Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.3.4. Következtetések

 
Depressziós tünetek gyakorisága Magyarországon
A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatával mért depressziós tünetegyüttes gyakorisága 1988 és 1995 között emelkedést mutatott, az ezt követő hét évben viszont lényeges változás nem volt tapasztalható. Az 1995-ben és 2002-ben kapott értékek nem különböznek lényegesen más nemzetközi vizsgálatokban kapott eredményektől (Kessler 1994). A depressziós tünetegyüttes gyakorisága az életkorral emelkedik, és a tünetek szignifikánsan gyakoribbak nők között, bár a számos nemzetközi vizsgálat által mért kétszeres gyakoriság a nők „javára” (Nolen-Hoeksema 1987) a magyar népesség egyetlen korcsoportjában sem mutatható ki. Emlékeztetőül, a pszichiátriai szempontból klinikailag szignifikáns depressziós tünetek gyakorisága férfiak között 11,8%, nők között 14,6%. Összehasonlításképpen, ugyanezek az adatok a pszichiátriai epidemiológiában referenciának tekintett amerikai Nemzeti KomorbiditásiVizsgálatból (National Comorbidity Survey, Kessler 1994): 7,7% férfiak, 12,9% nők esetén. A két vizsgálat módszertani különbségeit is figyelembe véve látható, hogy a magyar mintában a depressziós férfiak depressziós nőkhöz viszonyított aránya jóval magasabb (0,56 az amerikai, 0,8 a magyar mintában). Ugyanakkor a magyar és amerikai depressziós férfiak aránya 0,65, míg ugyanez nőknél 0,88, vagyis a férfi-nő arányok eltolódása mögött az állhat, hogy Magyarországon a férfiak depressziójának gyakorisága jóval meghaladja a nemzetközi átlagot.
A pszichiátriai szempontból jelentős, kezelt depressziók aránya igen alacsony, nem éri el a 10%-ot, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban jelentős népegészségügyi és közösségi erőfeszítések történtek Magyarországon a depresszióval kapcsolatos megfelelő ismeretek növelésére a magyar társadalomban. Bár a nők minden korcsoportban „depressziósabbak” a férfiaknál, a férfiak, különösen az idősek mégis fokozott figyelmet igényelnek, hiszen közöttük még ritkábban kerül a depresszió felismerésre. Mindenképpen örvendetes azonban, hogy a WHO által becsült tendenciák, vagyis a depressziós tünetek gyakoriságának növekedése, legalább is az 1995 és 2002 között eltelt hétéves periódusban, nem következett be, a jelentős emelkedés 1988 és 1995 között volt kimutatható.
 
Depresszió és öngyilkosság
Az öngyilkossági kísérletet elkövetett férfiak több mint 40%-a, az öngyilkossági kísérletet elkövetett nőknek pedig a fele esik a pszichiátriai szempontból klinikailag szignifikáns depressziós tünetektől szenvedők kategóriájába. vagyis a depressziós tünetegyüttes az öngyilkossági kísérletek közel felének fontos tényezője. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a depresszió fontos, de semmiképpen sem kizárólagos szerepet játszik az öngyilkosság problematikájában.
 
Depressziós tünetegyüttes és életminőség-paraméterek összefüggései
Vizsgálataink egyértelműen azt mutatják, hogy a depressziós tünetek egyénre gyakorolt hatásai nem korlátozódnak pusztán a hangulat és motivációs rendszerek negatív befolyásolására, hanem szinte minden olyan személyiségfunkciót befolyásolnak, mely az életminőséggel közvetlenül kapcsolatban van (pszichés jóllét, saját egészség értékelése, munkaképesség-csökkenés, betegségteher). Különösen fontos, hogy a vizsgált tíz leggyakoribb betegségcsoport közül a legjelentősebb funkcionális képességcsökkenést a depressziós tünetek mutatják, még azokban a korcsoportokban is (idősebbek), ahol egyéb jelentős funkcionális képességcsökkenés is gyakori.
A fenti változók, valamint egyéb pszichés és szociális jellemzők a depressziós tünetegyüttesre is hatást gyakorolnak. Mindezek és a depresszív tünetegyüttes között tehát bonyolult, cirkuláris jellegű oksági kapcsolatok tételezhetők fel.
 
Depresszió és szív- és érrendszeri betegségek
Fenti adataink egyértelműen igazolják az összefüggést mind az enyhe, mind a pszichiátriai szempontból klinikailag szignifikáns depressziós tünetek és a szív- és érrendszeri megbetegedések között. További kutatást igényel a szívinfarktus és a depresszív tünetek kapcsolata, hiszen – számos nemzetközi vizsgálathoz hasonlóan – úgy tűnik, már az enyhe depressziós tünetek is jelentősebb kockázatot jelentenek szívinfarktus kialakulásának vonatkozásában.
A depresszió tehát számos alapvető életminőség változót befolyásol, és jelentős hatással van nagy népegészségügyi jelentőségű megbetegedésekre is. Mint vizsgálatunkból kiderült, ez nemcsak a pszichiátriai szempontból klinikailag szignifikáns középsúlyossúlyos depressziós tünetegyüttesre, hanem az enyhe – esetleg részleges – depresszív tünetekkel jellemezhető állapotokra is vonatkozik. Hatása annyira szerteágazó, hogy a depressziós tüneteket, ezek súlyosságát (vagy ezek hiányát) alapvető életminőség-dimenziónak tekinthetjük. Ennek számos gyakorlati előnye is van, hiszen a depressziós tünetek megléte és mértéke könnyen, gyorsan, jól és olcsón mérhető, valamint jól kidolgozott prevenciós és terápiás eszközök állnak rendelkezésre a depressziós tünetek megelőzésére és kezelésére. Mindez azért is fontos, mert – ha figyelembe vesszük a WHO előrejelzését – a depressziós tünetegyüttes epidemiológiai és gazdasági időzített bomba, mely az elkövetkező húsz évben fog felrobbanni.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave