2.2. Humán motívumok

A cselekvést meghatározó humán motívumok Maslow A. (1954) által javasolt, s az 1970-es években 5 szintről 7-re kiegészített hierarchiája (piramisa) a 4. ábrán látható. Eszerint az igények, vágyak – legalább részben – ki kell legyenek elégítve egyik szinten ahhoz, hogy a következő, felette levő szint fontos meghatározója lehessen a cselekvésnek. Az alapszinten találhatók azok az öröklött fiziológiai motivációk (szükségletek, igények), amelyek már a születéskor jelen vannak, erre épülnek az egyre komplexebb igények, melyek általában akkor válnak fontossá az egyén számára, ha az alattuk elhelyezkedő elemibb szükségletek kielégülést nyerhetnek. Kivételek, természetesen, vannak! Az embernek a fő törekvése azonban az, hogy teljesen realizálja maximális képességeit („önmegvalósítás”), hacsak nem akadályok (éhség, pénztelenség, biztonsághiány stb.) gördülnek ez elé. (Maslow szerint a saját motivációs piramisa csúcsát még soha, senki nem érte el!)

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1416amaeam_75/#m1416amaeam_75 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1416amaeam_75/#m1416amaeam_75)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1416amaeam_75/#m1416amaeam_75)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

4. ábra. A cselekvést meghatározó humán motívumok hierarchiája: az Abraham Maslow-féle motivációs piramis

Az 1970-es években egészült ki az 5. (megismerésigények) és a 6. (esztétikai igények) szinttel

 

Egy, az előzőhöz képest más szempontú csoportosítás szerint megkülönböztethetünk hiánypótló és többletszerző motivációkat. Ezek tovább osztályozhatók irányultságuk szerint a testünkhöz, a környezethez, az embertársainkhoz, valamint a saját énünkhöz való viszonyunk alapján (1. táblázat).

Számos érdekes és fontos kérdés és szempont merülhet fel a motivációk összehasonlító elemzése során, amelyek a fiziológia kereteit meg is haladhatják, pl. a pszichológia, a pszichiátria, sőt akár a filozófia irányában. Maslow motivációs piramisa vonatkozásában egy ilyen jellegű kérdés lehet az, hogy az emberi magatartásnak természetes, „fiziológiás” motivációs komponense-e a humán kultúrákban ősidők óta jelen lévő transzcendens „istenvágy”? Azaz, az a késztetés, hogy tartozzunk a racionalitáson kívül eső világokhoz is? Összetevője lehet-e az ilyen irányú lelki mozgatóerő a megismerésigényeknek vagy a biztonság- és a szeretetigénynek, esetleg önálló helyet kaphat a motivációs hierarchiában, netán annak csúcsán? További kérdésként vetődik fel, hogy az önmegvalósításnak milyen mértékben meghatározója az élő és az élettelen környezet, a más személyekkel kialakuló kapcsolat, az emberi közösség? Milyen tévutakra vezethet a „vak” önmegvalósítási késztetés? Ugyancsak messze vivő téma a dominanciára, a hatalomszerzésre irányuló motiváció!?

 

1. táblázat. Humán késztetések csoportosítása irányultságuk szerint: hiánypótló és többletszerző motivációk

	HIÁNYPÓTLÓ MOTÍVÁCIÓK (túlélés és biztonság motívumai)	TÖBBLETSZERZŐ MOTÍVÁCIÓK (megelégedés és stimuláció motívumai)
A test vonatkozásában	Éhség, szomjúság, oxigénhiány, erős hő vagy hideg, fájdalom, túltelített hólyag vagy colon, fáradtság, túlfeszített izmok, betegség és más nem kívánatos testi állapotok elkerülése.	Kellemes szenzoros élmények, ízek, szagok, hangok, szexuális öröm, testi komfortérzés (pl. hőkomfort), testmozgás, izom gyakorlatok stb. keresése, elnyerése, illetve elérése.
A környezethez való viszony vonatkozásában	Veszélyes, ijesztő, piszkos, gusztustalan objektumok elkerülése; a jövőbeni túléléshez és biztonsághoz szükséges objektumok keresése; stabil, tiszta, biztonságos környezet fenntartása stb.	Élvezetes tulajdonság megszerzése; objektumok konstruálása, felfedezése; a környezet megértése; problémák megoldása; játékok, környezeti újdonságok és változások keresése stb.
Más emberekhez való viszony vonatkozásában	Interperszonális konfliktusok és ellenségeskedések elkerülése; csoporttagság, presztízs és státus tartása; mások gondviselését élvezni; csoport- standardokhoz és csoportértékekhez való igazodás; hatalom és dominancia megszerzése mások felett stb.	Személyek és csoportok vonatkozásában pozitív identifikációk és szeretet elnyerése; más emberek társaságának az élvezete; más emberek segítése, megértése; független lenni stb.
Saját énünk (önmagunk) vonatkozásában	Kisebbrendűségi és hiányérzet elkerülése, miközben másokkal vagy az ideális „Én”-nel hasonlítjuk össze magunkat; identitás vesztés elkerülése; szégyen, bűn, félelem, szorongás érzés elkerülése stb.	Önbizalom és önbecsülés érzésének elérése; önmagunk kifejezése; eredményesség érzése; erőpróbára való kihívás; morális és más értékek megvalósítása; értelmes, jelentőségteljes hely felfedezése önmagunk számára a világegyetemben.

 

Emberismeretünket, így önmegismerésünket is, igen hasznosan szolgálhatja, ha elmélyülten, őszintén és kritikusan elemezzük az előbbi, 1. táblázatot, valamint a 4. ábrát, illetve azok révén saját magunk motivációs irányultságait.

Kultúrtörténeti szempontból is érdekes, hogy Maslow és mások (Perls F.) munkái a 20. század közepén szignifikáns inspirációt adtak az egzisztencialista szemlélet kibontakozásához mind az orvostudomány, mind pedig a művészetek és a filozófia területén (pl. Camus A., Heidegger M., Jaspers K.T., Sartre J-P.).

Tartalomjegyzék

• A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_right1. Mit értünk magatartáson?
  • 1.1. Definíció
  • 1.2. Magatartás és tanulás
  • 1.3. Magatartás-mintázatok csoportosítása
• chevron_right2. Mit értünk motiváción?
  • 2.1. Definíció
  • 2.2. Humán motívumok
  • 2.3. Populációviselkedés és a környezet
• chevron_right3. Az emóció fogalma
  • 3.1. Definíció és csoportosítás
  • 3.2. Érzelemteóriák
  • 3.3. Az érzelmek megjelenési formái
• chevron_right4. Milyen mechanizmusokkal motiválódik a magatartás?
  • chevron_right4.1. Homeosztatikus motívumok szerveződése
    • 4.1.1. A motiváció drive-redukciós elmélete
    • 4.1.2. Primer jutalmazó és büntető rendszerek
  • chevron_right4.2. A magatartás motivációjának hipotetikus mechanizmusai összetett humán pszichológiai motívumok esetében
    • 4.2.1. A pszichoanalitikus teória (freudizmus)
    • 4.2.2. A szociális tanulási teória
  • 4.3. A szervezet általános izgalmi–éberségi szintjének (arousal, vigilancia, aktiváció) szerepe a motivációban, illetve az emóciók kifejeződésében
• chevron_right5. A motiváció, az emóció és az arousal szerveződésének morfofiziológiai alapjai
  • chevron_right5.1. Limbicus rendszer, az emocionalis agy (korábban „rhinencephalon”)
    • 5.1.1. Limbicus cortex vagy limbicus lebeny
    • 5.1.2. Mélyen fekvő limbicus struktúrák
    • 5.1.3. Fő afferens és efferens idegi összekötések (12B. ábra)
  • chevron_right5.2. Hypothalamus, a vegetatív agy
    • 5.2.1. A hypothalamus régiói
    • 5.2.2. Hypothalamicus struktúrákhoz kötött élettani szabályozási mechanizmusok vázlatos áttekintése
  • chevron_right5.3. Agytörzsi struktúrák
    • 5.3.1. ARAS: ascendáló reticularis aktiváló rendszer (Ascending Reticular Activating System), az arousal rendszer
    • 5.3.2. Neurohormonális projekciós pályarendszerek
• 6. Az agy fiziológiai szerepének feltárására alkalmazott módszerek áttekintése
• chevron_right7. A táplálkozási magatartás fiziológiája
  • 7.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right7.2. Az étvágy szabályozásában részt vevő főbb struktúrák („táplálkozási központok”)
    • 7.2.1. Hypothalamus lateralis
    • 7.2.2. Hypothalamus medialis
    • 7.2.3. Amygdala
    • 7.2.4. Praefrontalis kéreg
    • 7.2.5. Glukózmonitorozó (GM) neuronrendszerek
  • 7.3. A táplálkozási aktivitás fő motivációi
  • 7.4. Afferens étvágyszabályozó neuralis mechanizmusok
  • chevron_right7.5. Az étvágy humoralis kontrollja
    • 7.5.1. Orexigen (evést fokozó) peptidek
    • 7.5.2. Anorexigen (evést gátló, jóllakottságot kiváltó) peptidek
  • chevron_right7.6. Szomjúság
    • 7.6.1. A szomjúság szabályozásában részt vevő központi idegi struktúrák
    • 7.6.2. Afferens mechanizmusok
    • 7.6.3. A szomjúság kóros szabályozása
  • chevron_right7.7. Az éhség kóros szabályozása: túltápláltság, alultápláltság, mesterséges éhség
    • 7.7.1. Hyperphagia, bulimia, elhízás
    • 7.7.2. Anorexia nervosa, cachexia, kóros soványság
    • 7.7.3. Orthorexia
  • 7.8. Fittség (edzettség, fitnesz, wellness)
• chevron_right8. A szexuális magatartás élettana
  • 8.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right8.2. A szexuális aktivitás kapcsolata az endokrin rendszer működésével
    • 8.2.1. Hormonhatásokra vonatkozó kísérletes eredmények állatoknál
    • 8.2.2. A hormonok szerepe embernél
  • chevron_right8.3. A szexuális aktivitás idegi kontrollja
    • 8.3.1. Hím kísérleti állatok
    • 8.3.2. Nőstény kísérleti állatok
• chevron_right9. A szülői (anyai és apai) magatartás fiziológiája
  • 9.1. Definíció
  • 9.2. Idegi struktúrák szerepe az anyai magatartás kontrolljában
  • 9.3. Hormonok szerepe az anyai magatartásban
  • 9.4. Az anyai magatartás embernél
• chevron_right10. A düh és a félelem fiziológiai alapjai, támadó és védekező magatartás
  • 10.1. Düh és szelídség
  • 10.2. A félelem
  • 10.3. Klinikai humán összefüggések
• chevron_right11. A fájdalomérzés pszichofiziológiai alapjai
  • 11.1. Definíció, fiziológiai jelentőség
  • 11.2. A nociceptor és környezete: a fájdalomrecepció
  • 11.3. A központi reakció
• chevron_right12. Az agy neurohormonális projekciós rendszerei és a magatartás
  • 12.1. A raphe magvak és a szerotoninrendszer
  • 12.2. A locus coeruleus és a noradrenalinrendszer
  • 12.3. A substantia nigra és a dopaminrendszer
  • 12.4. Az agytörzsi reticularis excitatoros area gigantocellularis neuronjai és az acetilkolinrendszer
  • 12.5. A nucleus tuberomamillaris hypothalami és a hisztamin
  • 12.6. Opioid peptidek (endogén opiátok) az agyban
  • 12.7. Az agy további neurohormonális rendszerei
• 13. Az élettantanulás és az egészségorientált magatartás
• chevron_right14. Főbb forrásmunkák, ajánlott irodalom
  • 14.1. Tankönyvek, kézikönyvek, monográfiák
  • 14.2. Összefoglaló és eredeti folyóirat cikkek
• 15. Név- és tárgymutató
• 16. Köszönetnyilvánítás
• 17. A szerző szakmai életrajza

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//