Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.1.4.1. Bevezetés

A Demográfiai Évkönyv (2002) szerint ebben az évben a magyar népesség fogyása 1000 lakosra számítva -3,5, ez azt jelenti, hogy 2002-ben 36029 fővel fogyott a magyar népesség. Ez az adat ismét rosszabb, mint a 2001. évi 35136 ezres fogyás. A népességfogyás 1999-ben 48565 fővel tetőzött, ehhez képest a 2001-es évre 13 429 fővel csökkent a fogyás. Utoljára 1980-ban volt pozitív ez az arány, azóta lényegében folyamatos a népesség csökkenése, azonban 1992-ben lépte át először a 30 ezret. Ilyen mértékű népességfogyás csak a Baltikum országaiban, Oroszországban, Ukrajnában, Bulgáriában tapasztalható. A szomszédos országok közül Szlovákiában (-0,3), Szlovéniában (-0,4), Csehországban (-1,5) is sokkal jobb a helyzet.
A népességfogyással kapcsolatban a rendkívül súlyos idő előtti halálozási krízis jelenségével és lehetséges okaival viszonylag sok – bár nem elég – tanulmány foglalkozik (pl. Klinger, 2001, 2003a, b, Kopp és mtsai, 1995, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, Skrabski, 2003a, b, Skrabski és mtsai, 2003). Sokkal kevesebb figyelem irányul a gyermekszám, az élve születések arányának csökkenésére. Sokan meg is kérdőjelezik ennek a kérdésnek a fontosságát, hiszen ebben a tekintetben a civilizált országokban világjelenségről van szó. Elég azonban csupán a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátó rendszer csőd közeli helyzetére gondolnunk ahhoz, hogy megértsük, ha egy országban nem születnek gyermekek, nem lesz majd, aki az időseket eltartsa. Erre a drámai helyzetre a demográfusok régóta próbálják felhívni a figyelmet, azonban nem tapasztalható valódi, kormányzati ciklusokon átívelő, a népességfogyás csökkentését prioritásként kezelő akarat (Cseh-Szombathy, 2001, Antal, 2000, Hablicsek, 2003, Spéder, 2003, Kamarás, 2003).
Ha a teljes termékenységi arányszámokat hasonlítjuk össze, akkor nálunk valamivel jobbak a mutatók, mint régiónk szomszédos országaiban, vagy Spanyolországban, Olaszországban, azonban azért itt is a sereghajtók közé tartozunk. a teljes termékenységi arányszám azt jelenti, hogy az adott év kor szerinti születési gyakoriságához viszonyítva egy nő élete során hány gyermeknek adna életet (Demográfiai Évkönyv 2002). Ez az arány 2002-ben nálunk 1,31 volt, Csehországban 1,14, Lengyelországban 1,29, Olaszországban 1,20, Spanyolországban 1,26, de az USA-ban 2,03, Franciaországban 1,90, Norvégiában 1,78, Svédországban 1,57.
Az alapvető kérdés az, hogy milyen tartalékaink vannak a gyermekszám, a termékenység növelésére? Számos vizsgálat bizonyította, hogy a magyar társadalom még mindig család és gyermek központú. Ebben a szomszédos országokkal összevetve is jelentősen jobban állunk (Cseh-Szombathy, 1991, 1994, 2001, Pongrácz, 1994, 2000, S Molnár, 2000, Somlai, 2000, Tóth, 1994, 1998, Utassy, 2000).
Ez azt is jelenti, mint legutóbbi vizsgálataink is bizonyítják, hogy igen alacsony azoknak az aránya, akik egyáltalán nem szeretnének gyermeket, de jelentős különbség van a kívánt és a végül megszülető gyermekek száma között. a népesedéspolitikának tehát arra kellene elsősorban koncentrálnia, hogy ezek a kívánt, de még meg nem született gyermekek megszülethessenek. Összefügg-e a megszülető gyermekek száma az életminőséggel? Milyen a gyermeket vállaló fiatalok életminősége?
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave