Deli-Gray Zsuzsa (szerk.)

Turizmusmarketing-esettanulmányok III.

Esettanulmány: a személyre szabott digitális turizmus gyakorlati megvalósítása a ‘Lágy Hullámok’ Butikhotelben

Grotte Judit

Egy késő őszi reggelen, amikor a Balaton már rég túl volt nyári csúcspontján, a „Lágy Hullámok” butikhotel csendes lobbyjában csak néhány vendég kószált. Az emeleti irodában Pál Géza, a szálloda ügyvezető igazgatója ült íróasztala mögött. Az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban érezte úgy, hogy valami lényeges változás előtt állnak. A vendégek már nem azt keresik, amit tíz évvel ezelőtt. Nemcsak a panoráma, a szobák mérete vagy a reggeli minősége számít – hanem az, hogy a vendég úgy érezze, „őt magát” szólítja meg a hotel.

„De vajon hogyan tudnánk ezt elérni?” – töprengett, miközben a laptopján egy új tanulmányt olvasott. Egy új koncepcióról szólt, amely a digitális turizmus jövőjét alapozhatja meg, és amelyet talán náluk is alkalmazni lehetne.

A turisztikai szektor az elmúlt években fokozott digitalizáción ment keresztül, amelynek során a mesterséges intelligencia (AI), a big data, valamint az automatizált és adaptív rendszerek alkalmazása egyre elterjedtebbé vált a szolgáltatásfejlesztésben és az élménymenedzsmentben ( Gretzel et al., 2015 ; Neuhofer et al., 2015 ). Ebben a gyorsan változó, digitalizált környezetben született meg egy új, interdiszciplináris szemléletű koncepció: a személyre szabott digitális turizmus (SZDT), amelyet a ( Grotte, 2025 ) alapján a turizmus új generációs megközelítéseként tartanak számon. Ez a megközelítés a technológiai innovációkat, a kognitív infokommunikáció (CogInfoCom) elméleti alapjait ( Baranyi–Csapó, 2012 ), valamint a generációk közötti különbségek turisztikai preferenciákra gyakorolt hatásait ( Williams–Page, 2011 ; Priporas et al., 2017 ) ötvözi, és egy gyakorlatban is alkalmazható modellé formálja. Az SZDT célja, hogy az utazók egyéni jellemzőire – például digitális viselkedési mintáira, preferenciáira és kognitív szokásaira – építve hiperszemélyre szabott turisztikai élményeket hozzon létre. A koncepció egyik kulcseleme a prediktív algoritmusok és MI-alapú rendszerek alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a valós idejű élményoptimalizálást.

A nemzetközi szakirodalom már korábban is foglalkozott a személyre szabás fontosságával a turizmusban ( Pine–Gilmore, 1999 ; Tussyadiah–Wang, 2016 ), azonban az SZDT ( Grotte, 2025 ) az elsők között integrálja ezt komplex rendszerként, amely nemcsak technológiai, hanem pszichológiai és kognitív dimenziókat is figyelembe vesz.

Az irodájában ülve Pál Géza azon gondolkodott, vajon képesek-e egy kisebb, független szállodaként bevezetni egy ilyen, első hallásra nagyszabású és technológiaigényes rendszert. A személyre szabott digitális turizmus koncepciója (Grotte, 2025) izgalmasnak tűnt – de vajon vendégeik tényleg nyitottak lennének erre? Nem veszne el a személyesség, ha gépek veszik át a kapcsolatot az emberekkel?

Miközben ezeken a dilemmákon töprengett, az ablakból lenézve meglátott egy fiatal párt, akik épp a lobbyban álltak, mobiltelefonjuk képernyőjére meredve beszélgettek valamiről. Anna és Dávid – emlékezett rájuk a reggeli check-inből. A rendszer automatikusan jelezte, hogy digitálisan magas aktivitású felhasználók, vegetáriánus életmódot folytatnak, és a természetközeli, de nem zsúfolt programokat kedvelik.

Ez a pillanat döntő fordulóponttá vált Pál számára. „Pont nekik lenne való az SZDT-rendszer. Nekik már nem kell elmagyarázni, miért jó, ha az élmény róluk szól, hiszen ők ezt természetesnek veszik.”

A szálloda digitális átalakítása három fő pilléren nyugodott, melyek a személyre szabott digitális turizmus modelljének elveire épültek. Ezek azonban nem elméleti fogalmak maradtak – Gézának minden egyes döntés mögött konkrét vendégeket kellett látnia, valódi dilemmákkal.

Amikor a „Lágy Hullámok” butikhotel digitális megújulásának koncepciója megszületett, Pál Géza, a szálloda ügyvezetője egy dolgon sokáig nem tudott túllépni: milyen mértékig mehet el a vendégadatok gyűjtésében anélkül, hogy átlépné a bizalom határait?

A SZDT elméleti modellje szerint az élmény hiperszemélyre szabás kulcsa a proaktív és prediktív szolgáltatásnyújtás, amelyhez elengedhetetlen a vendégek viselkedésének és preferenciáinak előzetes ismerete. Ehhez azonban adat kell – mégpedig érzékeny, személyes jellegű információk: étkezési szokások, utazási stílus, társas kapcsolati dinamikák, stressztűrés, digitális attitűd és így tovább.

Géza hosszasan mérlegelt. Egyfelől látta a lehetőséget: a mesterségesintelligencia-alapú adatkezelés révén a szálloda olyan szintű előrelátást és reakcióképességet fejleszthet ki, amely korábban elképzelhetetlen volt egy kisebb hotelben. Másfelől viszont ott volt a félelem: vajon a vendégek nem érzik-e majd magukat megfigyelve, kontrollálva, kiszolgáltatva?

A végső döntést egy egyszerű mondatban fogalmazta meg magának:

„A személyre szabás nem kérdés – csak a módja lehet az.”

Ez alapján született meg a kompromisszum: a digitális profilalkotás kérdőíves alapon történik, de teljes mértékben opcionális, és minden kérdés melletti információs ikon egyértelműen elmagyarázza, mire használják az adatot.

Például:

„Szeretne vegetáriánus opciókat kapni a menüajánlatok között?”
„Érdekli, ha a közelben zenei események vannak?”
„Szeretne csendes, elvonulós élményeket vagy inkább közösségi programokat?”

A kérdések egyszerűek voltak, személyes, de nem tolakodó hangnemben megfogalmazva, és mindig ki lehetett hagyni őket. Mégis, a vendégek 78%-a önként és aktívan kitöltötte a profilt, főként azért, mert a folyamatot játékosan, kellemes dizájnnal, mobilbarát formában építették be a foglalási élménybe.

Anna és Dávid például gyorsan végighaladtak a kérdéssoron, nem érezték kellemetlennek. „Tetszett, hogy már foglaláskor éreztük, hogy figyelnek ránk” – írta később Anna egy értékelésben. A profiljuk alapján az MI-rendszer már az érkezésük előtt:

vegetáriánus ételeket javasolt a szobai menüben,
automatikusan kizárta a zsúfolt programokat,
és felajánlotta a lehetőséget egy privát borvacsorára, amely tökéletesen passzolt a stílusukhoz.

A háttérben az algoritmus több száz adatpont alapján dolgozott: nemcsak a kérdőívre adott válaszokat vette figyelembe, hanem az applikációban tanúsított viselkedést (mire kattintanak rá, mennyi ideig néznek egy-egy programot), a közösségi visszajelzések elemzését, sőt a vendégút során folyamatosan frissítette a preferenciákat is.

A rendszer nemcsak adatot gyűjtött – hanem „tanult”. Például ha valaki gyakran kihagyta az esti programokat, a rendszer másnap már nem küldött esti ajánlókat – kivéve, ha épp egy romantikus, gyertyafényes vacsora szerepelt a lehetőségek között, amit a korábbi adatok alapján kedvelhetett az adott vendég.

Gézában végül elült minden kétely, amikor azt látta: a vendégek nem elidegenednek, hanem közelebb kerülnek a szállodához a digitális profilalkotás révén. Nem „adatpontnak” érezték magukat, hanem úgy, mintha egy láthatatlan személyi asszisztens már régóta ismerné őket.

Egy külföldi vendég, aki csak egyetlen éjszakát töltött a hotelben, ezt írta utólag a visszajelzésben:

„Hihetetlen, mennyire jól ráéreztek, mire vágyom. Sehol máshol nem éreztem ennyire azt, hogy nemcsak figyelnek rám – hanem értenek is.”

Ez a mondat aztán Géza irodájának falára is kikerült. Alatta kézzel írta fel az SZDT egyik alapelvét, amely végül a szálloda stratégiájának vezérfonalává vált:

„Az adatok nem a vendégről szólnak – hanem a vendégért.”

Pál Géza, a „Lágy Hullámok” szálloda ügyvezetője az irodájában ült, és újra meg újra átfutotta a digitális fejlesztési projekt legutóbbi értékelését. A számok biztatóak voltak, a visszajelzések többnyire pozitívak, mégis motoszkált benne egy régi dilemmája: meddig mehet el a technológia anélkül, hogy eltávolítaná a vendéget az emberi kapcsolatoktól? Vajon nem veszítik el a „valódi” vendégszeretet élményét, ha a szobában már nem recepciós fogadja a kéréseket, hanem egy digitális asszisztens?

A SZDT koncepciója szerint a kognitív infokommunikáció nem a hagyományos emberi interakció helyettesítésére, hanem kiegészítésére és finomhangolására szolgál. Ennek lényege, hogy a technológia képes „tanulni” a felhasználói viselkedésből – a mikor, mit, hogyan kérdez típusú adatok alapján –, majd ezek alapján proaktívan, személyre szabottan képes visszajelzéseket, javaslatokat, élményeket nyújtani.

Az első teszthét során Géza épp a szobaszerviznaplót böngészte, amikor feltűnt neki egy apró, de árulkodó bejegyzés: „Nyugalom üzemmód aktiválva – zene: ambient playlist, világítás: 30%, illatosító: levendula. Felhasználó: A_29.”

Ekkor kapcsolt össze mindent. Ez Anna volt, aki a szobába érkezés után néhány perccel aktiválta a „Nyugalom” funkciót a hangalapú asszisztens segítségével. Nem kellett hívnia a recepciót, nem kellett beállítani a lámpákat, keresgélni a zenét, vagy kérdezősködni az illatprogramokról. A rendszer mindent tudott róla a foglalás során megadott adatok és a korábbi alkalmazáson belüli tevékenységei alapján.

Ugyanebben az időben, a hotel lobbyjában Dávid nézelődött a telefonján. A chatbot épp akkor küldött neki egy személyre szabott üzenetet: „Dávid, ma este 20:00-kor jazzkoncert lesz a Tagore sétányon. Tudtuk, hogy érdeklődsz zenei programok iránt – szeretnél foglalni két helyet az első sorba?” Dávid meglepődött, de tetszett neki az ötlet. Egyetlen koppintással visszajelzett, és a rendszer automatikusan lefoglalta a helyeket. Nem kellett keresgélnie, kérdezősködnie, vagy külön alkalmazásokban kutakodnia – az élmény jött hozzá.

Ez a pillanat volt az, amikor Géza számára világossá vált, hogy a rendszer nem „elvesz” az emberi szolgáltatásból, hanem többet ad hozzá, mint amit emberi kapacitással képesek lennének nyújtani. Az SZDT egyik alapelve, hogy a vendégélmény nem az ember vagy gép versenyéről szól, hanem az emberi és mesterséges intelligencia szinergiájáról. A kognitív infokommunikáció révén a vendégek olyan mértékű figyelmet és személyre szabottságot kapnak, amely hagyományos eszközökkel kivitelezhetetlen lenne.

Természetesen nem volt mindenki egyformán nyitott az újításokra. Néhány vendég továbbra is a személyes kapcsolatot részesítette előnyben – ők inkább a recepciósokkal kommunikáltak, és kevesebbet használták az asszisztenst vagy a chatbotot. A rendszer azonban ezt is figyelembe vette: ha egy vendég több alkalommal nem reagált a digitális asszisztens javaslataira, az algoritmus visszavett a proaktivitásból, és inkább a hagyományos csatornák felé terelte az interakciókat.

A vendégértékelések tanúsága szerint a rendszer által kínált digitális kísérőfunkciók nemcsak kényelmesebbé tették a szállodai tartózkodást, hanem érzelmileg is elmélyítették az élményt: a vendégek úgy érezték, hogy valóban értik őket, és olyan figyelmet kapnak, ami túlmutat a szokásos udvariasságon.

Egy visszatérő vendég így fogalmazott: „Amikor a rendszer, mielőtt még kimondtam volna, tudta, hogy vacsora után egy forró fürdőt szeretnék levendulás fürdősóval – azt éreztem, hogy itt tényleg számítok. És ez nem gépies, hanem nagyon is emberi érzés.”

Géza végül belátta: a digitális technológia nem az emberiesség alternatívája, hanem kiterjesztése. A gép nem helyettesít, hanem segít jobban embernek lenni a szolgáltató és a vendég számára egyaránt.

Pál Géza, a „Lágy Hullámok” butikhotel ügyvezetője egy kora reggeli megbeszélésen a marketingcsapatnak épp erről mesélt lelkesen: „Képzeljék csak el, hogy a vendégünk már akkor érzi a balatoni levegőt, amikor még fel sem állt az irodai székéből. Ez már nemcsak foglalás, hanem belépés egy történetbe.”

Géza különösen büszke volt arra, hogy a szálloda a digitális valóság technológiáját nem csupán attrakcióként, hanem tudatos vendégélmény-tervezési eszközként használja – teljes összhangban a SZDT-koncepcióval. A cél az volt, hogy a vendégek már napokkal az érkezésük előtt kapcsolatba lépjenek a hellyel – térben, időben és élményben egyaránt.

Az új digitális platform lehetővé tette, hogy a foglalás visszaigazolása után a vendégek automatikusan hozzáférést kapjanak egy AR- és VR-alapú előélmény-modulhoz. Ebben a rendszerben:

AR-navigációval bejárhatták a szobákat, fürdőszobákat és közösségi tereket. A vendég a telefon kameráját a nappalija padlójára irányítva „megnyithatta” a balatoni szobát: az alkalmazás valós méretű 3D látványban jelenítette meg a berendezést, a kilátást és a hangulatvilágítást is.
VR-szemüveg segítségével (vagy akár a telefon képernyőjén 360°-os videókban) virtuálisan részt vehettek helyi élményekben: egy tihanyi levendulamezőn sétálhattak, hajókázhattak a naplementében, vagy beléphettek egy balatoni borkóstolóra – mindezt a fotelből.
A rendszer lehetőséget kínált a személyes preferenciák szerinti élményszűrésre is: például ha valaki nyugalmat keresett, relaxációs élmények kerültek előtérbe, míg az aktív utazók extrém sportokat, kirándulásokat láthattak a virtuális előnézetben.

Anna és Dávid is így kezdtek bele a hétvégi utazásukba. Egy esős szerda este, miközben Budapesten az erkélyükön teáztak, Dávid elindította a hotel applikációját. A kanapén ülve, egy VR-szemüveg segítségével „végigsétáltak” a hotel hangulatos, meleg tónusú szobáin, hallgatták a háttérben duruzsoló relaxációs zenét, és megnézték, hogyan néz ki a kilátás a második emeleti deluxe erkélyről.

„Ez nem csak szép… Ez pont olyan, amilyet kerestünk” – jegyezte meg Anna, miközben a VR-túra egy helyi, csendes borospince belső terébe „repítette” őket.

„És nem kell kérdezni, nincs keresgélés, minden itt van – pont úgy, ahogy szeretjük” – válaszolta Dávid.

Ez az élménymegjelenítés nemcsak technikai bravúr volt, hanem pszichológiai előkészítés is: a SZDT-modell értelmében az utazás kognitív élményíve már az előkészületek során elindul. A digitális valóság eszközeivel az utazók már a foglalás pillanatában emocionálisan kötődnek a helyszínhez – ez az érzelmi előfeszítés pedig hozzájárul az utazás szubjektív élményminőségének emelkedéséhez.

A felhasználói statisztikák is megerősítették ezt: azok a vendégek, akik használták az AR/VR-funkciókat, 28%-kal nagyobb arányban értékelték „átlag feletti” élménynek az ott-tartózkodást, mint azok, akik csupán webes képekre és leírásokra támaszkodtak. A vendégélmény tehát már nem csupán ott és akkor történik – hanem itt és most is elkezdődhet.

Géza egy belső prezentációban így foglalta össze a filozófiájukat: „Nem az a célunk, hogy megmutassuk, milyen szép a hotel. A cél az, hogy a vendég azt érezze: már itt van. És ha egyszer már itt volt – legalább gondolatban –, akkor sokkal nehezebb nemet mondania rá.”

A „Lágy Hullámok” digitális vendégélmény-stratégiájának egyik különleges és sokszor alábecsült eleme a távozás utáni élménymegtartás, azaz az ún. digitális utóélmény. A vendégélmény ebben a modellben nem ér véget a kijelentkezéskor – épp ellenkezőleg: ekkor kezdődik el az emlékké válás folyamata, amelyet az SZDT koncepciója kifejezetten támogat. A cél nem csupán az emlékek archiválása, hanem azok aktív, személyre szabott újraértelmezése digitális formában.

A hétvége utolsó reggelén, amikor Anna és Dávid a szobájukban összepakoltak, a szálloda applikációja egy új értesítést küldött: „Élményvideód elkészült – készen állsz, hogy újra átéld a pillanatokat?” A rendszer automatikusan generált egy 90 másodperces, vizuálisan gazdagított videót, amely narratív ívet adott az eltöltött időnek.

Ez az élmény-összefoglaló nem egy sablonos slideshow volt: az MI a páros interakciói, helyszínválasztásai és viselkedési mintái alapján személyre szabott szerkesztési logikát követett. A videóban szerepeltek:

GPS-alapú mozgástérképek, amelyek látványosan mutatták, merre jártak a hétvége során, mikor melyik programhelyszínt látogatták meg.
AR-élmények felvételei, például a tanösvényen használt természetkalauz pillanatai, amelyeket a rendszer automatikusan mentett, és most újra lejátszott egy dinamikus idővonalon.
A vendégek által készített fotók, amelyeket az applikáció korábban szinkronizált – ezeket zökkenőmentesen integrálta a vizuális történetbe, a zenei aláfestést pedig az ő Spotify-profiljukból választotta ki a rendszer.
Interakciós emlékek, mint például a vacsorafoglalás visszaigazolása vagy a wellnesskupon aktiválása, amelyek egy-egy „pillanatként” felvillanva tették teljessé az élményív narratíváját.

A videó végén egy rövid, személyre szóló üzenet is helyet kapott: „Köszönjük, hogy velünk voltatok, Anna és Dávid. Várunk vissza egy új történethez! – Lágy Hullámok csapata”

A rendszer opciót kínált arra is, hogy az élményvideót a vendégek egykattintásos megosztással publikálják saját közösségimédia-felületeiken – Instagramon, TikTokon vagy Facebookon –, vagy lementsék privát emléknek, egy jelszóval védett online albumba. A digitális ökoszisztéma ezzel nemcsak a személyes emlékmegőrzést támogatta, hanem a szálloda márkakommunikációját is organikusan erősítette – hiszen a megosztott videók vizuálisan egységes, mégis személyes történetként mutatták be a hotel szolgáltatásait, hiteles élményeken keresztül.

Anna később a foglalási oldalon hagyott értékelésében így fogalmazott: „Nemcsak vendégek voltunk, hanem főszereplők. Minden pontosan rólunk szólt – és mégsem kellett kérnünk semmit. A videó, amit kaptunk, olyan volt, mint egy kisfilmes emlék – de személyes, pontos és gyönyörű. Először éreztem azt, hogy egy szálloda valóban figyelt ránk.”

Ez az utóélmény nem csupán nosztalgiát ébresztett, hanem érzelmi kötődést alakított ki a márkához – ami a SZDT-koncepció egyik kulcsfontosságú eleme: a vendég és szolgáltató közötti kognitív-érzelmi kapcsolatok erősítése technológiai közvetítéssel.

A digitális utóélmény tehát nem pusztán marketingeszköz, hanem a vendégélmény ciklusának záró és egyben nyitó aktusa is – hiszen a jól megőrzött emlék nemcsak emlék: visszahívás, újrafoglalás, ajánlás és márkahűség alapja.

A digitális stratégia első félévének végére a szálloda jelentős eredményeket tudott felmutatni. A vendégelégedettségi mutatók 17%-kal emelkedtek, a visszatérő vendégek aránya elérte a 36%-ot, ami az iparági átlagnál több mint kétszer magasabb. Az MI-alapú ajánlórendszer 22%-kal csökkentette az alacsony kihasználtságú programok számát, így javult a kapacitáskihasználtság, és optimalizálódtak az üzemeltetési költségek is.

Pál Géza nemcsak a számokat nézte: amikor egy vendég személyesen megköszönte neki, hogy a hotel „megérezte, mire van szüksége”, tudta, hogy jó irányba indultak.

És már nem volt kérdés többé: a Grotte (2025) által felvázolt SZDT nem egy jövőbeli elképzelés, hanem itt és most működő stratégia. A „Lágy Hullámok” nem lett „okosabb”, csak figyelmesebb – és ez a különbség számított igazán.

Pál Géza – miután végignézte a friss havi riportot, amely a szálloda kiemelkedő vendégelégedettségi mutatóit és a pozitív visszajelzések sorát tartalmazta – hátradőlt irodai székében. Az eső csendesen kopogott az ablakon, a lobbiban halk zene szólt, és Anna épp a kijelentkezéshez készülődött Dáviddal. Odakint pár vendég a teraszon üldögélt, kezükben gőzölgő kávéval, miközben egy csendes AR-eszköz a környező látnivalókat mutatta nekik. Géza elmosolyodott: „Működik.”

A „Lágy Hullámok” butikhotel példája világosan megmutatta, hogy a személyre szabott digitális turizmus (SZDT) nemcsak elméletben működő modell, hanem gyakorlatban is kivitelezhető, gazdaságilag is hatékony és emberileg is érvényes megközelítés. A technológia nem váltotta ki az emberi kapcsolatokat, hanem lehetőséget teremtett azok mélyítésére: minden interakció, minden ajánlás és minden szolgáltatás egy-egy tudatos válasz lett egy adott vendég egyedi szükségletére.

A három pillér – MI-alapú adatkezelés, kognitív infokommunikáció és digitális valóság – nem külön modulokként működtek, hanem egyetlen, koherens ökoszisztémát alkottak, amelynek középpontjában a vendég kognitív és érzelmi élménye állt. Ezen keresztül vált lehetővé, hogy a fiatal generációk (különösen az Y és Z korosztály) elvárásaira a szálloda nemcsak reagálni tudjon, hanem proaktívan előrejelezze azokat.

Géza tudta: ez nem volt könnyű út. Voltak dilemmái – vajon túlságosan digitálissá válik-e a szolgáltatás? Elveszik-e a „valódi vendéglátás”? De a válaszok megérkeztek: az adatok, az élmények és a vendégek mosolya formájában.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 215 0

Marketing Turizmus

Mind oktatási, mind szakmai szempontból igazi örömhír a Turizmusmarketing-esettanulmányok harmadik kötetének megjelenése. A válogatás valós, aktuális és gondolatébresztő eseteken keresztül segíti az olvasókat – diákokat és szakembereket – a turisztikai marketingdöntések összetett világának megértésében. Az esettanulmányok nemcsak szakmai tudást közvetítenek, hanem fejlesztik az elemzőkészséget, a problémamegoldást és a kritikus gondolkodást is. A kiadvány erőssége, hogy napjainkat meghatározó témákat dolgoz fel, többek között a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a desztinációmárkázás és a közösségi együttműködések szerepét a turizmusmarketingben. A harmadik kötet régóta várt, méltó folytatása az előző gyűjteményeknek, kétségtelenül értékes tananyag lesz a turisztikai felsőoktatásban, emellett pedig ajánlható mindazon szakembereknek, akik szívesen gondolkodnak a saját közvetlen területükön kívül eső problémákon.

Dr. Rátz Tamara

igazgató, Nemzetközi Központ, Kodolányi János Egyetem

tanszékvezető főiskolai tanár, Turizmus Tanszék

Megtiszteltetés számomra, hogy ajánlhatom ezt a kötetet mindazoknak, akik a turizmusmarketinget nem csupán elméletben, hanem annak valódi üzleti és emberi összefüggéseiben szeretnék megérteni. A turizmus és vendéglátás világa az elmúlt években gyökeresen átalakult, ezért különösen nagy értéke van azoknak az esettanulmányoknak, amelyek valós piaci helyzeteken, döntési dilemmákon és aktuális kihívásokon keresztül segítik a tanulást és a gondolkodást. Ez a kötet nemcsak szakmai tudást ad, hanem komplex szemléletre, kreatív problémamegoldásra és összefüggésekben való gondolkodásra is ösztönöz — pontosan arra, amire ma a turizmusban dolgozó szakembereknek a legnagyobb szükségük van. Szívből ajánlom diákoknak, oktatóknak és minden turisztikai szakembernek.

Fodor (Liptai) Judit

központi értékesítési és marketingigazgató, Danubius Hotels Zrt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deli-gray-turizmusmarketing-esettanulmanyok-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero