Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


4.1.3.4. A rendszeres sporttevékenységet befolyásoló szociális és gazdasági tényezők a magyar felnőtt lakosság körében

A rendszeres sport számos krónikus betegség prevenciójában, kezelésében fontos szerepet játszik. Jelentősen javítja az életminőséget, segít a testi és lelki egészség megőrzésében, a stresszel való megküzdés hatékonyságának növelésében. Bármely életkorban elkezdve jelentős életminőség javító tényezőként hat. Egészség-szocioökonómai vizsgálatok tanulságai szerint a fizikai aktivitás növelése az egyik leggazdaságosabb módja mind az életminőség-, mind az egészségesen töltött életévek számának növelésére (Kaplan, 2000). Hatziandreu és mtsai (1988) kardiovaszkuláris megbetegedésekre koncentrálva végeztek költséghatékonysági elemzést, melynek eredményei szerint a rendszeres fizikai aktivitás mind prevenciós, mind rehabilitációs célzattal a leginkább költséghatékony intervenciós programnak bizonyult.
Ennek ellenére a fejlett országokban a népesség jelentős hányada nem végez rendszeres rekreációs jellegű sporttevékenységet, amit tovább súlyosbít az a tény, hogy a fejlett társadalmakra jellemző városi életmód önmagában is jelentősen csökkenti a naponta végzett testmozgás mennyiségét mind a gyerek, mind a felnőtt lakosság körében (Hakeem és mtsai, 2002). Annak ellenére, hogy számos országban jelentős erőfeszítések folynak a rendszeres mozgás, rekreációs tevékenység propagálására, illetve egyre több gazdasági jellegű kezdeményezés történik a prevenciós igények kielégítésére, az elmúlt évek nemzetközi és hazai felmérései alapján csak nagyon szerény mértékben növekszik a rendszeres fizikai aktivitást végzők száma. Egy kanadai, 1981-1998 között végzett utánkövetéses vizsgálat eredményei szerint, a fizikai inaktivitás szintje csak alig csökkent valamennyire a vizsgált időszak alatt. A vizsgálati periódus végén a férfiak 74%-a, a nők 77%-a inaktív életmódot folytatott (Bruce és Katzmarzyk, 2002). A Minessota Heart Survey, egy éven keresztül végzett utánkövetéses vizsgálat tanulságai szerint a rendszeres fizikai aktivitást végzők aránya ezen időszak alatt nemhogy növekedést, hanem inkább enyhe csökkenést mutatott a felnőtt lakosság körében (Arnett és mtsai, 2002).
A Hungarostudy 2002 eredményei szerint a magyarországi felnőtt lakosság 75%-a nem végez rendszeres fizikai aktivitást 6,3%-a heti egyszer, 9,7%-a heti többször és 7,2%-a naponta sportol. A rendszeres fizikai aktivitást folytatók aránya az életkor növekedésével drasztikus csökkenést mutat (4.1.3-6. táblázat).
 
4.1.3-6. táblázat. A rendszeres fizikai aktivitást végzők aránya a magyar felnőtt lakosság körében
Életkor
Kevesebb, mint heti egyszer
Heti egyszer
Heti többször
Naponta
Összes válaszadó
18–25 év
55%
12,8%
22,8%
8,5%
1559
26–35 év
66,8%
10,3%
14,4%
7,4%
2368
36–45 év
74,5%
6,9%
9,9%
7,4%
2041
46–55 év
82,2%
3%
4,9%
8,5%
2453
56– év
87,3%
1,4%
2,8%
5,3%
4229
 
A férfiakat (N = 5571) és nőket (N = 6883) összehasonlítva a férfiak között kicsivel magasabb a rendszeres fizikai aktivitást végzők aránya: a férfiak 25,2%-a, nők 22,6%-a (p<0,01) sportol heti egyszer vagy többször.
A rendszeres sport hiánya nemcsak a felnőtt lakosság, hanem ugyanúgy a gyerekek, serdülők között is megfigyelhető. Magyarországi fiatalok körében végzett vizsgálatok eredményei szerint már a középiskolában is, de főleg a főiskolai évek alatt nagyon kevés az aktívan sportolók száma. Egy, az ország felsőoktatási intézményeire kiterjedő felmérés szerint a hallgatók 36%-a állította, hogy soha nem végez sporttevékenységet (Aszmann és mtsai 1997).
Ahhoz, hogy az egészségügyi és oktatási rendszer a megfelelő támogatást tudja nyújtani a prevenciós és rehabilitációs sport-intervenciós programok kidolgozásához és megvalósításához, kiemelkedő fontosságúak azon kutatások, melyeknek célja a rendszeres sport elkezdéséhez és fenntartásához szükséges tényezők vizsgálata. Ezen kutatások eredményei, kihasználva a sport kis költségek árán történő jelentős egészség és életminőség javító hatását hatékony, az adott célcsoportok számára jól beilleszthető programok kidolgozását tehetik lehetővé.
Mind a külföldi (Eyler és mtsai, 2002, Papadopoulou és mtsai , 2003), mind a hazai vizsgálatok tanulságai szerint a szociális és gazdasági helyzet az egyik legjelentősebb tényező, amely befolyásolja az egészségmagatartás számos összetevőjét (Robert és House, 2000, Ball és mtsai 2003), többek között a rendszeres fizikai aktivitást (Urbán és Hann, 2003). Egy 1163 fős reprezentatív mintán végzett magyar vizsgálat eredményei szerint (Urbán és Hann, 2003) a fizikai aktivitást az iskolai végzettség, az életkor, a jövedelem és a lakóhely jósolta meg megbízhatóan. Jellemzően alacsonyabbnak találták a rendszeres testmozgást végzők arányát az alacsonyabb iskolai végzettségű, magasabb életkorú, alacsonyabb jövedelmű és a vidéken élő személyek között.
A Hungarostudy2002 országos reprezentatív mintán végzett felmérés adatai alapján elemeztük a szocioökonómiai tényezők fizikai aktivitásra gyakorolt hatását.
A családi állapotot tekintve a rendszeres fizikai aktivitást végzők körében magasabb arányban találhatók egyedülállók, hajadonok, nőtlenek, és kisebb arányban találhatók házas, illetve elvált személyek (4.1.3-7. táblázat). Mivel az életkor növekedtével nő a házasságban élők, elváltak és özvegyek száma, nem kizárható, hogy a családi állapot és a rendszeres fizikai aktivitás közötti összefüggés inkább ennek köszönhető. Ugyanakkor a gyermek megléte nemtől és családi státusztól függetlenül az életkorra való kontrollálás után is negatív prediktornak bizonyult a rendszeres sport tekintetében (B = 0,431; p<0, 01). A gyerekkel rendelkező nők és férfiak szignifikánsan kevesebbet sportolnak, mint gyerekkel nem rendelkező társaik.
 
4.1.3-7. táblázat. Sporttevékenység összehasonlítása a családi állapot alapján. A csoportok közötti különbség szignifikáns (F = 7, 67; df = 3; p < 0,01)
Családi állapot
Rendszeres fizikai aktivitást végez
Rendszeres fizikai aktivitást nem végez
Egyedülálló, hajadon, nőtlen
31,6%
13,7%
Házastársával együtt él
49,8%
58,1%
Elvált
6,8%
7,1%
Özvegy
4,9%
14,5%
Egyéb
6,9%
6,6%
 
Logisztikus regressziós modellben vizsgálva a nem, az élekor, a gyermekkel való együttélés és a házas családi állapot hatását a rendszeres sportra, a nem már csak kevéssé befolyásolta a rendszeres sportolást (OR) = 1,1; p = 0,123). Ugyanakkor mind a házas családi állapot (OR) = 1,23; p < 0,01), mind a gyermekkel való együttélés (OR) =1,47; p<0,01) erőteljesen csökkentette a rendszeres sporttevékenység végzésének esélyét.
Az iskolai végzettség szintén jelentősen meghatározza a testmozgás gyakoriságát. A felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal felnőttek, (1839 korosztály) 45%-a végez heti egyszer vagy többször testmozgást. Ez az arány a középfokú végzettséggel rendelkezőknek körében 33,6%, míg az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében csak 17,7%. A középkorúakat (4064 év) vizsgálva: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők: 32,7%-a, a középfokú végzettséggel rendelkezők: 23,2%-a, míg az alapfokú végzettséggel rendelkezők csak 8,5%-a végez heti rendszerességgel testmozgást.
A település nagysága és jellege is befolyásolja a rendszeresen sportolók számát. A 10 000 kisebb lélekszámú településen élők között alacsonyabb a rendszeres sporttevékenységet végzők aránya (20%), mint a 10 000 lakosnál nagyobb lélekszámú településen élők esetében (26,6%). Ha a települési rangkategóriák szerint vizsgáljuk a rendszeres sporttevékenységet végzők arányát, legtöbben a fővárosban élők között sportolnak rendszeresen. a fővárosiak 29,6%-a, a városokban, megyeszékhelyeken élők 25,3%-a, míg a községekben, nagyközségekben élők mindössze 19,7%-a sportol minimum heti rendszerességgel.
A munkavégzés jellegét tekintve a gazdaságilag aktívak 27,7%-a, míg a gazdaságilag inaktívak mindössze 19,4%-a sportol rendszeresen (x² = 121,3; df = 3; p < 0, 01).
A gazdasági helyzet, az egy főre eső jövedelem szintén befolyásolja a szabadidős sportolás rendszerességét. A szubjektív szegénység, mely a kutatások szerint megbízható előrejelzője a valós gazdasági helyzetnek összefüggést mutat a rendszeres sporttevékenységgel. Az „olyan kevés a jövedelme, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket sem tudja megvásárolni” kérdésre „igennel” válaszolók között jóval alacsonyabb a rendszeres fizikai aktivitást végzők aránya (15,7%), mint az ezen kérdésre „nemmel” válaszolók között (24,7%; x² = 59,6; p < 0,01). A rendszeres fizikai aktivitást végzők magasabb egyéni- és magasabb családi jövedelemmel rendelkeznek, mint a nem sportolók (4.1.3-8. táblázat).
 
4.1.3-8. táblázat. A rendszeresen sportolók és nem sportolók összehasonlítása az egyéni és a családi jövedelem alapján
Rendszeresen sportolók (HUF)
Inaktívak
F
p
Egy főre eső jövedelem
63912 ± 60852
2566
50275 ± 47560
8797
142,8
<0,01
Családi jövedelem
112095 ± 80207
2503
84974 ± 61177
8402
344,3
<0,01
 
Eredményeink megerősítik azokat a megfigyeléseket, melyek szerint szoros kapcsolat mutatható ki a fizikai aktivitás hiánya és az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet között (Urbán és Hann, 2003, Parks és mtsai, 2003). Az alacsony szocioökonómiai státusz jelentős prediktornak bizonyul számos epidemiológiai jelentőségű krónikus megbetegedés, mint például a kardiovaszkuláris betegségek, illetve depresszió esetében is. Emiatt a szocioökonómiai státusz és a rendszeres sportolás közötti összefüggés fokozott figyelmet igényel. A preventív egészségpolitika egyik fontos célja kell, hogy legyen a társadalmi-gazdasági helyzetük folytán hátrányban lévő csoportok, közösségek célirányos ösztönzése, támogatása a rendszeres fizikai aktivitás elkezdésére és fenntartására. Külföldi tanulmányok szerint a jól szervezett mozgás-intervenciós programok jó hatásfokkal működhetnek a hátrányos szocioökonómiai helyzet okozta rossz egészségi állapot elleni küzdelemben (Abernathy és mtsai, 2002). több kutatás foglakozik azoknak a tényezőknek vizsgálatával, melyek hozzájárulnak a mozgás-intervenciós programok hatékonyságának növeléséhez (Clark, 1996; Ball és mtsai 2001; Arnett és mtsai, 2002; Fuscaldo, 2002; Giles-Corti, 2002). Ezen tanulmányok eredményei szerint gazdaságilag elmaradott közösségekben is hatásosan sikerült bevezetni és terjeszteni a prevenciós célzatú rendszeres sportaktivitást a megfelelő tömegtájékoztatási eszközök igénybevételével. Ezek közül leghatásosabbnak az orvosok és szakemberek vezette ingyenes konzultációk, illetve az ezeket támogató, tudományos alapossággal megfogalmazott írásos útmutatók, leírások bizonyultak (Fuscaldo, 2002; Lowter és mtsai, 2002).
Speciális célcsoportot alkotnak a gyermekes családok, illetve gyermeküket egyedül nevelő szülők, akiknek családi kötelezettségeik miatt kevesebb lehetőségük nyílik a rendszeresen sportolásra, mint egyedül élő, gyermektelen társaiknak. Ez a célcsoport speciális, az egész családot megcélzó mozgás-intervenciós programokkal érhető el legeredményesebben. Bár egyre több kezdeményezés igyekszik az egész családot bevonó rekreációs aktivitást biztosítani, de ezek nagy része még inkább a fővárosra irányul, és inkább alkalmankénti lehetőséget jelent. Szinte elenyésző azon kezdeményezések száma, melyek hasonló, de heti rendszerességű programot biztosítanak a gyerekek és szülők számára egyaránt.
A rendszeres sporttevékenységre, sportolási hajlandóságra befolyással van az egyén, illetve a közösség fizikai környezete is. vizsgálatok szerint a városban élőknél a rendszeres sportot befolyásoló tényezők között szerepel a megközelíthetőség, a sportolási lehetőségek száma és az esztétikus környezet (Humpel és mtsai, 2002; Parks és mtsai, 2003). Mivel az urbanizáció maga után vonja a mindennapi össz-mozgásmennyiség csökkenését, ezért fontos tanulságul szolgálnak, és a várostervezéshez adhatnak támpontot azok a kutatások, melyek szerint a gyaloglási és rekreációs aktivitási hajlandóságot nagymértékben növeli az esztétikus városi környezet: parkok, sétálóutcák megléte. Ilyen esetben inkább választják a városlakó emberek a gyaloglást, mint a tömegközlekedési eszközök használatát (Giles-Corti és mtsai, 2002; Humpel és mtsai, 2002).
Szintén hatékonyan növelik a rekreációs sportaktivitást a munkahelyi, közösségi kezdeményezések (Ball és mtsai, 2001; Clark 1996), illetve helyi sport klubok, egyesületek által szervezett közösségi sportesemények, kihasználva ezen közösségek társadalmi tőkéjében rejlő összetartó erőt.
Fokozott figyelmet szükséges fordítani a fiatal és idősebb korosztály, illetve a krónikus betegségekben szenvedők mozgásintervenciós stratégiájának kialakítására, mivel ezek a csoportok mind élettani, mind pszichoszociális jellemzőik alapján speciális megközelítést igényelnek. Fontos a megfelelő, a csoport sajátosságaihoz igazodó mozgásprogram terjesztése, propagálása, mint amilyen például az idős és krónikus betegek populációjában a kevésbé megerőltető séta, tai chi, illetve hajlékonyságot növelő foglakozások, melyek hatékony életminőség-javító program lehetőségét kínálják ezeknek a csoportoknak (Husted és mtsai 1999; Taggart és mtsai, 2001). A gyerekek életében a szülőkön, családon kívül nagy szerepet kaphat az iskolai mozgásfejlesztés, akár a tantervben előírt kötelező órákon, akár a fakultatív sportfoglalkozásokon keresztül.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave