyiben a klímaválságról szóló híradások a természetes valóság jelentőségét amortizálják, a fogalmat kiüresítik, akkor egészen bizonyosak lehetünk a beszámolók manipulációs szándékában. Elsődleges érdekünk tehát a „természetes valóság” kifejezés helyes használatának kritériumait szemlézni. A legmeglepőbb tanulság minden bizonnyal az lesz, hogy ezek a kritériumok a nyugati gondolkodás évezredei alatt a legkevésbé változtak.
1 A görög atomosz (ἄτομος) jelentése az a tagadó előtag és a temnó (‘vág’) elemek alapján: oszthatatlan.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave