Kopp Mária, Kovács Mónika Erika (szerk.)

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón


6.7.3. Daganatos betegek életminősége

Napjainkban a daganatos betegségek már krónikus betegségekké válnak, és fokozódó gyakoriságuk, valamint egyre korszerűbb kezelésük miatt a modern társadalom jellemzői közé tartoznak. Az onkológiai és az onkopszichológiai kézikönyvek, valamint a tudományos közlemények egyre nagyobb arányban foglalkoznak a tartósan tovább élő daganatos betegek életminőségének kérdésével, hiszen az onkoterápiák intenzív fejlődésének és sikerességének köszönhetően növekvő számú populációról van szó (Holland, Rowland,Tross, 1990; Holland, 2002, Little, 2000, Vaughn, 2002, Riskó, 1999).
Az onkológia területén sikeresen, tartósan tovább élőnek azt a személyt nevezzük, akinek megállapították rosszindulatú daganatos betegségét, majd sikeresen kezelték, és aki a kezelés befejezése után tartósan (1-5 éve), teljes mértékben daganat/visszaesés-mentes, tehát nem igényel onkoterápiát (Leigh, 1998). Legújabban Kahán Zsuzsanna (Kahán, megjelenés alatt) foglalkozik a daganatos betegek életminőségének összetett kérdéseivel. Meghatározása szerint az életminőség egy olyan többdimenziós fogalom, amelyet objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolnak. Kahán szerint az élet minőségének átélése egyedülállóan személyes élmény, amely egyrészt kifejezi azt, ahogyan az egyén egészségi állapotáról, másrészt élete nem egészségügyi területeiről érez, hiszen az életminőséget – túl az orvosi sajátosságokon – az adott egyén életútjából, családi-, társadalmi- és kulturális helyzetéből származó tényezők is áthatják. A klinikai orvosi gyakorlatban az életminőség vizsgálata és értékelése arra irányul, hogy a betegség, illetve annak kezelése milyen rövid, illetve hosszú távú hatással van a páciens fizikai jólétére, aktivitására, emberi kapcsolataira és lelki jóllétére. A legújabb hazai kutatás alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a beteg-szakember-hozzátartozó csoport dinamikus egységként fogható fel, és a résztvevők életminősége kölcsönhatásban van egymással (Hegedűs, 2004).
A daganatos betegségből meggyógyuló betegek életminőségének vizsgálata különösen az elmúlt évtizedben kezdődött el, hiszen a daganatos betegek testi és lelki rehabilitációja nem zárul le a sikeres onkoterápia befejezésével, hanem mindaddig folytatódik, amíg a tünetmentes beteg a legkedvezőbb életminőséget el nem éri (Micheli, 1997, Puukko, 1997, Keogh, 1998).
Holland (2002) széleskörű tapasztalatai alapján kiemeli, hogy a túlélő betegek életfilozófiája kiteljesedik, általában kedvező irányban változik: még inkább értékelik az életet magát, megerősítik pozitív értékeiket és céljaikat. Ugyanakkor ezek a személyek sokszor foglalkoznak a visszaesés lehetőségével, szoronganak az egészség újra elvesztése miatt és erőteljes a halálfélelmük. A tartósan tünetmentessé vált daganatos betegek önértékelése – ellentétben a várakozással – gyakran negatív, közülük nagyon sokan – a betegséggel és kezelésével összefüggő – szexuális és egyéb testi/lelki tünetekkel, valamint érvényesülési és anyagi problémákkal küzdenek. Sutherland (1997) és Keogh (1998) életminőség kutatásai alapján a csontvelőtranszplantáltak 15%-nak van poszttraumás stressz betegsége, 10%-a számol be éjszakai rémálmokról, sőt a transzplantált gyermekek anyáinál is 30%-os gyakoriságú a tartós lelki disztressz. A poszttraumás stressz betegség daganatos betegeknél az életveszélyérzést és a beavatkozásokkal, onkológiai kezelésekkel kapcsolatos traumatikus élmények akaratlan, ismételt átélését jelenti. A daganatos betegséget túlélők ki vannak téve a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a nem megfelelő táplálkozás és elhízás fokozottabb kockázatának is (Micheli 1997, Riskó 2002).
Jelen munkánkban egyrészt egy országos reprezentatív felmérés (Hungarostudy 2002), másrészt egy kórházi vizsgálat eredményei alapján elemezzük a rosszindulatú daganatos betegségen átesett személyek életminőségét. A két kutatás mind a vizsgált populáció, mind a módszertani sajátosságok tekintetében jelentős eltérést mutat. A kórházi vizsgálat egy meghatározott rosszindulatú daganatos betegségben (malignus limfóma) szenvedő betegek csoportjára koncentrál, és a több mint 200 kezelt beteg körében végzett felmérés (kérdőív és mélyinterjú) alapján igyekszik feltárni a gyógyulás utáni életminőséget. Az országos felmérés esetében azok a rosszindulatú daganatos betegséggel kezelt személyek kerültek az al-mintába, akik a szakirodalmi meghatározás szerint túlélőknek tekinthetők, vagyis utolsó kezelésük óta legalább egy év telt el és állapotuk kielégítőnek mondható. Ezen feltételek alapján 168 személy életminőség mutatóit tudtuk elemezni és értékelni. a két vizsgálat eredményeinek összehasonlítását az alkalmazott vizsgálati eljárások különbözősége miatt csak korlátozott mértékben tudjuk elvégezni.
 

A magyar népesség életminősége az ezredfordulón

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 726 6

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos iskolája által, Kopp Mária, Kovács Mónika Erika szerkesztésével létrehozott, a magyar népesség életminőségét és egészségét bemutató monográfiája a XXI. század orvosa, egészségügyi szakembere, döntéshozói, sőt minden polgára számára igen fontos és időszerű témával foglalkozik, az egészéggel, betegségekkel kapcsolatos életminőség kérdésével. A monográfia, mely az intézet több mint 10 éves kutatási munkásságát öleli fel, kiegészítve azt a témával kapcsolatos nemzetközi eredményekkel, egyedülálló és nélkülözhetetlen mű a hazai szakirodalomban. A majd ötven szerzős monográfiában bemutatásra kerülő eredmények zöme a Hungarostudy 2002 országos, a magyar felnőtt lakosságra életkor, nem és településnagyság szerint reprezentatív egészségfelmérésen alapul. Ugyanakkor számos tényező esetében az eredmények a két korábbi 1988-as és 1995-ös vizsgálat adataival is kiegészülnek, így összehasonlításra, longitudinális összefüggések vizsgálatára is lehetőség nyílik. Ez az elmúlt két évtizedben lejátszódó gyors társadalmi változások hatásainak értékelése szempontjából különös jelentőséggel bír. Amíg a három nagy egészségfelmérés bepillantást nyújt az életminőség- és egészségmutatók és azok sokrétű – többváltozós összefüggéseinek társadalmi – makroszintű vizsgálatára alkalmas, addig az egyes rétegek és problémakörökre jellemző specifikus, mélyebb – mikroszintű – összefüggések elemzésére további kiegészítő vizsgálatok szükségesek. A monográfia külön erőssége, hogy számos fejezetben a tudományos iskola kutatói bemutatják az adott témában „mélyfúrás” jelleggel végzett a további vizsgálataikat is. Ajánljuk tehát a könyvet az egészségügy, pszichológia, szociológia, antropológia, bioetika, pedagógia, közgazdaság- és politikai tudomány területén dolgozó – klinikai, kutató és oktató munkát végző és döntéshozó – szakembernek. Hasznos információval szolgálhat minden olyan olvasó számára, aki az életminőség fogalmát, indikátorait, meghatározóit szeretné megismerni, munkájában felhasználni, s kiváncsi a magyar lakosság életminőségére az ezredfordulón.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kopp-kovacs-a-magyar-nepesseg-eletminosege-az-ezredfordulon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave