Deli-Gray Zsuzsa (szerk.)

Turizmusmarketing-esettanulmányok III.

Egy lassú turisztikai együttműködésbe való belépés dilemmája

Szőke Tünde Mónika

Egy nyugalmas nyári délelőttön telefonhívást kapott Póka Gellért, egy Békés vármegyei kisváros polgármestere. Az Alföld Slow Egyesület munkatársa, Németh Anna hívta fel azzal a kérdéssel, hogy nem csatlakozna-e a város hozzájuk.

Anna röviden ismertette az egyesület feladatait és céljait, azaz azon törekvésüket, hogy elterjesszék a lassú turizmust és a lassú szemléletet, valamint támogassák azok hazai megélését és megvalósítását. Most a hazai települések körében szeretnék felkelteni az érdeklődést a téma iránt, és bemutatni annak fontosságát, hogy ebben a felgyorsult világban a pillanatokat meg kell élni, és tudatossá kell válni, mind az életvitelben, mind a fogyasztásban: mely nem utolsósorban egyben az egészség alapja is. Mivel ehhez szükség van a helyi és a hazai termelő vállalkozások támogatására, erősítésére és a turisztikai vállalkozások bevonására, az egyesület konferenciákat, találkozókat és képzéseket is szervez (Alföld Slow Egyesület, 2018).

A telefonbeszélgetés során Gellértnek felrémlett, hogy már ő is vett részt olyan konferencián, amelyet ez az egyesület szervezett, ráadásul nem is egyszer, hanem háromszor! Emlékezett, hogy ezen alkalmakkor mindig elgondolkodott azon, hogy van-e értelme annak, hogy a városa csatlakozzon, de mindig lebeszélte magát róla, mondván, nincs itt semmiféleérték vagy turizmus.

Most viszont az egyesület munkatársa elültette a fülébe a bogarat. Az elmúlt években több fejlesztés is zajlott a kisvárosban, így talán ez a koncepció is könnyen beilleszthető lenne most. Láthatóan az egyesület elképzelése nemcsak a messziről érkező turistákról szól, hanem a helyi emberekről, a város lakosairól, az ő életminőségük javításáról, valamint a helyi értékek védelméről és azok közös fejlesztéséről. Ennél a pontnál megint felderült az arca: ez egy közös projekt lehet, ahol nemcsak neki egyedül kell gondolkodnia, hanem közösen lehet kialakítani a terveket!

Gellért tovább gondolkodott. Miért is ne léphetne be a város? A tagdíj nem olyan magas, lakosonként 10 Ft. Ez nem akadály, hiszen mindössze 10 ezren laknak a településen. Évi 100 ezer Ft simán belefér a költségvetésbe. Persze meg kell győzni a képviselőtestületet, hiszen közös akarat kell… Gellért elmosolyodott, hiszen eszébe jutott, hogy az egyesület nemsokára tart egy konferenciát, amire gyorsan eldöntötte, hogy mindenképpen részt fog venni.

Aztán Gellért arca egy pillanat múlva elsötétedett. Olyan fura ez a szó: „slow”. Miért nem adtak neki magyar nevet? Azt se tudom, hogy mit jelent az, hogy Alföld Slow. Persze, azt értem, hogy a slow azt jelenti, hogy lassú, de mitől lassú az Alföld? Vagy az egyesület lassú? Ezt ki kell derítsem, mert enélkül én se tudok előre lépni! – folytatta magában.

Rákeresett tehát az interneten, és több érdekes információt talált a slow turizmusról. A legelsőként megjelenített forrás elég részletesen mutatta be a jelenséget.

Pécsek (2019 ) szerint „A lassú turizmus a felgyorsult társadalomra adott válaszként létrejövő lassú mozgalmak – a lassú étkezés, illetve a lassú városok – talaján indult. Előnye egyrészt, hogy mint turizmusfejlesztési alternatíva bármilyen terepen alkalmazható, akár nagyvárosi, akár vidéki környezetről van szó, továbbá alkalmazásával a turista és a helyi lakosság érdekei is könnyen közös platformra hozhatók ( Pécsek, 2019 , 148).”

A lassú turizmus modellje 4 alappillérén nyugszik Pécsek (2014 ) szerint:

„Lokalitás: helyi gasztronómia, helyi vállalkozások, helyi munkaerő, helyi kultúra.
Élményközpontúság: nem sztenderdizált kínálat, szelektív attrakciók, aktív tevékenységek, közös élmények.
Fenntarthatóság: rentabilitás, minimális profitkiáramlás, környezetbarát beruházások, kis ökológiai lábnyom, hosszabb tartózkodási idő.
Társadalmi jóllét: konszenzusos döntéshozatal, népességmegtartás, növekvő jóllét, közösségi kohézió ( Pécsek, 2014 , 3–9)”

A modellben egy platformon jelenik meg a turista és a helyi közösség ( Pécsek, 2014 ).

Gellértnek eszébe jutott, hogy a legutolsó konferencián, amelyen részt vett, kapott egy összefoglalót az előadásokról. Tudta, hogy akkor gyorsan félretette azt, hiszen nem tartotta lényegesnek, hogy mélyebben beleássa magát a témába, ám most hirtelen nagyon fontossá vált, hogy megtalálja a dokumentumot. Nagy sokára, a titkárnője irodájában bukkant rá az anyagra, és gyorsan belelapozott. Ott azt olvasta, hogy Balaban és Keller (2023) A lassú turizmus szakirodalmi áttekintése címmel vizsgálta a témában nemzetközi folyóiratokban megjelent publikációkat az elmúlt évtizedben és 63 tanulmányt elemeztek.

Szőke (2024) szerint a slow turizmus a slow mozgalmak alapelveit és filozófiáját veszi alapul, tehát egy szemléletmód, mely a turizmus teljes rendszerét áthatja és emberléptékű, etikus turizmust teremt. A koncepció jól harmonizál az egészség-, a kulturális, a zöld-, a falusi, a gasztroturizmussal, sőt még az aktív turizmus néhány elemével is. (Szőke, 2024).

Ebédidőben Gellért találkozott a munkatársaival, akikkel megosztotta terveit. Kiderült, hogy Zsolt sokat tud a slow foodról, azaz a komótos étkezésről, a città slow-ról, azaz az élhető városokról, mert egy rövid időt az életéből Olaszországban töltött, és ezek a mozgalmak ott indultak. Lelkesen mesélt is róluk:

„Képzeld – kezdte kollégája – a slow mozgalmak az 1980-as években jelentek meg Olaszországban, amikor is Carlo Petrini olasz újságíró és egy aktivistákból álló csapat tüntetést szervezett Rómában a gyorséttermek ellen, az olasz vendéglők védelmében (Slow Food International, 2025). Három évvel később megalakult a Slow Food International, egy alulról építkező szervezet, melynek célja az volt, hogy a helyi étkezési kultúrák, hagyományok eltűnését megakadályozzák, ellensúlyozva ezzel a gyors életmód térnyerését.

Fontos – és Zsolt itt felemelte a hangját –, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogy az étel, amit fogyasztanak, honnan származik, és tudják pontosan, hogy mit tartalmaz! Ezenkívül azt is fontos tudni, hogy az, hogy milyen élelmiszert választanak, a körülöttük lévő világra is hatással van.” Ma már globális mozgalomról beszélünk, ami több mint 160 országban emberek millióit tömöríti, 700 asztaltársaság (convivia) és 1272 közösség a tagja, több ezer projektet érint, és a szervezet azért dolgozik, hogy a világ minden embere számára biztosítsa

„a jó (good): minőségi, ízletes és egészséges élelmiszert,
a tiszta (clean) környezetet és termékeket, ami olyan termelésből származik, amely nem károsítja a környezetet, és
a tisztességes (fair) feltételeket: elérhető árakat a fogyasztók számára, valamint tisztességes feltételeket és bérezést a termelők számára (Slow Food International, 2025).”

„Nahát, nem is gondoltam, hogy már ilyen régóta működő szervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel!” – kiáltott fel Gellért.

És ezenkívül még van egy másik mozgalom is, folytatta Zsolt, amelyik tíz évvel később indult, szintén Olaszországban, a città slow (élhető város) mozgalom. Paolo Saturnini, Greve in Chianti (Toszkána) polgármestere indította útnak, és célja az volt, hogy a Slow Food filozófiáját a helyi közösségekre, a városok önkormányzatára is kiterjessze, annak érdekében, hogy a lakosság életminőségét javítsa. Kiemelt célja volt ezt a mozgalmat az egész országban elterjeszteni (Città Slow, 2024).

„Tudnod kell – fordult Zsolt Gellérthez –, hogy a csatlakozó településeknek el kell fogadniuk a Slow Food irányelveit, dolgozniuk kell a vendégszeretet fejlesztésén, a helyi környezet megóvásán. Az élhető város mozgalom az 50 ezer fő alatti lakosságszámú városokat célozza, szigorú feltételekhez kötött, és a 72 kritérium felét kell teljesíteni a városnak. Jelenleg (2025-ben) 33 országban 307 tagja van.”

„Van magyar tagja is?” – kérdezte Peti, aki eddig csak csendben hallgatta a beszélgetést.

„Igen, Hódmezővásárhely” - bólintott komolyan Zsolt.

„Szintén alföldi település – csodálkozott Gellért –, és még csak nem is tudtam róla!”

„Mit gondolsz, Zsolt, meg tudjuk győzni a képviselőtestületet, hogy csatlakozzunk az Alföld Slow Egyesülethez?”

„Véleményem szerint, igen! Én melletted állok!” – és demonstrálóan ténylegesen odaállt Gellért mellé.

„Így már kicsit közelebb érzem magamhoz a témát” – gondolta Gellért, amint visszatért az irodájába. „A városunkban van egy kastély, ami ugyan romos állapotban van, de a kertjét csodaszépen rendbe tettük. Van egy helytörténeti gyűjtemény, ahol a helyi értékeket, a magyar és a szlovák hagyományokat őrizzük. Szervezünk minden évben egy gasztronómiai fesztivált, és számos kerékpárutat. Ezekkel szerintem, így közösen, tudunk majd kezdeni valamit” – morfondírozott tovább.

Később megkereste az egyesület weboldalát, megnézte és kinyomtatta a megjelölt feladatokat és hozzáfűzte a saját kommentárjait:

Összefogás erősítése helyi és regionális szinten. Nagyszerű! Már évek óta ez az én elképzelésem is.
Konferenciák, rendezvények, programok szervezése a lassú (slow) témában. Igen, ezeken én is részt vettem, és az előadások újranézésével fel tudtam idézni, hogy miről volt szó.
Saját logóval ellátott minősítési rendszer kidolgozása. Ebben szívesen részt vennék én is.
Helyi szinten képzések a vállalkozások számára. Erre szüksége lenne a városom vállalkozásainak is.
Marketingfeladatok ellátása a tagok számára. Csodálatos! Ennyivel is kevesebb gondom van!
Kiadványok készítése és terjesztése. De jó lenne belekerülni egy turisztikai kiadványba!
Élhető települések erősítése. Ez az én célom is!
Helyi egyediségek, gyűjtemények, múzeumok, értéktár bemutatása. Nekünk is van helyi gyűjteményünk!
A települések, vállalkozások, magánszemélyek ökológiai lábnyoma csökkentésének elősegítése. Erre láttam valami új oldalt a honlapon, biztos az lesz majd a megoldás!
Tudatosságra és figyelemre nevelés. Erre törekszem én is.
Hagyományőrzés, nemzeti és nemzetiségi, valamint helyi értékek gyűjtése, védelme. A mi városunkban is élnek szlovákok!
Honlap üzemeltetése (www.alfoldslow.hu). Igen, ezt megnéztem!
Együttműködés más slow mozgalmakkal, egyesületekkel. Láttam, hogy van az országban még másik két szervezet.
Közös projektek létrehozása (Alföld Slow Egyesület, 2018). Ebben szívesen részt veszek én is.

Ezzel az információhalmazzal már úgy érezte, hogy felkészült arra, hogy a képviselő-testületet meggyőzze arról, hogy belépjenek az Egyesületbe. A következő testületi ülésen központi kérdésének ezt jelölte meg.

„Tisztelt Képviselők! – kezdte Gellért az ülésen. – Kaptunk egy megkeresést az Alföld Slow Egyesülettől, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Utána olvastam a témának, és szilárd meggyőződésem az, hogy nekünk is helyünk van az Egyesületben. Ez nemcsak a turizmusról szól, hanem a helyi lakosság érdekeit és életminőségét is javítani szeretnék.”

„Nincs is nálunk turizmus!” – horkant fel Géza.

„Igen, tudom – reagált Gellért –, de fejlesztettük, szépítettük a várost, vannak értékeink, amiket jó lenne megmutatni a világnak, de legalábbis a belföldi vendégeknek vagy a környező települések lakóinak!”

„És mi ez a S-L-O-W? – betűzte Géza. –Ki se tudom ejteni! Miért nem magyarul hívják az Egyesületet?” – vitatkozott tovább.

„A slow lassút, komotósat jelent. Én sem tudtam pontosan, utána kellett olvasnom. A lassú szó nem adja vissza azt, amit a slow jelent. Gondolom ezért tartották meg az angol kifejezést” – mondta Gellért.

„Igen, azt hiszem ez lehet az oka” – támogatta őt Zsolt.

„Szóval lassú! Lassuljunk le? Ebben a felgyorsult világban! Nagyon furán hangzik ez! Egyébként is, itt vidéken minden olyan lassan megy. Még ezt is lassítsuk tovább?” – vitatkozott tovább Géza.

„Nem erről van szó! A helyi értékeket mutatjuk be, amelyeket nem lehet gyorsan végigfutni. Története van, múltja van, és reméljük jövője is” – zárta le a vitát Gellért.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 215 0

Marketing Turizmus

Mind oktatási, mind szakmai szempontból igazi örömhír a Turizmusmarketing-esettanulmányok harmadik kötetének megjelenése. A válogatás valós, aktuális és gondolatébresztő eseteken keresztül segíti az olvasókat – diákokat és szakembereket – a turisztikai marketingdöntések összetett világának megértésében. Az esettanulmányok nemcsak szakmai tudást közvetítenek, hanem fejlesztik az elemzőkészséget, a problémamegoldást és a kritikus gondolkodást is. A kiadvány erőssége, hogy napjainkat meghatározó témákat dolgoz fel, többek között a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a desztinációmárkázás és a közösségi együttműködések szerepét a turizmusmarketingben. A harmadik kötet régóta várt, méltó folytatása az előző gyűjteményeknek, kétségtelenül értékes tananyag lesz a turisztikai felsőoktatásban, emellett pedig ajánlható mindazon szakembereknek, akik szívesen gondolkodnak a saját közvetlen területükön kívül eső problémákon.

Dr. Rátz Tamara

igazgató, Nemzetközi Központ, Kodolányi János Egyetem

tanszékvezető főiskolai tanár, Turizmus Tanszék

Megtiszteltetés számomra, hogy ajánlhatom ezt a kötetet mindazoknak, akik a turizmusmarketinget nem csupán elméletben, hanem annak valódi üzleti és emberi összefüggéseiben szeretnék megérteni. A turizmus és vendéglátás világa az elmúlt években gyökeresen átalakult, ezért különösen nagy értéke van azoknak az esettanulmányoknak, amelyek valós piaci helyzeteken, döntési dilemmákon és aktuális kihívásokon keresztül segítik a tanulást és a gondolkodást. Ez a kötet nemcsak szakmai tudást ad, hanem komplex szemléletre, kreatív problémamegoldásra és összefüggésekben való gondolkodásra is ösztönöz — pontosan arra, amire ma a turizmusban dolgozó szakembereknek a legnagyobb szükségük van. Szívből ajánlom diákoknak, oktatóknak és minden turisztikai szakembernek.

Fodor (Liptai) Judit

központi értékesítési és marketingigazgató, Danubius Hotels Zrt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deli-gray-turizmusmarketing-esettanulmanyok-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero