Nikolics Mária, Vincze Zoltán, Zelkó Romána (szerk.)

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika


4.1. A dózis fogalma, típusai

A gyógyszer (medicamentum) minden olyan anyag, amelyet az emberi vagy állati szervezet kóros állapotának kezelésére (terápia), felismerésére (diagnózis) vagy megelőzésére (prevenció), illetve a szervezet természetes folyamatainak (terhesség, szülés, öregedés) gyógyászati befolyásolására, a szervezet egészségi állapotának javítására használunk.
A gyógyszerhatás kialakulásának feltétele, hogy a hatóanyag megfelelő mennyiségben legyen jelen a szervezetben. Ha ez a mennyiség kevés, az alkalmazott szer hatástalan. Ha pedig túl sok, annak mérgezés lehet a következménye.
Az adag (dosis) többféle lehet:
  • dosis curativa (DC): gyógyító adag
  • dosis therapeutica: terápiás adag
  • dosis medicinalis: szokásos adag
  • dosis maximalis: legnagyobb adag
  • dosis tolerata (DT): a káros következmény nélkül eltűrhető adag
  • dosis toxica minima: legkisebb mérgező adag
  • dosis lethalis (DL): halálos adag
 
Az első három fogalom lényegében ugyanazt az adagot jelenti. Ha növeljük a dózist, a feltüntetett sorrendben változnak a megnevezések.
 

Gyógyszerészeti tudománytörténet és propedeutika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 727 3

Az elsőéves gyógyszerészhallgatók több szakmai tárgy oktatása és tanulása mellett először találkoznak egy olyan tárggyal, mely nem egyszerűen egy jól körülhatárolt, és definiálható anyaghalmazt ölel fel, hanem egy szemlélet, az egészségügyi-gyógyszerészi szemlélet kialakulását segíti. Ennek kapcsán olyan ismereteket és tudnivalókat közvetít, amelyek a jó szakmai felkészültségen túl, a gyógyszerészhallgatók számára emberi, etikai tartást, a betegekkel való kapcsolat helyes formáját próbálják megismertetni. A gyógyszerészeti múlt bemutatásával megalapozza a hallgatók hivatásszeretetét, és átfogó ismereteket ad a gyógyszerészi hivatásról. Természetesen ezen ismeretek megszerzése nem lehetséges a félév folyamán, de elindíthat egy olyan folyamatot a hallgatóban, mely az igényes emberi és szakmai kapcsolatok kialakításában egy életre meghatározó lehet. Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti, és a jövőt nem építheti. Az emberiség társadalmi fejlődésének megismerése mellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minden szakember megismerje saját szakterülete tudományos és gyakorlati fejlődését, múltját. Ez biztos alapot ad tudományos és gyakorlati munkájához, segítséget jelent következtetések levonásában, a jövő tervezésében és építésében. A múlt letisztult modelljei sokszor példaképek lehetnek a feladatok megoldásában. A különböző gyógyszerészi munkakörökben, elsősorban közforgalmú gyógyszertárban eltöltött szakmai gyakorlat fontos része a gyógyszerészképzésnek. A gyógyszerészeti propedeutika mindehhez az alapokat, a már formálódó helyes szakmai etikai szemléletet adja. Reményünk szerint minden gyógyszerészhallgatónál egységes lesz az az alap, amelyre az egyetemi és gyógyszertári oktatók a további évek során szisztematikusan építhetnek, egymás munkáját kiegészítve.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zelko-vincze-nikolics-gyogyszereszeti-tudomanytortenet-es-propedeutika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave