Bevezetés

„A félelem az, ami rábírja az embereket a társadalom megteremtésére.”
(Hobbes 1999, XVII. 184.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor Thomas Hobbes a Leviatán című művében (1651) az emberi életet a maga természeti állapotában „magányosnak, szegényesnek, csúnyának, állatiasnak és rövidnek” (Hobbes 1999, 169.) írta le, a politikai filozófia egyik leghíresebb mondatát alkotta meg. Hobbes közismert tétele, miszerint „homo humini lupus”, azaz „ember embernek farkasa”,1 a későbbi századok során aktuális maradt: filozófiájára jellemző kijózanító, realista szemléletmódja a modern korban is rávilágít az emberi társadalmak törékenységére és a hatalom viszonyaira (Gray 2023, 10.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hobbes politikai filozófiájának központi érve, hogy az állam jobb alternatívát jelent a természeti állapot anarchikus állapotánál. Az állam mint legfőbb tekintély – amelynek alapvető attribútuma a törvényesség, a kényszer, a nyilvánosság és a szuverenitás – lényege a jog, azaz olyan szabályrendszer, amely feltételezi a kényszer alkalmazását. A kényszer Hobbes kifejezésével élve „a kard”, amely szükséges a szabályok betartásának biztosításához (Lechner 2019, 22.). Nem véletlen, hogy a közelmúltban számos elemzés jelent meg arról, mit mondana Hobbes a halálos pandémia idején, ugyanis a járvány miatti káosz sok teoretikus szerint a Leviatán újjáéledését követelte meg (Williams 2020, 18.). Megtapasztalhattuk a hobbesi felismerést: az emberek egy pillanat alatt lemondtak kényelmükről és szabadságaik egy részéről, elfogadva a szigorú korlátozásokat, ha az életben maradás és a biztonság a tét. A félelem – legyen szó a háborúról vagy a járványról – így valóban társadalomszervező erejű, ahogy azt Hobbes már régen megfogalmazta.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezt a 21. század egyik legmarkánsabb globális kihívása teszi sorsdöntővé, hisz a klímaválság olyan egzisztenciális fenyegetéssé nőte ki magát, amely mind az egyének túlélését, mind a társadalmak stabilitását veszélyezteti. Az utóbbi évek eseményei – a világjárvány, a menekültválság, a regionális háborúk – rámutattak, hogy a nemzetközi rendszer válságkezelő mechanizmusai sokszor elégtelenek. Tehát adódik a kérdés: vajon szükség van-e az államok közötti új társadalmi szerződésre, egy globális hatalmi berendezkedésre a klímakatasztrófa elhárítása érdekében? Hobbes tanításai útmutatást és intellektuális kihívást jelentenek e dilemmában. Jelen tanulmány célja, hogy feltárja Hobbes politikai filozófiájának alkalmazhatóságát és korlátait a 21. századi globális ökológiai kormányzásban, szintetizálva a témában született korábbi saját kutatásokat és a legfrissebb szakirodalmat.
1 Eredetileg az „ember embernek farkasa” idézet Titus Maccius Plautus Szamárvásár című művéből való, amelyet Hobbes politikai filozófiai tevékenysége során épített be alapvető tételként a politikai gondolkodásba.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave