Deli-Gray Zsuzsa (szerk.)

Turizmusmarketing-esettanulmányok III.

Képzelt riport egy sikeres turisztikai szolgáltatóval

Nagy Katalin

Jósvafő egy több mint 600 éves múltra visszatekintő, festői kis település a Gömör–Tornai-karszton. Itt található az 1985-ben létrehozott Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága is. A község „ófalui” részét a hagyományos településkép megőrzése érdekében 1999-ben műemléki jelentőségű területté nyilvánították. A hegyek között meghúzódó Jósvafő Magyarország északkeleti szegletében, Borsod-Abaúj-Zemplén megye szlovákiai határszélén, Budapesttől 220 km-re, Miskolctól alig 60 km-re található. A térség különféle kialakulású, változatos formájú, ásványkiválásokban gazdag, élővilágáról, régészeti és őslénytani leleteiről nevezetes mintegy 270 barlangja (együtt a Szlovák-karszt barlangjaival) 1995 óta – természeti értékeink közül elsőként – az UNESCO Világörökség listáján képviseli Magyarországot.

A térségi vonzerőleltár készítése során össze kell gyűjteni a meglévő és potenciális adottságokat (Nagy, 2024), majd az online jelenlét alapján értékelni kell a jelenlegi turisztikai kínálatot. Mind a stratégia, mind a kínálatfejlesztés szempontjából az együttműködés és az innováció kulcstényezők, ezek szép találkozása a társadalmi innováció, mely a turizmusban is teret nyert (Nagy, 2025).

A Sikeres Turizmus c. magazin riportere, Hiteles Róbert, azt a témát kapta, hogyan lehet újszerű kezdeményezésekkel, együttműködésekkel akár egy kis faluban is sikeres vállalkozást építeni. Miközben háttéranyagot gyűjtött a vidéki turizmusról, az együttműködési lehetőségekről, és a manapság slágertémának számító társadalmi innovációról, rábukkant egy olyan vállalkozóra, aki szerencsésen örökölt egy falusi parasztházat Jósvafőn, és ott sikerült megvalósítania azt az elképzelését, melyet hosszas tervezgetés után épített fel, s lépésről lépésre, minden lehetséges támogatást kihasználva, hosszú évek munkájával valósított meg. Miután Róbert megismerte a slow turizmus filozófiáját, a helyi termékek jelentőségét, a turizmus vidékfejlesztésben játszott szerepét, úgy érezte, hogy a riportalanya kiválóan példázza majd mindezt, sőt olyan együttműködéseket is képvisel, melyek társadalmi értéket teremtettek a térségben. A riport végigvezeti az olvasót azon a folyamaton, hogyan lesz egy ötletből jól működő vállalkozás, milyen lépések sorozata kell ahhoz, hogy „mindig álljon egy-két autó a ház előtt”. A szerkesztőségbe küldés előtt Róbert még egyszer, elégedetten olvasta át cikkét:

Riporter:

Juliskával beszélgetek, egy gyönyörűen felújított parasztház tornácán, egy olyan idilli környezetben, melyre szinte mindenki vágyik titokban. Persze nagyon sok munka áll e mögött a kis gyöngyszem mögött. Hogyan jutott el odáig, hogy mindig áll egy-két autó a háza előtt?

Juliska:

Nagyon sok munkával. Volt egy ötletem, és elkezdtem gondolkodni rajta. Mint Micimackó… csak gondolkodtam, gondolkodtam, aztán kezdett körvonalazódni egy terv, ami egyre jobban tetszett. Persze egyre több feladatot is jelentett. Muszáj volt türelmesnek lennem, mert tudtam, hogy ha mindent meg szeretnék valósítani, arra sok évet, sok partnert, sok áldozatot és sok munkát kell fordítanom. Így életcélommá vált az álom.

Riporter:

Hogyan kezdődött?

Juliska:

A történetem 15 évvel ezelőtt kezdődött. Igen, látom, csodálkozik rajta, de ahogy mondtam az előbb, sok időbe telt mindent úgy megvalósítani, ahogy szerettem volna.

Tehát 15 évvel ezelőtt egy távoli nagynénémtől örököltem ezt a portát. Amikor kijöttem ide, találtam egy hajdan nagyon szép, de akkor már ütött-kopott, kissé romos hátú házikót, egy hatalmas portával, amin látszott, hogy egykor művelték, de akkorra már felverte a gaz. Csak álltam ott, és arra gondoltam: „Atyaég, minek ez nekem? Eladom.” Aztán kijöttem még egyszer, meg még egyszer, előkészíteni az eladást, s mindig egy kicsit tovább üldögéltem a tornácon. Nagyon sok év óta nem jártam már itt, alig tudtam valamit a faluról, a környékről. Megérintett az a béke, nyugalom, ami itt volt – persze azért is, mert a falu szélén van a porta. Egyre jobban éreztem itt magam, valahogy a gyökereimet kezdtem el érezni. S úgy döntöttem, megtartom, és itt képzelem el a hátralévő éveimet.

Riporter:

Mi volt az első lépés, amivel elkezdte rendbe tenni ezt a portát?

Juliska:

Először mindenképpen a házat kellett rendbe hozni. De még mielőtt belevágtam volna, meg kellett ismerkednem a faluval, az emberekkel. Azt akartam, hogy ne nézzenek ki innen, fogadjanak be és támogassák az ötleteimet. Így hát elmentem a polgármesterhez, a jegyzőhöz, a paphoz, a tanítóhoz, akik aztán szépen bevezettek a falu életébe. Egy év múlva már majdnem mindenkit ismertem, barátaim lettek.

Beleástam magam a falu történetébe, végighallgattam – és összegyűjtöttem – számtalan történetet, mesét, receptet, megismertem a régi hagyományokat, a kihalt vagy épp kihalóban lévő ősi mesterségeket, a helyi népi építészet jellegzetességeit. S a megszerzett sok tudást mindenképpen hasznosítani akartam.

Mindenkivel jó kapcsolatra törekedtem, bejelentkeztem minden olyan szervezethez, akik bármilyen módon – pályázati forrással vagy „csak” szakértelemmel – segíteni tudtak az elképzeléseim megvalósításában. Jó kapcsolatot alakítottam ki a nemzeti park munkatársaival is, hiszen ahogy egyre jobban megismertem kis falumat, rájöttem, hogy kulcsszereplők lehetnek az én ötleteim sikerében is.

Riporter:

Tehát a ház felújításával indult…

Juliska:

Igen. Szerencsémre találtam egy pályázati lehetőséget, ami falusi vendégházak kialakítását támogatta. Eladtam a városi lakásomat (kellett az önerő és a beruházás megelőlegezése), pályáztam, nyertem. Olyan építészt kerestem, aki utánajárt a helyi hagyományos építési módoknak, a fafaragásoknak, más motívumoknak, és teljes egészében helyi stílusban, ugyanakkor minden komforttal felszerelve, 4 vendégszobával, konyhával, pihenőkerttel, szabadtéri sütés-főzési lehetőséggel készült el a ház.

Szerettem volna, ha nemcsak az ófalu védett házai őrzik a hagyományokat, hanem az én portám is. Saját magamnak az egykori nyári konyhát bővítettük ki és újítottuk fel, így itt is lakom meg nem is, hiszen a vendégek jobban szeretnek maguk lenni. De kéznél vagyok, ha szükséges.

Azért nagy szerencséje van Juliskának a nemzeti parkkal… A falu és környéke bővelkedik látnivalókban és programlehetőségekben, sőt a szomszédos Szlovákia is számos időtöltési lehetőséget kínál. Juliska vendégháza jó bázist kínál a nagyobb túrákat kedvelő családoknak, baráti társaságoknak is. Mivel a barlangbejárat közelében lévő szálloda pár éve nem működik, vendégekben nincs hiány.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága maga is üzemeltet néhány szálláshelyet, melyek forgalmi adatai elég változatosan alakultak az elmúlt években:

	Vendégszám	Vendégéjszaka	Átlagos tartózkodási idő (nap)	Kihasználtság (%)
2023	1 880	2 880	1 ,7	14 ,51
2022	1 103	1 953	1 ,77	13 ,77
2021	1 379	2 619	1 ,98	17 ,70
2020	641	1 014	1 ,69	6 ,71
2019	2 589	5 504	2 ,13	28 ,14
2018	2 993	6 817	1 ,97	33 ,76

Forrás: anp.nemzetipark.gov.hu

Riporter:

Honnan jöttek az első vendégek? Látom, a férje pajkosan mosolyog erre a kérdésre…

Juliska:

Igen, Jancsi az első vendégeim egyike volt… Tudja, ez a falu és a környék sok látnivalóval és programlehetőséggel rendelkezik, barátságos lakói, gyönyörű dombos-lankás érintetlen környezete van. Először baráti társaságoknak hirdettem elsősorban, vagy megfáradt embereknek csendes pihenésre. Így került ide Jancsi is a barátaival, legénybúcsúra. Aztán pár hét múlva már egyedül jött, kipihenni magát, nagyon stresszes munkája volt a városban. Aztán újra eljött, és újra, aztán itt maradt… Megérintette őt is ez a békesség, ami itt van, és nagyon tetszettek neki az elképzeléseim, hiszen sokat beszélgettünk.

Riporter:

Azért ilyen vendégekből, gondolom, nem sok volt.

Juliska:

Hát nem. Pedig beléptem a Falusi Turizmus Megyei Egyesületébe is, megszereztem a minősítést is, látja ott a táblát a házon? Ők sokat segítenek a marketingben, fent vagyok a honlapjukon, a szálláskeresőben, benne vagyok a kiadványaikban, és igyekszem sok olyan rendezvényre elmenni, amit ők szerveznek, ahol bemutatkozhatok. Még egy tanfolyamon is részt vettem, amit ők szerveztek. Ott döbbentem rá, hogy akármilyen békesség is van itt, akármilyen minőségi is a szálláshelyem, ez kevés. Program is kell a vendégeknek, hogy legyen miért eltölteni itt pár napot. Na, itt nagy szerencsém van a nemzeti parkkal…

Először is összegyűjtöttem minden látnivalót a környékről és többféleképpen kombinálva készítettem kirándulási tippeket autóval, kerékpárral, lovastúrára és gyalog is.

Jósvafő és a környéke valóban bővelkedik időtöltési lehetőségekben, turisztikai attrakciókban. Kedvcsinálónak néhány ezek közül:

A festői fekvésű település műemléki jelentőségű ófaluja méltatlanul elfeledett népmeséink hangulatát idézi. Főterén barokkos harangtorony, emlékpark. A református temető faragott fejfákkal, a zsidó temető az eltűnt lakosokra való emlékezéssel nyújt csendes elmélkedést. A Kúria Oktatóközpont és a Hucul Lovasbázis a nemzeti park fenntartásában számos ökoturisztikai, edukációs és szabadidős programmal várja a kicsiket és nagyokat. A Tengerszem-tó kedvelt célpontja a túráknak, tanösvényeken ismerkedhetünk a védett természeti értékekkel, s a falu határában nyílik a térség csodájának, a Baradla-barlangnak az egyik bejárata is.

Érdemes ellátogatni a szomszédos településekre is, melyek legnevesebbike Aggtelek, a Baradla-barlang másik bejáratával, s átjárással, közvetlen határral Szlovákiába. Ott további barlangokat, kastélyokat fedezhetünk fel, vagy túrázhatunk a festői, páratlan Szádelői-völgyben.

Szádvár, a derenki romfalu, Szinpetriben a világ legnagyobb könyve, extrém túra a Bódvaszilas mellett nyíló Meteor-barlangban – és még sorolhatnánk a térség kínálatát.

Forrás: saját összeállítás

Riporter:

Lovastúrára?

Juliska:

Igen, az első helyi partnerem Béla bácsi volt, akinek vannak lovai és egy régi szekere, az unokája pedig lovasoktató. Közös programunk, hogy a vendégeimet körbekocsikáztatja a faluban és a környékén, s ha ilyen igény van, az unokája viszi a lovastúrákat. Béla bácsi is elégedett azzal a kis plusz jövedelemmel, amit így szerez.

Tényleg nagy szerencséje van Juliskának a nemzeti parkkal… sokféle barlangtúra, felszíni túrák, ökoturisztikai programok, lovasprogramok várják a látogatókat a szervezésükben. S turistából igazából nincs is hiány, ahogy a látogatói adatok is mutatják:

	Regisztrált	Becsült	Összesen
2023	109 382	19 675	129 057
2022	115 382	19 290	134 672
2021	103 275	18 410	121 685
2020	90 258	12 200	102 458
2019	153 502	20 350	173 852
2018	161 912	19 600	181 512

3. oldaljegyzet

Forrás: anp.nemzetipark.gov.hu

Riporter:

Mi volt a következő, amibe belevágott?

Juliska:

Amint látja, hatalmas kert tartozik a házhoz, sok gyümölcsfával. Ezzel mindenképpen kezdeni akartam valamit. A gyümölcsöst felfrissítettem, ültettem még hozzá, s kialakítottam egy elég nagy zöldségeskertet is, ami egész évre képes ellátni a háztartást. A vendégek is szeretnek maguknak leszedni egy-egy paradicsomot, paprikát a reggelijükhöz, higgye el, egészen más ízű, mint a bolti. A gyümölcsös már más tészta, hiába segít a Jancsi is, csak ketten nem győznénk. Így az első „gasztronómiai” programunk az volt, hogy a vendégek beszállhatnak a gyümölcsszedésbe, megvehetik maguknak akár a nyers gyümölcsöt is, de fel is dolgozhatjuk. Van itt pár néni, aki szívesen vesz részt abban, hogy a vendégekkel közösen készítünk lekvárt, befőttet, ősszel savanyúságot – jut is, marad is, mindenki szívesen hazaviszi, amit készített.

Persze néha pálinkát is főzünk belőle – kacsintott közbe Jancsi.

Igen, ilyen is volt – folytatja Juliska – és nagyon szeretik ezeket a lehetőségeket. Soha semmi nem vész kárba, amit megterem a kert.

Riporter:

Nemcsak az önök portája ilyen gyönyörű, az egész falu nagyon szép, rendezett képet mutat, tiszták az árkok, sok a virágágyás az utak mentén, nyírott a fű – jó ránézni a falura.

Juliska:

Ebben a polgármesternek van nagy szerepe. Sokat beszélgettünk az elején, csak bólogatott, amikor soroltam a terveimet, de azt mondta, ő nem tud segíteni. Azt feleltem, nekem nem kell, hogy segítsen, a falun segítsen, ahogy egy önkormányzat tud. Érdeklődő lett, aztán lelkes. Minden pályázati forrást, támogatást megszerzett a falunak. Rendbe tették az utakat, kitisztították az árkokat, virágosítottak – szóval rendet csináltak, és azt meg is tartják.

A „közfoglalkoztatós pénzeket” a polgármester arra is használta, hogy pár hagyományos mesterséget kitaníttatott a faluban, az egyik romos kis házból egy kis műhelyt csináltak, s egy kis kertészetet mellé. Kosárfonást és hasonlókat tanultak, maguk termesztik a hozzávaló vesszőket. Ma ők készítik a termékeimhez – másokéhoz is – az egyedi kosárkákat, dobozokat, tartókat.

Riporter:

Ez igazán nagy eredmény, gondolom sokan járnak ide tanulni belőle. De az előbb a termékeit említette, miről is van szó pontosan?

Juliska:

Ahogy mondtam, a zöldséges és a gyümölcsös sokat terem, de mindent elfogyasztunk vagy feldolgozzuk, sokszor a vendégeinkkel együtt is. Azok is szeretik fogyasztani, akik a készítésben nem vesznek részt, hiszen a reggelinél, vacsoránál felszolgáljuk ezeket. S azt gondoltam, miért ne adhatnék neki valamilyen saját márkanevet? Így lett ezekből „Juliska éléskamrája”. Csináltattam saját matricát, szép üvegekbe teszem őket, színes anyagokkal kötöm be a fejüket. Mutatósak és persze finomak is. Semmilyen mesterséges anyagot nem használok hozzájuk.

Riporter:

Van itt minden: lekvár, szörp, befőtt, savanyúság, szárított és aprított fűszerek, de látok sajtot, olajokat, sőt még csokoládét is. Ezeket mind saját maga készíti?

Juliska:

Nem mindet, nem is győznék ennyi mindent egyedül. Nem is mindegyiken van a „Juliska éléskamrája”, van ott „Kati néni éléskamrája” meg „Piroska éléskamrája” is, látja? Ezért kellenek a partnerek, az együttműködés. Nem volt könnyű, nehezen mentek az első lépések, de aztán mások is kedvet kaptak, megtetszett nekik, ráéreztek az ízére. Ma már egy kis helyi egyesületünk is van, abba tömörültek mindazok, akik valamilyen módon, tevékenységgel részt vesznek ebben a munkában. Igazi kis közösség kovácsolódott. Van két asszony, akik előkeresték a régi hagyományos mintákat és hímeznek, terítőket, szalvétákat, blúzt, mikor mit. Szívesen meg is mutatják a vendégeknek, és vásárolni is lehet náluk belőle. Ők is jól járnak, a vendégek is érdekeset látnak. A sajtot Lajos bácsi és a fia készítik, teheneik és kecskéik vannak, és rájöttek, hogy feldolgozva még több fogy belőle. Ma már többféle ízesített sajtot is készítenek. A csokoládét a barátnőm készíti, aki tanár egyébként, de kitanulta a cukrászmesterséget is, és most az én fűszereimmel és gyümölcseimmel készít ízesített csokikat és bonbonokat. Nagyon szeretik a vendégek.

Riporter:

Úgy tudom, további terveik is vannak ezekkel a termékekkel.

Juliska:

Igen. Ahogy korábban is mondtam, jártam tanfolyamra, és azóta is folyamatosan képzem magam turizmusból, vendéglátásból, s egy kicsit mezőgazdaságból is. Tudom, hogy ezeket helyi termékeknek nevezik, amik mostanság igen divatosak, „trendik”, ahogy mondják. Keresik az emberek az egyedit, a jó minőséget, a házias ízeket. Ezt ki kell használnunk. Három elképzelésünk is van – azért beszélek többes számban, mert ma már az egyesületi tagok közösen tervezgetnek.

Az egyik, hogy hallottuk, hogy a nemzeti parknak is van valami helyi termék programjuk, védjegyük, ahogy mondják, ahhoz szeretnénk csatlakozni. A mi termékeink tovább gazdagíthatják az ő kínálatukat is, az ő ismertebb nevük pedig nekünk is jó lesz, így is egymást tudjuk segíteni.

A másik ötletünk, hogy a termékeinknek egy kis fesztivált is csináljunk. Persze nem nagy rendezvényekről van szó, arra nem is lenne képes ez a kis falu, csak kicsiben, itt a mi portánkon (itt van elég hely), de mindenki éléskamráját bevonva. Éppen milyen évszak van, éppen mi terem – tavasszal Mini Meggyes Lakoma, aztán Mini Barackos Lakoma, Mini Szilvás Lakoma, Mini Tökös Hétvége – ezeket már kipróbáltuk, ezeket a gyümölcsöket, zöldségeket dolgozzuk fel, készítünk velük ételeket, és a közeli borász barátunk hoz hozzávaló finom borokat. Ilyenkor megtelik élettel nemcsak a mi portánk, de az egész falu, legutóbb már más porták is „kinyitottak”, mindenhol evő-ivó, jókedvű embereket látni. Aztán majd haladunk apránként tovább ezzel is, több és több termékkel – jó lenne minden hónapban egy – aztán majd lesz hozzá zene is, meg tánc. Igazi kis falusi mulatság. De tömeg sosem lesz, arra vigyázunk. Lehet, hogy egyszer már versenyeznek azért, kinek jut majd hely a mi kis fesztiváljainkon, lakomáinkon…

A harmadik pedig az, hogy a szomszéd faluban van egy fafaragó asztalosmester, azzal csináltatunk egyforma almáriumokat, és mindenkinél lesz egy, akár vendégháza van, akár termékeket állít elő, vagy hímez – szóval mindenkinél lesz egy ilyen szekrényke, és minden termékből lesz benne, mindenki éléskamrája helyet kap benne.

Riporter:

Tényleg egyik csoda született a másik után. Sokan viszont azt mondják, víz nélkül nem pihenés a pihenés.

Juliska:

Igen, ezt én is tudom. Dehát nem lehet mindenhol termálfürdő… Amúgy nem is kell. De az utolsó, nem rég befejezett ötletem nyomán „wellnesszezni” már itt is lehet…

Riporter:

Hogyan?

Juliska:

Itt igazi parasztwellness van. Egy nagy dézsában lehet fürdeni – persze korszerű, modern, de pont ide illik. Kint az udvaron, közben lehet gyönyörködni a szép kilátásban. És csak barátok, rokonok „áznak együtt”. Lehet gyógynövényeket is rakni a vízbe vagy illóolajokat, ki hogy kívánja. S aztán a masszázs sem marad el. Mondtam már korábban, hogy nagy zöldségeskertem van. Na annak egy részében fűszernövények vannak. Az ágyások közé pedig mezítlábas masszázsösvényt csináltam, ahol kétméterenként más anyaggal borítottam az ösvényt, így ha mezítláb sétálnak rajta, az igazi masszázsélményt ad. Jobb, mint egy szépségszalonban, a gyerekek meg különösen szeretik.

Riporter:

Ez a hely valóban a béke, a nyugalom, a finom ízek és a családias vendéglátás igazi gyöngyszeme. De maga a falu is egy gyöngyszem lett ezáltal. Nem kellett hozzá más, csak egy „kovász”, egy kreatív személyiség, aki meglátta a romokban rejlő lehetőséget, s lépésről lépésre megvalósította az álmait. Jó példát mutatott, fellelkesített másokat is, közösséget épített. Virágzó kis települést varázsoltak – immár sokan, közösen – egy kis faluból. Jöjjenek el ide, kóstolják meg ezt a kis falut, és vigyék jó hírét messze földre!

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 215 0

Marketing Turizmus

Mind oktatási, mind szakmai szempontból igazi örömhír a Turizmusmarketing-esettanulmányok harmadik kötetének megjelenése. A válogatás valós, aktuális és gondolatébresztő eseteken keresztül segíti az olvasókat – diákokat és szakembereket – a turisztikai marketingdöntések összetett világának megértésében. Az esettanulmányok nemcsak szakmai tudást közvetítenek, hanem fejlesztik az elemzőkészséget, a problémamegoldást és a kritikus gondolkodást is. A kiadvány erőssége, hogy napjainkat meghatározó témákat dolgoz fel, többek között a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a desztinációmárkázás és a közösségi együttműködések szerepét a turizmusmarketingben. A harmadik kötet régóta várt, méltó folytatása az előző gyűjteményeknek, kétségtelenül értékes tananyag lesz a turisztikai felsőoktatásban, emellett pedig ajánlható mindazon szakembereknek, akik szívesen gondolkodnak a saját közvetlen területükön kívül eső problémákon.

Dr. Rátz Tamara

igazgató, Nemzetközi Központ, Kodolányi János Egyetem

tanszékvezető főiskolai tanár, Turizmus Tanszék

Megtiszteltetés számomra, hogy ajánlhatom ezt a kötetet mindazoknak, akik a turizmusmarketinget nem csupán elméletben, hanem annak valódi üzleti és emberi összefüggéseiben szeretnék megérteni. A turizmus és vendéglátás világa az elmúlt években gyökeresen átalakult, ezért különösen nagy értéke van azoknak az esettanulmányoknak, amelyek valós piaci helyzeteken, döntési dilemmákon és aktuális kihívásokon keresztül segítik a tanulást és a gondolkodást. Ez a kötet nemcsak szakmai tudást ad, hanem komplex szemléletre, kreatív problémamegoldásra és összefüggésekben való gondolkodásra is ösztönöz — pontosan arra, amire ma a turizmusban dolgozó szakembereknek a legnagyobb szükségük van. Szívből ajánlom diákoknak, oktatóknak és minden turisztikai szakembernek.

Fodor (Liptai) Judit

központi értékesítési és marketingigazgató, Danubius Hotels Zrt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deli-gray-turizmusmarketing-esettanulmanyok-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero