Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

2.13. A bakteriológiai szemlélet kialakulása

1776-ban az angol Jenner megfigyelte, hogy a himlő vakcinálással megelőzhető. Két évvel később az oltással szerzett tapasztalatait már közzé is tette. Jenner felismerése alkalmazott eljárása a járványok elleni prevenciókban korszakalkotó, mivel a védőoltással a himlő terjedését gyakorlatilag világszerte sikerült megszüntetni.

Ezt követték egyéb fertőző betegségek gyógyszeres profilaxisának megvalósítása (diftéria, vörheny, pertussis stb.). A kórokozó mikroorganizmusok felismerésével egyidejűleg bevonultak a materia medicába a külsőlegesen alkalmazott antiszeptikus szerek. Semmelweis először a klóros vizet, majd a klórmeszet használta dezinficiensként.

Semmelweis Ignác 1818-ban született Budán, 1844-ben avatták Bécsben orvosdoktorrá, majd megszerezte a szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. A későbbiekben a belgyógyászat és a szülészet közül kénytelen volt a szülészetet választani, mert akkor a bécsi közkórházban ott volt hely.

Az 1820-as években emelkedni kezdett a gyermekágyi láz következtében elhunytak száma. A helyzet akkor javult, amikor egy kormányrendelettel szétválasztották egymástól a medikusok és a bábák gyakorlatát. A medikusokat és a bábákat más-más osztályra osztották be. Volt olyan hónap is, amikor a halálozási arány a 30%-ot is elérte. Semmelweis először a boncteremben kereste a halál okát.

Ma már tudjuk, hogy a vajúdó, szülő asszonyok halálát részben Semmelweis maga idézte elő, amikor a boncteremből egyenesen a szülőágyhoz sietett. Ekkor értesült róla, hogy egyik barátja meghalt, mert boncoláskor egyik tanítványa megsértette a kezét. A boncolási jegyzőkönyv tanulmányozása során döbbent rá, hogy az elhunyt orvosbarát és a gyermekágyi lázban elhunyt anyák kórképe azonos. Semmelweis felismerte, hogy az előidéző okok mindkét esetben azonosak: „…..a hullarészek voltak, melyek bekerültek a véredényrendszerbe…..”

A közvetítők tehát nem lehettek mások, mint a vizsgáló orvosok és a klinikán működő I. Szülészeti Osztályon gyakorló medikusok, akik állandóan érintkezésben voltak a hullákkal. A II. Osztályon a bábanövendékek nemigen kerültek érintkezésbe a hullákkal, így magyarázható annak az osztálynak a jobb halálozási arányszáma. A szappanos kézmosás nem bizonyult hatásosnak a gyermekágyi láz ellen. Olyan fertőtlenítőszerre, dezinficiensre volt tehát szükség, mely elpusztította a „hullamérget”. Többféle vegyszer kipróbálása után a klórmész mellett döntött.

1847-ben tért rá a klóros kézmosások kötelező elvégzésére. Az eredmény azonnal megmutatkozott. 29,3%-ról 1,27%-ra, illetve 1,33%-ra esett vissza a halálozási arány.

Megtörtént tehát a kórok és a védekezés felismerése, ami nem más, mint az aszepszis, a fertőzés megelőzése.

Semmelweis Ignác a szabadságharc után visszatért hazájába, a Szent Rókus kórház főorvosa lett, majd egy évtizeden keresztül volt a szülészet professzora a ma nevét viselő egyetemen. 1865-ben hunyt el.

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero