Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.1.2.4. A vallásgyakorlás, a vallás fontossága és az életminőség összefüggései

Elemzéseinkben minden esetben a kor, a nem és az iskolázottság szerint korrigáltuk az adatokat, ily módon kiküszöböltük azokat a torzításokat, amelyek abból adódhatnának, hogy a nők, az idősek és a szegények között magasabb a vallásosok aránya. Érdekes módon a vallásgyakorlás és a vallás fontosságának megítélése sok esetben más és más egészségi mutatókra hatnak – az első esetben valószínűleg fontosabb szerepe van a közösséghez tartozásnak, míg a második esetben a lelki, belső igény hatását vizsgálhatjuk.
Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy a vallásgyakorlás mind az egészségi állapot, mind a lelki egészség minden vizsgált változója tekintetében egészségvédőnek bizonyult, vagy nem állt szignifikáns kapcsolatban egyes egészségi mutatókkal – tehát egyetlen esetben sem tekinthető rizikófaktornak. Ugyanez már nem ennyire egyértelmű a vallás szubjektív fontosságával kapcsolatban – néhány esetben a rossz egészségi és hangulati állapot és a vallás szubjektív fontossága között pozitív kapcsolatot találtunk.
Az általános egészségi mutatók közül a munkaképesség csökkenés a vallásukat gyakorlók között sokkal alcsonyabb fokú volt. Az utóbbi években számos vizsgálat kimutatta, hogy az egészségi állapot önbecslése a halálozási kockázat igen megbízható előrejelzője (Idler és Benyamini 1997). Ebből a szempontból a vallásgyakorlás szignifikáns védőfaktor: életkortól, nemtől és iskolázottságtól függetlenül munkaképesebbnek mondták magukat azok, akik vallásukat gyakorolják, mint akik nem. Az utóbbi évben betegség miatt kiesett munkanapok száma (amennyiben az adatokat az életkor, végzettség és nem szerint korrigáltuk) az átlaghoz képest 42%-kal alacsonyabb a vallásukat rendszeresen gyakorlók között, míg a maguk módján vallásgyakorlók között volt a legmagasabb. A munkaképesség csökkenés szubjektív becslése szintén szignifikánsan alacsonyabb volt a vallásgyakorlók, és legmagasabb a maguk módján vallásosak között (4.1.2-2. ábra és 4.1.2-3. ábra). Az egyes megbetegedésekre vonatkozóan nem volt kimutatható összefüggés a vallásgyakorlás és a megbetegedések gyakorisága között. Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy a krónikus betegség diagnózisa után megnő a vallásos igény, tehát a diagnosztizált daganatos, szív- és érrendszeri betegek közül többen gyakorolják vallásukat, így ez ellensúlyozhatja a vallásosság védő szerepét a még nem betegek között – de a kérdés eldöntésére csak követéses vizsgálatok alapján lehetne egyértelmű választ adni (Laubmeier és mtsai, 2004). Mivel a 2002-es országos reprezentatív felmérésünk során a megkérdezettek 60%-a hozzájárult ahhoz, hogy kövessük egészségi állapotuk változásait, ezért néhány év múlva egyértelműen megállapítható lesz, hogy a magyar népesség körében a vallásosság védőfaktor-e a krónikus megbetegedések kialakulása szempontjából.
A lelki egészség tekintetében a vallásgyakorlás igen szignifikáns kapcsolatban áll a depresszió, a szorongás, a reménytelenség, ellenségesség alacsonyabb fokával, valamint a WHO jóllét kérdőív pontszámainak és a kooperativitásnak a magasabb értékeivel. A depresszió pontszám a maguk módján vallásos csoportban volt a legmagasabb és a WHO jóllét közöttük volt a legalacsonyabb (4.1.2-4. ábra és 4.1.2-5. ábra).
A kooperativitás tekintetében a legalacsonyabb értékeket a nem hívők csoportjában találtuk (4.1.2-6. ábra).
Ugyanakkor a depressziós és a szorongásos tünetegyüttes szignifikánsan gyakoribb azok között, akiknek mindennapi életvitelében fontos a vallás: Akiknek minden cselekedetét befolyásolja a vallás, 6,42%-kal magasabb az átlagnál a depresszió pontszáma, akiknek nagyon fontos, 7,99%-kal. Akiknek kissé fontos, 2,87%-kal, akiknek egyáltalán nem fontos, 2.30%-kal alacsonyabb az átlagnál. Ezt a jelenséget, amelyet többen leírtak más vizsgálatok során is, fontos tovább vizsgálni. valószínűleg a lelkileg sérülékenyebb emberek közül többen érzik, hogy szükségük van a spiritualitásra, de az is lehetséges, hogy a lelkileg érzékenyebb, kifinomultabb emberek inkább élnek át krónikus stresszállapotot a mai, átalakuló, versengő, gyakran „ember embernek farkasa” társadalomban. Erre mutat, hogy a kooperativitás, a nagyobb tolerancia, az egységes világkép-koherencia szignifikánsan gyakoribb azok között, akiknek mindennapi életvitelében fontos a vallás (Skrabski, 2004).
 
4.1.2-2. ábra. 2001-ben betegség miatt kiesett napok különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
4.1.2-3. ábra. A munkaképesség csökkenés különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva életkor és végzettség szerint
 
4.1.2-4. ábra. A WHO jólléti kérdőív különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
4.1.2-5. ábra. A Beck Depresszió Skála különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
4.1.2-6. ábra. A kooperativitás különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
Mind a vallásgyakorlás, mind a vallás fontossága igen jelentős védőfaktor az önkárosító magatartásformákkal kapcsolatban. A dohányzás és a tömény alkoholfogyasztás lényegesen ritkább azok között, akik vallásukat gyakorolják, illetve akiknek fontos a vallás. Ebben a tekintetben nincs különbség a nem hívők és a maguk módján vallásgyakorlók között (4.1.2-1. táblázat).
 
4.1.2-1. táblázat. Dohányosok aránya a vallásgyakorlás szerint.
 
18–44 férfi
18–44 nő
45–64 férfi
45–64 nő
Nem hívő
41%
33%
41%
37%
Nem gyakorolja
45%
36%
33%
29%
Maga módján
41%
33%
40%
27%
Ritkán egyházban
36%
24%
32%
24%
Rendszeresen
16%
15%
19%
11%
 
4.1.2-7. ábra. Evés, ivás nehéz helyzetben, mint megbirkózás különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallás fontossága szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
4.1.2-8. ábra. Nehéz helyzetben munkatársra számíthat különbségei (az átlagtól való százalékos eltérés) a vallásgyakorlás módja szerint 2002-ben a Hungarostudy 2002 alapján korrigálva nem, életkor és végzettség szerint
 
A teljes népesség körében a férfiak 35%-a, a nők 23%-a mondta azt, hogy jelenleg is dohányzik. A fiatalabbak között ez az arány még magasabb: a 1844 éves korosztályban a férfiak 40%-a, a nők 30%-a, a 4564 éves korosztályban a férfiak 36%-a, a nők 26%-a dohányzik. Az egyházukban vallásukat rendszeresen gyakorlók között ezek az arányok a következők: a 1844 éves férfiak 16%-a, a nők 15%-a, a 4564 éves korosztályban a férfiak 19%-a, a nők 11%-a dohányzik. Tehát a 44 évnél fiatalabb férfiak között a nem hívők 2,6-szor, a vallásukat nem gyakorlók 2,8-szor nagyobb arányban dohányoznak. Külön érdekes, hogy a rendszeresen vallást gyakorló fiatalok között nem különbözik a dohányzók aránya férfiak és nők között. A dohányzás szempontjából a nem hívők, a nem vallásgyakorlók és a maguk módján vallásgyakorlók között alig van különbség, a ritkán egyházukban vallásgyakorlóknál már lényegesen jobbak az arányok és kiemelkedően jók a rendszeresen vallásukat gyakorlók között (4.1.2-1. táblázat). A rendszeresen vallásukat gyakorlók naponta 43%-kal kevesebb cigarettát szívnak el, mint az országos átlag, a nem hívők 10%-kal többet. Ennek hátterében a leglényegesebb tényező, hogy a megbirkózási (coping) stratégiák közül az, hogy nehéz élethelyzetben evéssel, ivással vezeti le a feszültségét, illetve az úgynevezett érzelmi, nem adaptív konfliktusmegoldási módok szignifikánsan gyakoribbak mind a nem hívők között, mind azok között, akiknek nem fontos életvitelükben a vallás (4.1.2-7. ábra).
A vallásosság tehát igen jelentősen csökkenti a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések – a szív-érrendszeri megbetegedések, daganatos betegségek – legfontosabb életvezetési rizikófaktorait, a dohányzás és kóros alkoholfogyasztás és az ezek hátterében álló nem adaptív megküzdési stratégiák gyakoriságát. a tömény alkoholfogyasztás mennyisége csak a vallásukat fontosnak tartók között volt szignifikánsan alacsonyabb, a vallásgyakorlás szerint nem találtunk különbséget. Érdekes módon, az életkor, nem és iskolázottság szerinti korrekció után a drogfogyasztás és a vallásosság jellemzői között sem találtunk szignifikáns kapcsolatot a teljes mintában, ugyanakkor Pikó (2003) vizsgálatai fiatalok között kimutattak ilyen összefüggést (Piko és Fritzpatrick, 2004): 2000-ben a 11-20 éves szegedi általános és középiskolások 1242 főből álló mintáján vizsgálták a kockázati magatartás rizikó és protektív faktorait, többek között a vallásosság, a vallásgyakorlás szerepét. A vallásosság mutatói nemek szerint különböztek. A fiúk 65,2%-a jellemezte magát vallásosnak (ami nagyrészt nem jelent aktív vallásgyakorlást, hanem például csupán annyit, hogy megkeresztelték), 24,9%-a szokott imádkozni és 51,1%-uk eljár vallásos összejövetelekre (ebből 14,1% rendszeresen). A lányok 70,8%-a jellemezte magát vallásosként, 44,0% szokott imádkozni, és 63,2% jár összejövetelekre (ebből 18,4% rendszeresen). A vallásos mutatók a dohányzás, alkohol és drogfogyasztás alacsonyabb előfordulásával jártak együtt (Pikó, 2003).
A megbirkózási (coping) faktorok közül a problémaorientált konfliktusmegoldási módok, ezen belül különösen a kognitív áthangolás, átstrukturálás készsége – az, hogy nehéz helyzetből más emberként kerülök ki, jó értelemben véve, valamint az, hogy igyekeztem a dolgot a másik személy szempontjából nézni, igen szorosan összefügg a vallásgyakorlással.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave