Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kovács Éva

Regionális anatómia kiterjesztett hatáskörű ápolóhallgatók számára

2.4. A hasüreg szerveinek regionális anatómiája

 
Az oesophagus hasüregi szakasza
Az oesophagus a rekeszizom két szára, a crus lumbale mediale dextrum és sinistrum kereszteződő rojtjai által közrefogott hiatus oesophageuson keresztül jut a hasüregbe, ahol 2 cm-es lefutás után beszájadzik a gyomorba. Vérellátása eltér a thoracalis szakasz vérellátásától, ahol az a. thoracica ágai látják el arteriás vérrel, a vénás vérét pedig a v. azygos rendszere szállítja el.
Az abdominális szakasz arteriás vérellátását az a. gastrica sinistra ágai biztosítják, a vénás vér a v. gastrica sinistra álta a v. portae renszerébe jut. A nyelőcső hasi szakaszának falában portocavalis anaszomózisok futnak, mely anasztomózisok összekötik a v. portae és a v. cava superior rendszerét.
 
Klinikai vonatkozás: portocavalis anasztomózisok
A v. cava superior rendszeréhez tartozó v. azygosnak a nyelőcsövet drenáló vénás törzsei anasztomózist alkotnak a v. portae rendszeréhez tartozó v. gastrica sinistra-nak a nyelőcsövet drenáló ágaival. Ezek az ún portocavalis anasztomózisok az oesophagus hasi szakaszának falában találhatók, amelyek a v. portae áramlásának obstrukciója következtében kialakuló portalis hypertensio esetén dilatálnak. Hematemesis esetén a vérzés forrását ezek a dilatált vénák jelentik.
 
Ventriculus
A gyomornak négy részét különböztetjük meg:
  1. cardia, a nyelőcső beszájadzása körüli terület,
  2. fundus: a cardia szintje fölé magasodó, felfelé vakon végződő terület,
  3. corpus: a lapított, nagyjából függőleges része, amelynek elülső és hátsó felszíne élben találkozik létrehozva a kis- és nagygörbületet (curvatura minor, curvatura major),
  4. pars pylorica: a gyomor alsó, horogszerűen visszakanyarodó része. A pars pyloria két részből áll: egy tölcsérszerűen szűkülő antrum pyloricumból és egy egyenletesen tág, vízszintes lefutású canalis pyloricusból.
 
A gyomor helyzete a testhelyzettől, valamint a teltségétől jelentősen függ. Van azonban két fix pontja: a cardia, valamint a pylorus. A cardia a Th11 csigolya corpusának bal oldalánál található. A pylorus fekvő testhelyzetben az L1 csigolya corpusának jobb oldalán, verticalis testhelyzetben kissé lefelé és balra húzódva a L2-L3 csigolya corpusa előtt helyezkedik el.
 
A gyomor előlső felszíne a következő szervekkel érintkezik:
  • oesophagus
  • diaphragma
  • hepar
  • hasfal
 
A gyomor hátsó felszíne a következő szervekkel érintkezik:
  • lien
  • diaphragma
  • ren
  • glandula suprarenalis
  • pancreas
  • hepar
  • mesocolon
 
A gyomor arteriás vérellátását a truncus celiacusból eredő ágak biztosítják, melyek a kis- és a nagygörbület mentén ív alakban futva anasztomózis hoznak létre a következőképpen: a kisgörbület mentén az a. gastrica sinistra (truncus celiacus közvetlen ága) és az a. gastrica dextra (a. hepatica propria ága) anasztomozál. A nagygörbületen az a. gastroepiploica sinistra (a. lienalis ága) és az a. gastroepiploica dextra (a. gastroduodenalis ága) anastomozál.
 
A gyomor vénás vérének jelentős részét a kisgörbület mentén húzódó v. coronaria ventriculi szállítja a v. portae rendszerébe.
 
Az intestinum tenue szakaszai (duodenum, jejunum, ileum)
A duodenum a vékonybélnek kb. 20-25 cm hosszúságú kezdeti szakasza, amelynek négy része patkó alakot fomálva öleli körbe a pancreast.
A négy része a következő:
  1. pars horizontalis superior
  2. pars descendens
  3. pars horizontalis inferior
  4. pars ascendens
 
A pars horizontalis superior kb. 5 cm hosszúságú, a pylorustól kissé lefelé az L1 csigolya magasságában húzódik jobbra. A májhoz a ligamentum hepatodoudenale rögzíti. Útjában érintkezik a következő szervekkel:
  • hepar
  • ductus choledochus
  • v. portae
  • v. cava inf.
 
A pars descendens az L3 és L5 csigolya közti magasságban húzódik verticalisan, a középvonaltól jobbra, a jobb vese előtt, a colon transverzum mögött, a pancreastól jobbra. A pars descendens teljes hosszának kb. a felénél található egy szemölcsszerű beemelkedés, a diverticulum Vateri, amelynek csúcsán két mirigy kivezetőcsöve nyílik: a ductus choledochus a máj váladékát, az epét, a ductus pancreaticus major a hasnyálmirigy váladékát szállítja a duodenumba. A diverticulumtól pár cm-rel cranialisan szájadzik a ductus pancreaticus minor a duodenumba.
 
A pars horizontalis inferior az L3 csigolya szintjében húzódik balra a caput pancreatis alatt, az a. és v. mesenterica superior mögött, valamint az aorta abdominalis és a v. cava inferior előtt.
 
A pars ascendens az aorta abdominalist keresztezve az L2 csigolya corpusának alsó szintjéig ascendál, majd a flexura duodenojejunalis elnevezésű éles kanyarral megy át a vékonybél következő szakaszába, a jejunumba.
 
Az arteriás vérellátását páratlan aortaágak biztosítják: a truncus celiacusból eredő a. gastroduodenalis superior, valamint az a. mesenterica superiorból eredő a. gastroduodenalis inferior. Vénás vére a v. portae rendszerébe ürül.
 
A vékonybél további, két leghosszabb szakasza a flexura duodenojeunalistól az ostium ileocecale-ig tart.
 
A kb. 2/5 részét kitevő jejunum nagyrészt a bal felső quadránsban, a 3/5 részét kitevő ileum a jobb alsó quadránsban vet kacsokat. Az utolsó ileumkacs a kismedencéből felszállva beszájadzik a vastagbélbe.
A külsőre egyforma vékonybélszakasz néhány szempontból különbözik: A jejunumban a felszívőfelszínt növelő Kerckring redők körkörösek, továbbá magasabbak, és sűrűbben állnak, mint az ileumban. Az ileumban viszont nagyobbak a falban előroforduló nyiroktüsző halmazok, amelyeket itt Peyer-plakkoknak neveznek.
 
Az intestinum crassum szakaszai (cecum, colon, rectum)
Az ileum utolsó szakasza a jobb csípőárokból felemelkedik és beszájadzik a vastagbélbe oly módon, hogy a vastagbél falát maga előtt tolva egy bélfalkettőzetet alakít ki. Ez a beszájadzás az ostium ileocecale, az így létrehozott bélfalkettőzet pedig a Bauchin billentyű. Az ostium ileocecale alatti 8–10 cm hosszúságú vakon végződő bélszalasz a vakbél (cecum), amelynek alsó részéről, ahol a 3 tenia coli convergál – lóg le a féregnyúlvány (appendix vermiformis). Mérete és elhelyezkedése nagy változatosságot mutat. Átlagosan 10 cm, de 5–25 cm között bármilyen hosszú lehet. Elhelyezkedése alapján a következő variációk fordulhatnak elő:
  • subcecalis
  • paracecalis
  • retrocecalis
  • pelvicus
  • pre-ilealis
  • postilealis
 
A 150 cm hosszú colon négy szakasza a következőképpen helyezkedik el a hasüregben:
  • a colon ascendens a jobb csípőárokból ascendál a máj jobb lebenyéig, ahol élesen megtörve harántirányba jobbra fordul. Ezt az éles kanyart illetik flexura hepatica vagy flexura coli dextra elnevezéssel. A colon ascendens hasfali vetülete a jobb medioingvinalis vonaltól 2 harántujjal jobbra esik.
  • a következő szakasz, a colon transverzum, harántirányban húzódik a májtól a lépig, ahol egy újabb éles kanyar után lefordul. A kanyart flexura lienalis vagy flexura coli sinistra néven használják a klinikumban. A colon transverzum lefutását a subcostalis sík adja meg, bár, mivel a hosszú hashártyarögzítése elmozdulási lehetőséget teremt, akár mélyen lelóghat.
  • a colon descendens a bal vese lateralis szélével érintkezve száll le a bal csípőárokba. Hasfali vetülete a bal medioingvinalis vonaltól 2 harántujjal balra esik.
  • a colon utolsó, kb. 40 cm hosszú szakasza a colon sigmoideum, a bal alsó quadránsban helyezkedik el. Innen felemelkedve az S3 csigolya szintjéig a középvonalba kerül, a kismedence bemenetének magasságába, ahonnan a vastagbél utolsó szakaszában, a rectumban folytatódik. (→ ennek tárgyalását lásd a medence regionális anatómiájánál).
 
A vastagbél eddig ismertetett szakaszainak artériás vérellátása két rendszerhez – az a. mesenterica superior és inferior rendszeréhez – tartozik. A két rendszer ellátási területe közti határ nagyjából a flexura lienalis. Az a. mesenterica superiorból valamint inferiorból eredő ágak a mesocolon kettőzetében haladnak a bélfal felé, közben az ágak között árkádszerű anasztomóziok jönnek létre.
 
Hepar
A máj nagyrészt a jobb hypochondriumban helyezkedik el, a rekeszkupola alatt. Felső határa az 5. borda felső széle magasságában van. Alsó határa a középső hónaljvonalban még egybeesik a bordaívvel, majd a jobb medioclavicularis vonalban elhagyja azt, ferdén felfelé haladva keresztezi az epigastriumot, majd a bal lebenye átnyúlik a bal hypochondriumba.
 
A máj felszínei és syntopiája
Anteroposterior felszíne (facies diaphragmatica) sima, konvex, posteroinferior felszíne (facies diaphragmatica) a környező hasűri szervekkel szomszédos.
 
A hashártya – ahogy a rekeszről és a hasfalról a májra csap – recessusokat, valamint hashártyakettőzetből álló szalagokat hoz létre.
A recessus subphrenicus elválasztja a facies diaphragmaticát és a rekeszt. A recessus subhepaticus a máj, a jobb vese, valamint a jobb mellékvese között jön létre.
 
A facies diaphragmaticán hashártyakettőzetekből álló szalagrendszer taláható, amely a májat a hasfalhoz és a rekeszhez rögzíti.
A T-alakot formázó szalagrendszer tagjai a következők:
  • lig. falciforme hepatis, amely függőlegesen futva elválasztja a jobb és a bal lebenyt egymástól. Alsó szélében halad a köldök irányába a lig. teres hepatis.
  • lig. coronarium hepatis, a máj tetején harántirányban haladva a rekeszhez rögzíti a májat.
 
A facies visceralison egy H-alakú barázdarendszer található, amelybe a következő képletek illeszkednek bele:
  • jobb alsó szár: vesica fellea,
  • jobb felső szár: v. cava inferior,
  • bal felső szár: ligamentum venosum, ductus venosus Arantii maradványa
  • bal alsó szár: ligamentum teres hepatis, vena umbilicalis maradványa
  • hepatica, v. portae, ductus hepaticus, nyirokerek, idegek, amelyek együttesen a harántszárban, a porta hepatisnak megfelelő területen találhatók.
 
A máj ventral felől a következő képletekkel érintkezik:
  • diaphragma,
  • arcus costalis dexter, sinister,
  • mindkét tüdő alsó széle,
  • processus xiphoideus,
  • hasfal az angulus costalisnak megfelelően.
 
Dorsal felől a következő képletekkel szomszédos:
  • diaphragma,
  • jobb vese,
  • flexura coli dextra,
  • pars horizontalis superior duodeni,
  • vesica fellea,
  • v. cava inferior,
  • oesophagus,
  • fundus ventriculi.
 
A máj lebenyei és szegmentumai
A máj felszínein lévő szalagrendszer és barázdarendszer, illetve a barázdarendszerben fekvő szervek a máj négy lebenyét választják el:
  • lobus hepatis dexter, lobus hepatis sinister, amelyeket a ligamentum falciforme hepatis választ el,
  • lobus caudatus, a májkapu felett, a v. cava inferior és a ductus venosus Arantii maradványa közötti területnek felel meg,
  • lobus quadratus, mely a májkapu alatt, a vesica fellea és a v. umbilicalis maradványa közötti területnek felel meg.
 
A májkapun áthaladó ún. portalis trias tagjai a máj állományában együtt haladnak és együtt ágazódnak el. Az így keletkező ágakhoz tartozó mirigyállományt szegmentumnak nevezik. A máj 8 szegmentumra különíthető el:
Az I. szegmentum a lobus caudatussal, a IV. szegmentum a lobus quadratussal azonos. A II. és III. szegmentum a bal lebenyben, a V-VIII. szegmentum a jobb lebenyben helyezkedik el.
 
A máj vérellátása
A májat a truncus celiacusból eredő ágak látják el friss vérrel. Az elhasznált vért a v. hepatica szállítja a v. cava inferiorba.
 
Vena portae rendszere
A vena portae egy kisujjnyi vastagságú véna, amely a következő vénák összeömlésével keletkezik:
  • v. lienalis, amely a lép vénás vérével szállítja a széteső vörösvértestekből keletkező anyagokat,
  • v. mesenterica superior,
  • v. mesenterica inferior, amelyek a bélből felszívott anyagokat szállítja a májba.
 
Lien
A lép a rekesz bal kupolája alatt, a bal hypochondriumban a 9-10. borda magasságában helyezkedik el. Ventral felől a gyomorral és a duodenummal, dorsal felől a bal vesével szomszédos.
Regionális anatómia kiterjesztett hatáskörű ápolóhallgatók számára

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 209 9

OrvostudománySE ETK jegyzetek

A biztos szakmai tudás egyik legfontosabb alapja annak megértése, hol helyezkednek el az emberi test szervei, képletei, hogyan viszonyulnak egymáshoz, és miként azonosíthatók a betegvizsgálat során. A Regionális anatómia kiterjesztett hatáskörű ápolók számára ezt a szemléletet helyezi középpontba: az alapképzésben megszerzett anatómiai ismeretekre építve mutatja be a szervek, erek, idegek és más anatómiai képletek térbeli kapcsolatait. A könyv a mellkas, a has, a fej és nyak, a végtagok, valamint a medence regionális anatómiáját a klinikai gyakorlat szempontjából fontos összefüggésekkel együtt tárgyalja. Ez a tudás nélkülözhetetlen a betegvizsgálat, a diagnosztikai és terápiás beavatkozások megértéséhez, és biztos alapot teremt a klinikai tárgyak elsajátításához. A számos szemléltető ábra és klinikai vonatkozás abban segít, hogy az anatómia ne csupán megtanulandó képletek sokasága, hanem a betegellátásban használható tudás legyen. A könyv így hidat teremt az anatómiai alapismeretek és a mindennapi ápolói, mentőtiszti és klinikai gondolkodás között.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-regionalis-anatomia-kiterjesztett-hataskoru-apolohallgatok-szamara//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave