Deli-Gray Zsuzsa (szerk.)

Turizmusmarketing-esettanulmányok III.

„I Feel Slovenia” – a turisztikai szlogentől a zöld országmárkáig

Papp-Váry Árpád Ferenc, Takács Kathrin

Szlovénia híres hegyvonulata, a Júliai-Alpok mögött lassan lebukott a nap. A borospince teraszán három ember ücsörgött: a gazdaságért, turizmusért és sportért felelős miniszter, a Szlovén Turisztikai Hivatal igazgatója és egy veterán kommunikációs tanácsadó, aki több szlovéniai kampányban is közreműködött. Nem hivatalos ülésezés volt, inkább baráti csevej. Azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, mi lehet a következő lépés Szlovénia országmárka építése kapcsán.

Az országmárkázás fogalma a kilencvenes évek végén jelent meg a gyakorlatban és az elméletben ( Anholt, 2007 ). Az országmárkázás átfogóbb tevékenység, mint a desztinációmárkázás, avagy turisztikai márkázás: nem csupán a turisták számának növeléséről szól, de a befektetések ösztönzéséről vagy éppen az export javításáról is. De az is ide értendő, hogy a nemzetközi színtéren javuljon az ország megítélése, sőt az is, hogy a helyiek, az adott ország polgárai jobban érezzék magukat, büszkébbek legyenek hazájukra ( Papp-Váry, 2019 ).

Éppen ezért először belülről kell kezdeni az országmárkázást, versenyképes identitás építésével, majd erre építve jöhet létre a pozitív, megkülönböztető országimázs, az, amit mások az adott országról gondolnak. Ugyanakkor a tevékenység nem csak a kommunikációt jelenti: a sikerhez valós változások, így kínálatfejlesztés is szükséges (Piskóti, 2012). Mindehhez egy központi, egyedi koncepcióra van szükség, ami pozicionálja az országot, és áthat mindent. Röviden úgy is mondhatjuk, hogy nincsen országmárka-stratégia országstratégia nélkül.

Az elmúlt két évtizedben rengeteg ország indított el országmárkázás projektet, ám kevés olyan sikeres akad, mint Szlovénia esete.

Ahogy hárman ültek a teraszon, a zöld dombok felől madárcsicsergés hallatszott. A tanácsadó elmerengve nézte a tájat, majd megszólalt: „Tudjátok, a lakosságot mindig is az zavarta legjobban, hogy folyton összekevertek minket Szlovákiával. És ez nem is csoda.”

Az igazgató felkapta a fejét: „Hát persze. És nem csak a hegyek miatt. A két ország közelmúltbeli története szinte ugyanaz. Mindkettő az 1990-es évek elején vált függetlenné: mi Jugoszláviából, ők Csehszlovákiából. Az országneveink pedig annyira hasonlítanak – Republika Slovenija itt, Slovenská republika ott –, hogy egy sietős újságíró simán összekeverheti őket.”

A miniszter komoran bólintott: „És a zászlókról még nem is beszéltünk. Ugyanaz a fehér-kék-piros hármas, csak kicsit más arányban, más címerrel. De a laikusnak szinte felcserélhetők.”

A tanácsadó mosolyogva hozzáfűzte: „És a nyelv! Mi slovenskinek hívjuk, ők slovenskynek. Egy betű a különbség. Aki nem szláv nyelvész, az biztosan nem hallja.”

Az igazgató kortyolt a borból, majd így folytatta: „Ráadásul a világ szemében mindketten apró nemzetek vagyunk Kelet-Közép-Európából, kontinentális tájakkal. Persze, azért nekünk van tengerpartunk, de olyan rövid, hogy vannak, akik szárazföldi országként érzékelnek bennünket.”

A miniszter felsóhajtott: „Ezért is mondta annak idején egy márkaszakértő, hogy talán még egy évszázad sem lesz elég, mire a szlovénokat és a szlovákokat biztosan meg tudják különböztetni a világban.” (Markessinis, 2009)

Az igazgató felnevetett, de keserédesen: „És ez nem csak a hétköznapi embereknek okozott gondot. Emlékeztek, amikor George W. Bush amerikai elnök nyilvánosan összekeverte a két országot, és szlováknak nevezte a szlovén vezetőt? Vagy amikor az olasz Berlusconi tette ugyanezt, újságírók tucatjai előtt?”

A miniszter az asztalra tette a poharát, és komolyan összefoglalta: „Ezért mondom mindig: a márkaépítés nulladik lépése az, hogy felismerjenek. Amíg a világ nem tud különbséget tenni köztünk és más országok között, addig hiába minden szlogen, logó vagy kampány. De szerencsére az elmúlt évtizedekben sokat javult a helyzet.”

A poharak lassan ürültek, a három szakember hátradőlt a székében. Az igazgató törte meg a csendet: „Emlékeztek? Ha a kezdeteket nézzük, az első komolyabb próbálkozás a turisztikai imázsépítésre még a Jugoszlávia-időszakhoz kötődik. 1986-ban indult a ’Moja dežela’ (’Az én hazám’) kampány. Belföldön a ’Tourism are people’ (’A turizmus mi magunk vagyunk’), kifelé pedig az ’On the sunny side of Alps’ (’Az Alpok napsütötte oldalán’) üzenettel futott, majd tíz éven át. Akkoriban ez egy egészen előremutató kezdeményezés volt.”

A tanácsadó közbeszólt: „Igen, főleg mert nemcsak kifelé szólt, hanem befelé is. Az akkori logóból, a hársfalevélből lassan szimbólum lett, és az emberek azonosultak vele. Azt érezték, hogy részei a történetnek, és persze a függetlenedésben is volt némi szerepe.”

A miniszter bólintott, majd átvette a szót: „Pontosan. Jött Jugoszlávia szétesése és a függetlenség. Immár mint jogilag is önálló ország kerestük az identitásunkat. És ennek része volt a virágcsokor-logó 1995-ben. Szép volt, esztétikus, talán még a vendégszeretet is tükrözte. De igazán mégsem működött. A szakma használta, de a lakosság nem érezte magáénak. Nem vált közös szimbólummá.”

„És a szlogenek? – kérdezte az igazgató. – Szinte évente jöttek-mentek. Nyolc év alatt minimum öt szlogenje volt az országnak. Hol egy-egy nemzetközi kampányra kitalált jelmondat, hol valami turisztikai brosúrára készült rövid szöveg. De a folytonos váltás inkább zavart okozott, semmint segített.”

A tanácsadó a poharát forgatta: „Pedig volt köztük olyan, ami közel állt a valósághoz. Például a ‘The green piece of Europe’. Ez szép gondolat volt, és szójátéknak sem volt utolsó.”

A miniszter kortyolt a borból: „2004-ben aztán jött az európai uniós csatlakozás. Ez hatalmas lehetőség lett volna, de az akkori szlogen, a ’Slovenia invigorates’ inkább akadály lett, mint segítség. Szép volt az elképzelés, hogy Szlovénia felfrissíti, felpezsdíti az Uniót, de az emberek nem értették. Az ‘invigorates’ szót nehéz volt kimondani, sokan nem is tudták, mit jelent, néha még azok sem, akik angolul aránylag jól beszélnek.”

„Pontosan – helyeselt a tanácsadó. – A lakosságot ráadásul meg sem kérdeztük, nem vontuk be. Ez így legfeljebb egy szűk kör ötlete volt, amit a többiek nem fogadtak el. Nem is tartott sokáig, két év után elhalt.”

A miniszter komoly hangon folytatta: „És közben ott voltak a drága, de rövid életű kampányok. Például a CNN Europe-on futó ’Slovenia, a diversity to discover’ (’Szlovénia, a felfedezésre váró sokszínűség’) reklám. Sok pénzt költöttünk rá, de nem maradt utána semmi. Nem épült köré rendszer, nem volt folytatás. Egy pillanatra megjelentünk, aztán eltűntünk.”

A tanácsadó széttárta a karjait: „Ez volt a fő baj. Mindig csak kampányokban gondolkodtunk, sosem stratégiában. Mintha minden évben új házat akartunk volna építeni. Új szlogen, új logó, aztán újra elölről. Az emberek csak kapkodták a fejüket, és végül egyik sem hagyott nyomot. Ráadásul a ház alapjait mindig elfelejtettük lerakni.” (Slavnic, 2021)

Az igazgató összegezte: „A korai próbálkozásokból két dolog világos lett: először is, hogy a lakosság bevonása nélkül nem lehet sikeres országmárkát építeni. Másodszor, hogy a szlogenek önmagukban kevesek, ha nincs mögöttük következetes, hosszú távú gondolkodás, stratégia.”

A három szakember elcsendesedett egy pillanatra, mintha mindannyian egyszerre idézték volna fel a fordulat pillanatát. A miniszter törte meg a csendet: „És akkor jött 2007. Az év, amikor végre nem kampányt akartunk, hanem stratégiát.”

Az igazgató bólintott: „Igen. Először is az volt a különbség, hogy kutatással kezdtünk. Nem az irodában lett kitalálva, hogy mi legyen a szlogen, hanem megkérdeztük az embereket és a szakértőket. Ez egy lépcsőzetes folyamat volt.”

A veterán tanácsadó helyeselt: „Igen-igen. Először szekunder kutatást végeztünk. Megvizsgáltuk a külföldi vendégek Szlovéniáról alkotott képét. Tanulmányoztuk több ország jó és rossz gyakorlatait. Áttekintettük, mi maradt meg a korábbi próbálkozásainkból az emberek fejében. Ezután jött három kör, harminc véleményvezér részvételével. Olyanok ültek egy asztalhoz, akik egyébként nem feltétlenül találkoznak egymással: turisztikai szakemberek, kulturális vezetők, tudósok, sportemberek, újságírók, valamint az állami és civil szféra képviselői. És láss csodát, elkezdett körvonalazódni, mi az, ami közös mindannyiuk szemében. De nem álltunk meg itt. Több mint 700 szakértőt vontunk be – a gazdaság, a turizmus, a tudomány, az államigazgatás, a média és a sport világából. Ez már egy széles körű társadalmi tükör volt.” (Konečnik Ruzzier és de Chernatony, 2013)

„És végül – folytatta az igazgató –, „megnyílt a folyamat a nagyközönség előtt is. Nyilvános, online kérdőív lett közzé téve, ahol bárki elmondhatta, mit gondol Szlovéniáról, mi jellemzi az országot, mit szeret benne a legjobban.”

A miniszter elmosolyodott: „És az eredmény minden szinten ugyanaz volt. Érintetlen természet. Harmónia az ember és környezete között. Biztonság. Kulturális sokszínűség. Ezek lettek a kulcsszavaink. Nem mi találtuk ki őket, hanem az emberek mondták ki. De hát volt is alapjuk: országunk közel 60%-át borítja erdő, továbbá harmada Natura 2000 természetvédelmi terület, számos vizes élőhelyet és karsztbarlangot találunk itt.”

A tanácsadó szinte ünnepélyesen emelte poharát: „Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az ’I Feel Slovenia’. És tudjátok, miért működött? Mert nemcsak egy mondat volt, hanem egy értékalapú struktúra. Egy olyan keret, amire ráépülhetett az országmárkánk.”

Széles mosollyal folytatta: „És a verbális-vizuális ötlet zseniális volt. A ’Slovenia’ szóban kiemeltük a ’love’-ot. Nem pusztán trükk volt ez, hanem egy erős üzenet: ’I Feel Love, I Feel Slovenia’. Szlovéniát érezni kell, benne van a szeretet. Ez az érzelmi dimenzió azonnal megfogta az embereket.”

„Na meg a zöld színe a logónak – tette hozzá a miniszter. – Korábban sok ország mondta magáról, hogy zöld, de nálunk ez végre több lett dekorációnál. A zöld identitásszín lett: az erdőink, a tiszta levegőnk, a fenntarthatóságunk, az egész életmódunk jelképe. Ezért lett a zöld Szlovénia nemzeti színe, ahogy a narancssárga a hollandoké. Emlékeztek az ’I Feel Slovenia’ első kiegészítésére? ’Green. Active. Healthy’ – mondtuk.” (Slavnic, 2021).

A Szlovén Turisztikai Hivatal igazgatója lelkesen gesztikulált: „És a ’feel’ szó. A turisztikai márkakézikönyv kifejezetten kérte, hogy több érzékre hasson a márka (Slovenian Tourist Board, 2017). Nem elég a látvány, kell az illat – például a frissen nyírt fű, a széna, az erdő illata. Kell a hang – a falevelek zizegése, a patakok csobogása, a madárcsicsergés. Kell a tapintás – a fa melegsége, a természetes anyagok puhasága. És kell az íz – a helyi konyha, az autentikus ételek. Ezért lett a ’feel’ olyan kulcsszó, ami összeköti az élményt a szlogennel. És a nyelvi egység is fontos volt. Külföldön ’I Feel Slovenia’, itthon pedig ’Slovenijo čutim’. Mindkettő ugyanazt az élményt közvetíti, de a saját nyelvén. Ezért is érezte mindenki a magáénak.”

A miniszter összefoglalta: „Így lett az ’I Feel Slovenia’ nem egy újabb kampány, hanem egy olyan országmárka, ami érzelmileg és értékekben is egyértelmű. A kutatás alapozta meg, a vizuális üzenet erősítette meg, a közösségi bevonás tette hitelessé.”

„Az volt a legszebb az egészben, hogy az ’I Feel Slovenia’ nagyon gyorsan elindult a saját útján. Nem maradt meg egy kampányszlogen szintjén, hanem beépült mindenhova” – mondta az igazgató.

A miniszter bólintott: „Igen, már 2008-ban volt egy kutatás, ami megmutatta, hogy a lakosság többsége felismeri és pozitívan értékeli a szlogent. Akkoriban még csak az alapjelentését értették, a mélyebb tartalmat, a mögötte rejlő értékeket még kevésbé. De már az is nagy eredmény volt, hogy elfogadták és magukénak érezték.”

A tanácsadó közbeszólt: „És a következő mérföldkő a 2012-es vizsgálat volt. 194 turisztikai szereplőt kérdeztünk meg, és kétharmada aktívan használta a márkát. A válaszadók 84%-a úgy vélte, hogy az ’I Feel Slovenia’ márka használata fontos a külföldi piacokon való pozicionálás szempontjából. De a legjobb az volt, hogy 38%-uk szerint a márka alkalmazása a külföldi piacokon magasabb értékesítési árak elérését is lehetővé teszi!”

Az igazgató bólintott: „És ez az egyik legfontosabb dolog. Ha a saját turisztikai ágazatunk nem áll a márka mögött, akkor hiába futtatunk nemzetközi kampányokat. De nálunk idővel a szakma nemcsak felismerte, hanem alkalmazta is.”

A miniszter átvette a szót: „És ne felejtsük, hogy nem álltunk meg a turizmusnál. Az ’I Feel Slovenia’ márka és a mögötte álló tartalom, a kapcsolódó értékek megjelentek a sportban, a kultúrában és az üzletben is. Például 2013-ban, amikor Szlovénia rendezte a kosárlabda- Európa-bajnokságot, a fenntarthatósági elvek szerves részét képezték a szervezésnek. Az egész esemény a zöld márka szellemében zajlott.”

A tanácsadónak felcsillant a szeme: „Vagy amikor Maribor, Szlovénia második legnagyobb városa Európa Kulturális Fővárosa lett. A programokban rendre visszaköszönt a márka üzenete: a sokszínűség, a fenntarthatóság, az élmény. Mindenki tudta, pontosabban érezte, hogy ez nemcsak a városról, hanem az országról is szól.”

Az igazgató közbevágott: „Az üzleti világban is voltak előremutató példák. Emlékeztek a Renault Clio limitált szériájára? Az autót az ’I Feel Slovenia’ logóval hozták forgalomba. De menő is volt!”

A miniszter mosolyogva egészítette ki: „Ez az imázstranszfer lényege. Ha a sportban sikeresek vagyunk, ha a kulturális rendezvényeink értéket mutatnak, ha a vállalatok is felvállalják az országmárkát, akkor minden terület erősíti a másikat. Ezért vált az ’I Feel Slovenia’ nemcsak turisztikai, hanem valódi országmárkává.”

A tanácsadó végül összegezte: „Tehát az áttörés nemcsak a szlogen volt, hanem az, hogy a márka sokcsatornássá vált. Turizmus, sport, kultúra, üzlet – mindenhol ugyanazt az üzenetet közvetítette: feel, love, green.”

A borospince teraszán ekkor már mécsesek világítottak, a poharak fénylő karikákat rajzoltak az asztalra. A miniszter elkomolyodva szólalt meg: „Én annak is örülök, hogy ezt a zöld dolgot ennyire komolyan vettük. Hogy az sem csak egy szín lett, hanem egy teljes rendszer. Egy híres modell, a 2K azt mondja a városok és országok marketingjéről, hogy nem elég a remek kommunikációs mix, szükség van ugyanilyen remek kínálati mixre is.” (Piskóti, 2012)

Az igazgató bólintott: „Pontosan. Így született meg 2010-ben a Slovenia Green koncepció – természetesen a logóban kiemelve, hogy ’love green’. A zöld szín a pozitív érzelmi hatásokkal társul, mint például a szeretet, a kényelem, a jóllét és a nyugalom. A zöld ugyanakkor tágabb értékkategóriák megtestesítője is, mint például a biztonság, fenntarthatóság, fejlődés, egyediség, hitelesség és az egészséges életmód. De ennél sokkal többről van szó. Ott van például a ’Green Scheme of Slovenian Tourism’ (GSST). Ez nem pusztán kommunikáció, hanem komoly tanúsítványrendszer, amelynek célja, hogy a zöld szó mögött valódi kínálat legyen.” (Slovenia.info, 2021)

A tanácsadó belekortyolt a borába, majd lelkesen mesélt: „És a rendszer lényege, hogy több szinten működik. Nemcsak a turisztikai hivatal vagy az országos kampány viselheti a zöld címkét, hanem szálláshelyek, éttermek, látványosságok, utazási irodák, parkok, rendezvények vagy komplett települések is. A GSST eszközöket biztosít a desztinációk és szolgáltatók számára fenntarthatósági teljesítményük méréséhez és javításához, például az ökológiai lábnyom, az energiafelhasználás vagy a közösségi részvétel értékelésével.”

Az igazgató folytatta: „Mindehhez komoly ellenőrzés társult. Zöld koordinátorokat kellett kinevezni, akik felelősek a helyi akciótervek kidolgozásáért. Ezeket dokumentálni kellett, amit helyszíni ellenőrzések követtek. Ez azt jelentette, hogy a címke nem volt automatikusan elérhető – csak az kapta meg, aki valóban megfelelt a feltételeknek.”

A miniszter közbevágott: „És ez volt a titok. Más országok is mondják magukról, hogy zöldek, de ritkán van mögötte ellenőrizhető rendszer. Csak kommunikálnak, de nincs ott a kínálat. Nálunk viszont a ’Slovenia Green’ nemcsak marketing, hanem valódi minősítési eszköz lett.”

A tanácsadó elmosolyodott: „És gondoljatok bele, mennyire más így kommunikálni. Nem kell bizonygatni, hogy zöldek vagyunk, mert a tanúsítványok és a szigorú kritériumok magukért beszélnek. Aki csatlakozni akar, annak bizonyítania kell – és így a márka folyamatosan erősödik.”

Az igazgató még hozzátette: „Nem mellékes, hogy mindez nemzetközi szinten is figyelmet kapott. A Slovenia Green megoldásairól számos nemzetközi sajtóorgánum írt, a fenntarthatósági díjak sorát nyertük el. 2016-ban Szlovénia lett a világ első zöld országa a Global Green Destinations Day rendezvényen, majd 2022-ben a Lonely Planet a világ tíz legjobb úti célja közé sorolta Szlovéniát, az 5. helyen. A Top 100 Destination Sustainability Stories Awards versenyben több évben is számos szlovén desztináció került fel a listára. Ez sokkal több, mint egy kampánysiker. Ez egy hosszú távú stratégia eredménye.”

A miniszter a mécses fényében komolyan összegezte: „Ezért is mondjuk, hogy nálunk a zöld nem dekoráció, hanem működésmód. A ’Slovenia Green’ rendszere tette hitelessé azt, amit az ’I Feel Slovenia’ hirdetett.”

A poharak lassan kiürültek, de a társaság szeme egyre élénkebben csillogott. Az igazgató büszkén szólalt meg: „Ha valami bizonyítja, hogy jó úton járunk, az a számok. Tudjátok, mennyi turista érkezett hozzánk 2024-ben? 6,6 millió. Ez történelmi rekord, soha nem volt ennyi látogatónk.”

A tanácsadó felvonta a szemöldökét: „Ez tényleg nem semmi! Gondoljunk bele: egy kétmilliós ország vagyunk, és háromszor annyi ember jön ide évente, mint ahányan itt élnek? Ez olyan, mintha minden szlovénhez három vendég érkezne!”

A miniszter elmosolyodott: „És ne felejtsük, hogy ez nem egyik napról a másikra történt. Ez a növekedés hosszú évek következetes munkájának az eredménye. A kommunikáció és a kínálat végre összhangban került. Mi nemcsak mondjuk, hogy zöldek vagyunk, hanem ténylegesen zöld termékeket, szolgáltatásokat, élményeket kínálunk.”

Az igazgató bólintott: „Pontosan. A turisták ma már nagyon érzékenyek a hitelességre. Ha csak kampányt látnak mögötte, gyorsan továbbállnak. De ha azt érzik, hogy az ország valóban olyan, amilyennek hirdeti magát, akkor visszajönnek, és még másokat is hoznak magukkal.”

A tanácsadó hozzátette: „Na és a médiafigyelem is fontos. Az, hogy a nemzetközi sajtó elismerte a ’Slovenia Green’ modellt, pluszenergiát adott. Ez a reputáció erősítette a turisztikai számokat is.”

A miniszter koccintásra emelte a poharát: „Hát igen! Szlovénia ma már nemcsak egy kicsi ország Kelet-Közép-Európában. Hanem egy olyan hely, amelyet a világ a zölddel, a szeretettel és az élménnyel azonosít. Ez már önmagában is óriási siker.”

Az igazgató mosolyogva hozzátette: „És ami a legfontosabb: a lakosság is érzi, hogy részese ennek. Ez nemcsak egy turisztikai kampány, hanem hiteles, közös ügy lett. Az emberek ma már szívesen azonosulnak a szlogennel: ’I Feel Slovenia’ – mert valóban magukénak érzik.”

A tanácsadó lassan letette a poharát, majd így folytatta: „De beszéljünk egy kicsit a hogyan továbbról is. Mi a következő lépés? Egy dolog évek óta itt motoszkál a fejemben. Ha ennyire zöldek vagyunk, és ezt a világ is egyre jobban tudja, akkor miért nem cseréljük le a nemzeti zászlóban is a piros és a kék színt zöldre?”

A vidám társaság egy pillanatra megdermedt. A tanácsadó hatásszünetet tartott, majd így szólt. „Na jó, csak vicceltem.” Aztán egy kis szünet után hozzátette: „Vagy mégsem? Tudjátok mit, vacsora közben megbeszéljük! De előbb koccintsunk!”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 215 0

Marketing Turizmus

Mind oktatási, mind szakmai szempontból igazi örömhír a Turizmusmarketing-esettanulmányok harmadik kötetének megjelenése. A válogatás valós, aktuális és gondolatébresztő eseteken keresztül segíti az olvasókat – diákokat és szakembereket – a turisztikai marketingdöntések összetett világának megértésében. Az esettanulmányok nemcsak szakmai tudást közvetítenek, hanem fejlesztik az elemzőkészséget, a problémamegoldást és a kritikus gondolkodást is. A kiadvány erőssége, hogy napjainkat meghatározó témákat dolgoz fel, többek között a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a desztinációmárkázás és a közösségi együttműködések szerepét a turizmusmarketingben. A harmadik kötet régóta várt, méltó folytatása az előző gyűjteményeknek, kétségtelenül értékes tananyag lesz a turisztikai felsőoktatásban, emellett pedig ajánlható mindazon szakembereknek, akik szívesen gondolkodnak a saját közvetlen területükön kívül eső problémákon.

Dr. Rátz Tamara

igazgató, Nemzetközi Központ, Kodolányi János Egyetem

tanszékvezető főiskolai tanár, Turizmus Tanszék

Megtiszteltetés számomra, hogy ajánlhatom ezt a kötetet mindazoknak, akik a turizmusmarketinget nem csupán elméletben, hanem annak valódi üzleti és emberi összefüggéseiben szeretnék megérteni. A turizmus és vendéglátás világa az elmúlt években gyökeresen átalakult, ezért különösen nagy értéke van azoknak az esettanulmányoknak, amelyek valós piaci helyzeteken, döntési dilemmákon és aktuális kihívásokon keresztül segítik a tanulást és a gondolkodást. Ez a kötet nemcsak szakmai tudást ad, hanem komplex szemléletre, kreatív problémamegoldásra és összefüggésekben való gondolkodásra is ösztönöz — pontosan arra, amire ma a turizmusban dolgozó szakembereknek a legnagyobb szükségük van. Szívből ajánlom diákoknak, oktatóknak és minden turisztikai szakembernek.

Fodor (Liptai) Judit

központi értékesítési és marketingigazgató, Danubius Hotels Zrt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deli-gray-turizmusmarketing-esettanulmanyok-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero