Habár a kommunikáció fatikus funkciójának megfelelő használata elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyén hatékonyan kommunikáljon a hétköznapokban, a fatikus kommunikáció elsajátításának módjáról, anyanyelv-pedagógiai vonatkozásáról igen keveset ír a hazai szakirodalom. A magyar nyelvben a nyelvhasználók számára sokféle fatikus nyelvi elem áll rendelkezésre minden kommunikációs kontextusban, a megfelelő nyelvi elemek kiválasztása sikeresebb interakcióhoz vezet (Erdélyi 2017; Hollóy 2024a). A fatikus nyelvi elemek használatát a magyar nyelvre jellemző T/V formák még tovább bonyolítják (Domonkosi 2001; Domonkosi 2002), így megfelelő használatuk a kommunikációs kompetencia fontos részelemének tekinthető (Raátz 2015). A 2020-as Nemzeti alaptantervben a magyar nyelvi tantárgyhoz kapcsolódó alapvető célok egyike a tudatos és sikeres anyanyelvhasználók nevelése (Nemzeti alaptanterv 2020). A tanulók az iskolai tanulmányaik végére olyan anyanyelvhasználókká kell váljanak, akik képesek a nyelv tudatos és reflektív használatával minden kommunikációs helyzetben megfelelően részt venni az interakcióban (Nemzeti alaptanterv 2020). Ezen cél elérhetetlen a kommunikáció fatikus funkciójának hatékony használata nélkül (Erdélyi 2017). Ennek ellenére a kommunikációs folyamatok fatikus aspektusai a jelenleg érvényes anyanyelvi tanórákhoz kapcsolódó, az oktatás folyamatait alapvetően meghatározó dokumentumokban igen kevés ponton figyelhetők meg. Az általános és középiskolai anyanyelvi órákon leginkább a jakobsoni kommunikációs modell és annak tényezői kapcsán jelenik meg a csatorna/kapcsolat fogalma a kapcsolatteremtéshez/záráshoz kapcsolódó különböző illemszabályokkal párhuzamosan, a fatikus kommunikáció pragmatikai jelentősége, az online kommunikációs színterekhez kapcsolódó relevanciája, a multikulturális kommunikációs helyzetekben való megjelenése jóval kisebb hangsúlyt kap (Kerettanterv 2020, magyar nyelv 5–8; 9–12).