A Hungarostudy 2002-be az életesemények 54-tételes listájának magyar adaptációja került (Rózsa és mtsai → 2.1. Módszertani fejezet), amely a kérdések további szűkítését is jelentette. A magyar változat az életeseményeken belüli fokozatoknál (pl. anyagi helyezet változása) nagyobb, összevont kategóriákat használt, ugyanakkor meghagyta az összes eredetileg vizsgált életterületet. Így a végső változat 27 tételt tartalmazott. A vizsgálati személyeknek arra kellett válaszolniuk, hogy az elmúlt 5 év során1 megtörténtek-e velük a felsorolt életesemények.

Amennyiben egy-egy életesemény megtörtént, a továbbiakban értékelniük kellett 1–10-ig, hogy mennyire érintette őket érzelmileg, ahol 1-gyel jelölheték a nagyon negatív, 5-tel a semleges és 10-zel a nagyon pozitív hatást.

Természetesen az előfordulások gyakorisága nem sokat mond egy-egy életesemény súlyosságáról. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mely életesemények előfordulásában találhatók lényeges különbségek a férfiak és a nők, illetve a különböző korosztályok között.

A nők körében a spontán vetélés és abortusz mellett lényegesen többször, a férfiakhoz képest majdnem háromszor gyakrabban fordult elő a házastárs vagy élettárs halála. 1,4-szeres előfordulási arány mutatkozott továbbá a családban előforduló terhesség, gyermekáldás terén. A férfiak körében ugyanakkor magasabb előfordulási gyakoriságot mutatott a közeli barát halála mellett a munkahelyi és anyagi helyzetben, valamint a politikai nézetekben történt változások.

Ahogy várható volt, a fiatalkorúaknál (18–44 éves) lényegesen gyakoribb a gyermekvállalással kapcsolatos (gyermekáldás, illetve abortusz) életesemények mellett a nagy jelentőségű döntések, a személyes és társas kapcsolatok kialakítása, valamint az anyagi helyzet és a vallási nézetek változása. Mind a fiatalkorú, mind a középkorú felnőtteknél (45–64 éves) a munkahelyi és anyagi gondok, valamint a válás gyakrabban fordulnak elő, mint az időskorúaknál (65 év felettiek). Kifejezetten a középkorú korosztályra jellemző a gyermekeik otthonról való elköltözése. Végül, ahogy várható is volt, az idős korúaknál legjellemzőbb házastársuk vagy élettársuk halála.

Az életesemények megítélése kevésbé mutatott eltérést nemek alapján, mint korcsoportok szerint. Az összességében semlegesnek értékelt nyugdíjba vonulás és az élettárssal való viszonyban bekövetkezett változás mutatott leginkább eltérést a férfiak és a nők között. Míg az előbbit inkább a nők, az utóbbit a férfiak ítélték meg pozitívabban.

Nagyobb eltéréseket láthatunk ugyanakkor, ha a különböző korcsoportok szubjektív értékelését hasonlítjuk össze. Úgy tűnik, hogy a szignifikáns eltérést mutató esetek közül csak a nyugdíjba vonulás megítélése javul folyamatosan az idő múlásával. Míg a fiatal felnőttek és a középkorúak negatívnak, az időskorúak pozitívnak ítélték. Az összes többi eltérésnél a középkorúak, illetve az idősek egyre rosszabbnak vagy kevésbé jónak tartják a különböző életeseményeket. A fiatal felnőttek pozitívabb hatásúnak tartják a házasságot és a kialakuló személyes viszonyokat, éppúgy mint a fontos döntéseket és az anyagi helyzet javulását. Az idősebbek ugyanakkor súlyosabbnak élik meg a munkahelyi, üzleti gondokat. Érdekes lehet még, hogy míg a fiatal felnőttek inkább pozitív hatásúnak érzik a munkakörülmények megváltozását, a középkorúak és az idősek ezt egyértelműen negatívnak értékelték.

Mindezeket a megjegyzéseket figyelembe véve mondhatjuk, hogy a magyar népesség körében leggyakrabban a munkahelyi-anyagi és az egészségügyi krízisek jellemzőek. a munkahelyi és anyagi gondok ilyen mértékű térnyerése nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltozás óta átalakult a munkaerő-gazdálkodás jellege, és megnőtt a munkaerő-áramlás mértéke. A mai átlagos munkavállaló sokkal többször szembesül valós munkakerő-piaci értékével, továbbá folyamatosan foglalkoznia kell a pálya- és munkahelyválasztás, valamint a karrierépítés problémáival.

Megvizsgáltuk a különböző krízisek előfordulási gyakoriságainak nemek és a korcsoportok közötti eltéréseit. A spontán vetélés és abortusz lényegesen magasabb arányban szerepelt a nőknél. Ennek nemcsak az az oka, hogy a spontán vetélést vagy abortuszt átélt nők egy része egyedülálló, és a problémával önállóan kell megbirkóznia. valószínűleg sok olyan válaszadó férfi volt a mintában, aki nem vonatkoztatta ezt az életeseményt magára, tekintettel arra, hogy egészségügyi szempontból ezt a problémát alapvetően a nő éli meg. Éppen ezért ennek az eseménynek a nemek szerinti összehasonlításából nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor a terhesség és gyermekáldás tételénél ez a hatás valószínűleg kevésbé zavarja a képet, hiszen a gyermeket később közösen nevelő szülök férfitagjainak is alapvetően befolyásolja megszokott életvitelét a születendő gyermek. A nemek között itt tapasztalható 15%-os gyakorisági különbség döntő többsége ezért feltételezhetően inkább a gyermeküket partnerük támogatása nélkül kihordó vagy később egyedül nevelő nők előfordulását jelöli. Láthatjuk, hogy az időskorúak körében az élettárs halála a leggyakoribb krízis, amely sokkal gyakrabban fordul elő a nőknél. Ennek hátterében az az ismert tény áll, hogy Magyarországon a férfiak várható élettartama több mint 8 évvel alacsonyabb, mint a nőké, így az idősödő korosztályban az egyedülállók között jóval több a nő. Ezt a jelenséget az idősödés elnőiesedésének is hívják (Kovács ME. és Jeszenszky → 3.3.3. fejezet). valószínűleg hasonló okokra vezethető vissza, hogy a férfiak körében gyakraban fordult elő a közeli barát halála. Szintén jellemzőbbek voltak a férfiakra a munkahelyi, illetve anyagi helyzetben bekövetkezett változások. Ez azt jelenti, hogy a férfiak a munkaerőpiacon nagyobb mozgást mutatnak. Gyakrabban váltanak munkahelyet és többször élik meg anyagi helyzetük változását. Elképzelhető, hogy emögött a férfiak karrierépítésében mutatott nagyobb teljesítménymotivációja is szerepet játszik. Végül láthattuk, hogy a férfiak körében gyakoribbak a politikai nézetbeli változások. Feltételezhető, hogy azok élnek át gyakrabban ilyen típusú identitásváltást, akik eleve többet foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. valószínűsíthető tehát, hogy a férfiak nemcsak jobban érdeklődnek a politika iránt, hanem fontossabnak is tartják elköteleződésüket az egyes politikai kérdésekkel kapcsolatban, mint a nők.

A különböző életesemények előfordulásának korcsoportok közötti nagyobb eltérései kitűnően példázzák, hogy mennyire más kihívások jellemzik az egyes életszakaszokat. Jung szerint az ember érdeklődésének iránya élete közepén alapvetően megváltozik. Az addig jellemzően kifelé forduló, extrovertált személy, akinek a külső viszonyok megteremtésével, az alapvetően kívülről érkező kihívásokkal kell megküzdenie, életének második felében befelé fordul, introvertált lesz. Még plasztikusabban ábrázolja ezt Erikson, aki az egész életen át tartó fejlődés szakaszait pszichoszociális keretben értelmezi. A korai felnőttkorra helyezi az intimitás és izoláció problémáját, amely a baráti és társas viszonyok kialakulása révén a szeretet és szerelem élményeit adhatja meg. A felnőttkor nála a gyarapítás vagy a stagnálás időszaka, amelyben első helyet kap a munka és karrier, valamint a család és a gyermeknevelés feladata. Ez a kreativitás, a konstruktivitás, a gondoskodás és a tapasztalatátadás szakasza. végül az időskor, amelyet az integritás vagy a kétségbeesés élménye jellemezhet, olyan további tapasztalatokkal szolgálhat, mint a bölcsesség és a lemondás (Erikson, 1991, 1950; Mönks, Knoers, 1998).

Megfigyelt korcsoportjaink nem teljesen fedik le az eriksoni szakaszokat. Az általa fiatal felnőttkornak és felnőttkornak hívott időszak határa jóval előbb van, mint az általunk használt fiatal felnőttkorú és középkorú személyek 45. évi határa. Mégis tendenciájában hasonló átmenet figyelhető meg mintánkban a felnőttkortól az időskorig, ahogy a hangsúly áttevődik a személyes és társas kapcsolatok, a munkával kapcsolatos elképzelések, az életutat befolyásoló fontos döntések és a gyermekvállalás eseményeiről a nyugdíjba vonulással, a gyermekek elköltözésével és az élettársa halálával jellemezhető, lemondással járó és elvonultabb életvitelre.

A magyar népesség megítélése az egyes életesemények érzelmi hatásairól rendkívül érdekes képet mutat. Míg a lista negatív oldalán az egészséggel, betegséggel, halállal összefüggő életesemények szerepelnek, a pozitív oldalt egyértelműen a terhesség és gyermekáldás jelenti. Ez arra utal, hogy legfontosabbnak az életet és a személyes fizikai egészséget érzik az emberek, beleértve családjuk és utódaik életét, egészségét is. A munkával és anyagiakkal kapcsolatos események a negatív oldalon a második fontossági csoportba, míg a pozitív oldalon csak a harmadik legfontosabb tényezők közé kerültek, felcserélődve a társas kapcsolatokkal. Ez arra hívja fel figyelmünket, hogy bár a munka és az anyagiak megléténél a személyes és társas kapcsolatok fontosabb összetevői a boldog emberi létnek, mégis, hiányuk esetén ezek jelenthetnek nagyobb rizikófaktort az életminőség alakulására nézve.

Az életesemények értékelésének nemi különbségeit vizsgálva azt találtuk, hogy az átlagában semlegesnek minősített nyugdíjba vonulást a férfiak negatívabban értékelték. Feltételezhetően ez az eredmény a férfiak anyagi és egzisztenciális helyzetet megteremtő szerepét hangsúlyozza. Ugyanakkor az összességében szintén semlegesnek értékelt élettárssal való viszonyban bekövetkezett változást a nők élték meg negatívabban. Úgy tűnik, mintha emögött pedig a nők hagyományos családi biztonságot féltő szerepe rajzolódna ki.

Az életkor előrehaladtával csak a nyugdíjba vonulás megítélése javul. Ennek hátterében az áll, hogy a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulók többsége rokkantnyugdíjas. Míg az aktív felnőttévekben rokkantnyugdíjba vonulók ezt nyílvánvalóan veszteségként élik meg, addig a nyugdíjkor elérésével a többség már várja a pihenés időszakát. Az összes többi életesemény, legyen az negatív vagy pozitív, a kor előrehaladtával még negatívabb, illetve kevésbé pozitív értékelést kapott. tehát általában is megállapítható, hogy az időskorúak már sokkal kevésbé tolerálják a változást, legyen az kapcsolatos akár az egészséggel, akár a személyes és társas kapcsolatokkal, akár a munkával és anyagiakkal. A negatív életesemények hatását rosszabbnak ítélik, de a pozitív életeseményeket is kevésbé értékelik jónak. végül az az eredmény, hogy a munkakörülmények megváltozását csak a fiatal felnőttkorúak ítélték meg pozitívan, nemcsak a fiatalabb korosztály rugalmasságát és vállalkozókedvét mutatja. véleményünk szerint inkább arra a valós alapokat sem nélkülöző szorongásra utal, hogy ma Magyarországon 45 év fölött már sokkal nehezebb elhelyezkedni, munkahelyet váltani.