Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.1.3.2. A rendszeres sport hatása a mentális egészségre és az életminőségre

A fizikai aktivitásnak a lelki egészségre és a pszichoszociális jóllétre (well-beeing) gyakorolt hatása kevésbé alaposan vizsgált tényező, és úgy tűnik, erőteljesen függ az individuális és környezeti faktorokból adódó különbségektől, melyek kevésbé megjósolhatóak, mint a biológiai hatások (Vuori 1998). A kutatások eredményei szerint a rendszeres sport javítja az egészségi állapotot és az életminőséget, növelve a pszichológiai jóllétet. Emellett pozitív hatással van az önértékelésre és az önbizalomra, szorongáscsökkentő hatású, javítja a hangulatot és a stresszel való megküzdés kapacitását (Emery és mtsai, 1992, Morgan, 1985, Duppert, 2002).
Egy 1200, 1845 év közötti nővel végzett egészségfelmérés eredményei szerint már a viszonylag csekély mennyiségű fizikai aktivitásnak is jelentős hatása van a nők lelki egészségére. A vizsgálatban az Általános egészségkérdőívet (General Health Questionnaire), felnőttek részére készült egészségkérdőívet (The Health Questionnaire for Adults), és a Beck Depresszió Kérdőívet használták az általános egészségi állapot és a lelki egészség mérésére. A kutatás eredményei szerint a rendszeres fizikai aktivitást végző nők a Beck Depresszió Kérdőíven alacsonyabb pontszámot értek el, és általánosságban jobb egészségi állapotnak örvendtek, mint a teljesen inaktív életmódot élők, akik a megkérdezettek 52,8%-t alkották. Ez a különbség már a heti 1-2 alkalommal végzett sporttevékenység esetén is megmutatkozott (Kull, 2002). Más vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszeres fizikai aktivitás csökkeni a depresszió kialakulásának kockázatát (Vuori 1998, Wyshak 2001). 3940 kollégista lány körében vizsgálva a főiskola előtti és a gimnázium alatti fizikai aktivitás hatását a főiskola utáni években a depresszió előfordulására vonatkozóan negatív irányú összefüggést találtak a fizikai aktivitás és a főiskolát követő tíz évben az orvos által diagnosztizált klinikai depresszió előfordulási valószínűsége között (Wyshak 2001). A rendszeres fizikai aktivitásnak a mentális egészségre gyakorolt hatása még az idős, 75 év feletti korosztályban is megmutatkozik, javítva az életminőséget és a pszichoszociális jóllétet (Emery és mtsai, 1992, Grossman és Stewart, 2003).
 
Saját vizsgálati eredmények
A rendszeres sport életminőségre és lelki egészségre gyakorolt hatását az alábbi változók segítségével elemeztük a HUNGAROSTUDY 2002 országos felmérés adatai alapján:
  1. Egészségi állapot önbecslése
  2. WHO Általános Jóllét Index
  3. Rövidített Beck Depresszió Skála
  4. Vitális kimerültség
  5. Reménytelenség (Hoplessness)
  6. Én-hatékonyság
  7. Rövidített megküzdési kérdőív
  8. Diszfunkcionális attitűd skála.
 
A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés adatait elemezve a rendszeresen sportoló egészséges személyek egészségi állapotukat jobbnak ítélik meg, mint a nem sportoló egészséges személyek (F = 14, 74; p <0, 01). Az egészségi állapot mérésére az egészségi állapot önbecslését alkalmaztuk, mely az irodalmi adatok alapján az egészségi állapot egyik legmegbízhatóbb mutatója (Bailis és mtsai, 2003). Lineáris regressziós modellben vizsgálva az életkorra és a nemre való kontrollálás után a rendszeres sport független prediktor maradt a saját egészségi állapot megítélésében (ß = 0,120; p < 0,01).
A rendszeresen sportolók összehasonlítva a fizikailag inaktívakkal a WHO általános jóllét kérdőívén is szignifikánsan magasabb pontszámot értek el (F = 424, 99; p <0,01). Ez a hatás az életkorra és a nemre kontrollálás után is szignifikáns prediktornak bizonyult (ß = 0,120; p < 0,01).
A lelki egészség tekintetében mind a Beck-depresszió, mind a vitális kimerültség kérdőíven a rendszeresen sportolók átlagban alacsonyabb pontszámot értek el, mint a fizikailag inaktívak (4.1.3-3. táblázat).
 
4.1.3-3. táblázat. Rendszeresen sportolók és nem sportolók összehasonlítása a lelki egészség tekintetében (p<0,001)
 
Rendszeresen sportolók
Inaktívak
F
 
Pontszám (átlag± szórás)
Elemszám
Pontszám (átlag± szórás)
Elemszám
 
Beck depresszió
5,06 ± 7,3
2887
8,75 ± 10,6
9145
301,5
Vitális kimerültség
1,78 ± 2,08
2808
2,83 ± 2,58
8608
377,3
 
Mind a két skálára jellemzőnek bizonyult, hogy a nemre és a korra kontrollálás után a legalacsonyabb értékeket a hetente egyszer, vagy többször sportolók adták, hozzájuk képest a napi fizikai aktivitást végzők magasabb értéket értek el, bár még mindig alacsonyabbat, mint a nem sportolók (4.1.3-4. táblázat). Azaz a rendszeresen sportolók általánosan jobb lelki egészségnek örvendtek, mint a nem sportolók.
 
4.1.3-4. táblázat. A sportolás gyakoriságában különböző csoportok összehasonlítása a lelki egészséget mérő kérdőíveken elért pontszám alapján
 
Inaktív
Heti egyszer
Heti többször
Naponta
Beck depresszió
8,39±0,10
5,72±0,35
6,00±0,28
6,81±0,32
Vitális kimerültség
2,81±2,56
1,58±1,87
1,56±1,89
2,19±2,38
 
A Reménytelenség kérdőíven a rendszeresen sportolók szintén szignifikánsan (F = 296,9; p <0, 01) alacsonyabb pontszámot értek el (sportolók 1,2 ± 1,98; n = 2855; inaktívak 2,18 ± 2,84; n = 6137). A rendszeresen sportolók szignifikánsan magasabb pontszámot adtak az én-hatékonyság (Self-Efficacy) kérdőíven is (4.1.3-5. táblázat). A magas én-hatékonyságú individumot erőteljes viselkedési kompetenciaérzés jellemzi, azaz megbízik azon képességében, hogy egy vágyott kimenetel, eredmény érdekében el tudja kezdeni, és végre tudja hajtani a szükséges adaptív cselekvést, akciót. Képes célirányosan viselkedni, a helyzete felett kontrollal rendelkezik (Bandura, 1982). A rendszeresen sportolók magasabb én-hatékonyságról számolnak be. Tanulmányok szerint maga a sporttevékenység jellegénél fogva javíthatja például depressziós betegek én-hatékonyságát, mivel általában tartalmaz egy kitűzendő célt, melynek megvalósítása a beteg aktív közreműködésén keresztül növeli a kompetenciaérzését (Craft, 2003).
A pszichológiai megküzdési mechanizmusok szempontjából összehasonlítva a rendszeresen sportolókat az inaktív életmódot élőkkel, a sportolók problémaorientált megküzdési stílusa fejlettebb, mint a nem sportolóké, ugyanakkor az emocionális megbirkózás, illetve a diszfunkcionális attitüdök tekintetében csak alig tért el a két csoport egymástól (4.1.3-5. táblázat). Ez egybevág azon eredményekkel miszerint a rendszeres sport fejleszti a megküzdési képességet, a kompetenciaérzés fokozásán keresztül, illetve hatékony emocionális megküzdést biztosítva elősegíti a fejlettebb, kognitív megküzdési stratégiák előtérbe kerülését (Craft, 2003).
Eredményeink szerint a rendszeres rekreációs aktivitás hozzájárul a lelki egészség fenntartásához, egyrészt szorongáscsökkentő és hangulatjavító hatásán keresztül, másrészt a tevékenység kompetenciaérzést növelő jellegénél fogva. A rendszeres sport lelki egészségre gyakorolt kedvező, preventív hatását támasztja alá, hogy a nem sportolók körében 1, 6-szor gyakrabban fordult elő depressziós epizód az életük során a rendszeresen sportolókhoz viszonyítva (CI = 1,37–1,99). Ez a hatás a hagyományos kockázati tényezőkre, nemre, életkorra való kontrollálás után is erőteljesen szignifikáns marad (B = 0,342, p <0,01 OR = 1,4).
 
4.1.3-5. táblázat. A diszfunkcionális attitûd skálán és a kóping kérdõíven elért átlagpontszám különbsége a rendszeresen sportolók és nem sportolók között.
 
Rendszeresen sportolók
Inaktívak
F
p
Reménytelenség
1,2±1,98
2855
2,18±2,84
6137
269,9
<0,01
Én-hatékonyság
9,09±2,28
2888
8,39±2,72
8923
159,8
<0,01
DAS
8,93±3,28
2808
9,06±3,60
8602
2,8
0,1
Érzelmi megküzdés skála
3,44±2,52
2747
3,30±2,65
8520
5,2
0,02
Problémamegoldó megküzdésskála
10,32±4,53
2678
10,32±4,76
8120
279,3
<0,01
 
A rendszeres sport nemcsak a depresszió prevenciójában, hanem a már kialakult betegség kezelésében is fontos szerepet tölt be. Metaanalítikus (több tanulmány eredményeit összefoglaló) tanulmányok eredményei szerint a fizikai aktivitás függetlenül a mozgás típusától hatásosnak bizonyul a klinikai depresszió (North és mtsai, 1990, Craft és Landers, 1998) és a premenstruális hangulatzavar kezelésében (Bianchi-Demicheli és mtsai, 2002). Hatékonyan kiegészíti a farmako-, illetve pszichoterápiás kezeléseket. A kutatások szerint a nyugtató/szorongásoldóként ismert diazepam és a fizikai aktivitás hasonló metabolikus hatásokat idéz elő patkányoknál. Emelik az izomglikogén mennyiségét, a szabad zsírsavak szintjét a vérplazmában, illetve csökkentik a vércukorszintet (Tremblay és mtsai, 2003). Mind az antidepresszáns kezelés, mind a mozgás a noradrenerg rendszer aktivációját okozza, növelve a hippokampuszban expresszálódó BDNF mRNS mennyiségét. (Garcia és mtsai, 2003, Garza és mtsai, 2004). Szintén állatkísérletes modellen vizsgálva Russo-Neustadt és mtsai (2001) tranylcypromine antidepresszáns kezelést alkalmaztak önmagában, illetve sporttal kombinálva egy hétig patkányokon, és az egy hét elteltével mérték az erőltetett úszási teszten az úszással töltött idő mennyiségét, illetve a hippocampusban expresszálódott BDNF mRNS mennyiségét. Mind az erőltetett úsztatásban az aktív megküzdéssel (úszással) töltött idő mennyisége, mind az expresszálódott BDNF mRNA mennyisége az antidepresszáns-mozgás kombinációban kezelt állatokon bizonyult a legmagasabbnak. Ez alátámasztja azon humán vizsgálatok eredményeit, melyek a kombinált antidepresszáns és sport-terápiát találták a leghatékonyabbnak a klinikai depresszió kezelésében (North és mtsai, 1990, Craft és Landers, 1998).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave