Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


5.3.3.2. A munkanélküliség szakaszai

A munkanélküli világa más és más a folyamat különböző szakaszaiban. Ezek a szakaszok: a 1) fenyegető állásvesztés helyzete, 2) az elbocsátás, 3) a munkanélküliség anyagi gondok nélküli, az állástalanság első hat hónapjára jellemző szakasza, 4) a romló anyagi helyzet fenyegetésében megélt időszak, 5) és az állásszerzés reménye nélküli tartós munkanélküliség – mind eltérő bio-pszicho-szociális életminőség koordinátákkal határolhatók be.
Az első két szakaszban – fenyegető állásvesztés helyzete; az elbocsátás – súlyos pszichológiai és pszichofiziológiai stresszt él meg az állásukat elvesztők zöme, de ez a személy társadalmi-gazdasági helyzetét még nem érinti. A személy körüli társas támogatás hálója sérületlen, megküzdését racionalitás, aktív megküzdés jellemzi. A fenyegető állásvesztés szakaszában komoly megterhelést jelenthet a fokozott munkastressz, a félelem, szorongás, illetve az előrevetített szocioökonómiai süllyedésélmény, mely maladaptív pszichofiziológiai válaszmódokat, pszichopathológiai reakciókat, depressziót, szorongást, káros viselkedésmódosulást eredményezhet, ami már ebben a szakaszban kedvezőtlen irányban befolyásolhatja a keringési rendszert, az anyagcsere szervrendszerét vagy az immunrendszert.
A lélektani szint feltárásával a személy változó önvédő mechanizmusai magyarázatot adhatnak az adott esetben észlelhető csekélyebb vagy éppen fokozott életminőségrontó hatásra. Aki a fenyegető elbocsátást nem értékeli veszélyként, és elutasítja az azzal való szembenézést, az enyhíthet a megélt stresszhatáson. Az intellektualizáló típus, a mágikus-vallásos, archaikus gondolkodásba menekülő vagy az eltolással élő mind eltérő módon befolyásolja a fenyegető munkanélküliség megélését. Lazarsfeld (1932) úttörő vizsgálatában egy munkanélküliekből álló falut, Marienthalt vette górcső alá. A munkanélküliséggel szembesülők lelki hozzáállását „töretlen”, a „rezignált”, és „megtört, apátiás” csoportba osztotta a lelki „hozzáállás” tekintetében. vizsgálata szerint a töretlen kisebbség (14%) megőrzi optimizmusát, aktívan keresi a kiutat, míg a rezignált személyek (47%) leszűkítik igényeiket és csak a jelennel, a túléléssel foglalkoznak. A megtörtek (39%) a feladottság állapotában vannak a legsúlyosabb testi, lelki és szociális következményeknek kiszolgáltatva. Lazarsfeld hangsúlyozta az egészségi állapot egyidejű romlását is.
Szociális szinten gyors romlást eredményezhet a szenvedélybetegségek felerősödése, vagy olyan viselkedés-eltérések jelentkezése, mely néha már a korai, illetve a késői fázisban gyakran a szociális kapcsolatoktól való visszahúzódásban, illetve ellenségességben testesül meg.
 
5.3.3-1. ábra. Az anómia állapota a különböző foglalkoztatottsági csoportoknál
 
Az anómiás mutatók eltéréseinek jellemző volta, az ellenséges attitűd, szociális bizalmatlanság – vizsgálatunkban is szignifikánsnak talált – jellemzőit illetően az elsődleges okság nehezen megítélhető, hiszen a beilleszkedési zavarok a munkahely megtartásában vagy épp az elhelyezkedés könyörtelen versenyhelyzetében is akadályt képezhetnek. Ugyanakkor ez a szempont az „áldozat hibáztatásának” csapdájával fenyeget. Az anómiát jelző mutatók jellemző volta, az együttműködés zavara a Hungarostudy 2002 vizsgálatban a munkanélküliek esetében szignifikáns eltérést mutatott a biztos munkahelyű foglalkoztatottsági csoporttal szemben. Adataink alapján a munkanélküliség a szociális kapcsolatok széttöredezésével, szociális izolációval társulhat (5.3.3-1. ábra, 5.3.3-2. ábra).
 
5.3.3-2. ábra. A szociális háló állapota a különböző foglalkoztatottsági csoportoknál
 
A csökkent pszichológiai jóllét, és fokozott, a stresszhatást tükröző emelkedett szérum kortizol szint, sőt – vizsgálataink tanúsága szerint – csökkent immunkompetencia jellemezheti a már fenyegető munkanélküliség állapotába sodródott személyt (Lázár 2002). Egyes szerzők az elbocsátást követően rövid reaktív pszichózis kialakulását is leírták. Az életminőség vizsgálható szociális dimenziójában jelenik meg az ún. betegszerep felvállalása vagy akár a korengedményes nyugdíjazással járó betegszerepbe menekülés.
Az elbocsátást közvetlenül követő harmadik – „a munkanélküliség anyagi gondok nélküli”, un. „honey-moon” – szakasz megtévesztő, mert a fenyegető munkanélküliséget, illetve az elbocsátást illető stressz átmenetileg oldódik, amit a lelkiállapot rendeződése, a paraméterek viszonylagos normalizálódása jelez a megfigyelések szerint. Ebben a viszonylagosan stresszmentes időszakban az erőgyűjtés, és az álláskeresés időszaka átmeneti egyensúlyt tükröz, az élettani, lélektani és a szociális mutatókban is. A negyedik – „a romló anyagi helyzet fenyegetésében megélt” – szakaszban az anyagi lehetőségek szűkülése, a pszichoszociális stressz növekedése, és a vizsgált mutatók fokozatos eltérése figyelhető meg a munkanélküliek többségénél. A lélektani énkép romlása, a magatartászavarok, torzult megküzdés nyomán előálló esetleges elmagányosodás, elszigetelődés is az életminőség mutatók multidimenzionális romlásában tükröződhet. Az ötödik – tartós, kilenc hónapon túli munkanélküliség – szakaszában immunszuppresszív jelenségek újra jelentkeznek (Arnetz és mtsai 1987).
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave