Monos Emil (szerk.)

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai


7.6.3. A szomjúság kóros szabályozása

  • Polydipsia a szaknyelvi neve a túlzott szomjúságérzésből eredő kórosan magas vízfogyasztásnak (felnőttek normális napi átlaga maximum 3,8 liter). A szó eredete görög (dipso-: szomjúság). Többféle formája van, jellemzően polyuriával társul. Együtt járhat például a krónikus hyperglykaemiával cukorbetegségben (diabetes mellitus), a vese glukóz reabsorptiós mechanizmusának károsodásával (diabetes renalis) vagy az antidiuretikus hormon hiányával (diabetes insipidus). Centrális diabetes insipidust okozhat a hypothalamus vagy a neurohypophysis károsodása különböző okoknál fogva (fejsérülés, fertőzés, vérellátási zavar, agysebészi beavatkozás, daganat).
  • Dipsomania, ivási kényszer, szenvedéllyé vált fogyasztás. A dipsomania általában az alkoholfogyasztás túlzott mértékű, időszakosan visszatérő kényszerét jelenti, amely az alkoholizmusra jellemző elmezavarszerű állapot. A kifejezést egyik írásában, a „Trunksucht” fordításaként, a híres német orvos Hufeland C.W. alkalmazta először 1819-ben (ő volt von Goethe J.W. családjának is az orvosa). Igen nagy az öngyilkosság gyakorisága az alkoholisták körében. A 100 ezer főre jutó alkoholspecifikus halálozás hazánkban riasztóan magas: hozzávetőleg 150 fő/év, bár a tendenciája csökkenő, még mindig mintegy kétszerese az EU átlagának!
A gyakran mesterségesen keltett, szenvedéllyé vált (addiktív) ital- és/vagy ételfogyasztás az ártalmas viselkedésformák (viselkedési addikciók) széles területéhez sorolható, mint ahogyan az alkoholizmus, a morfinizmus s a kábítószeres kémiai függőség számos egyéb formája (lásd: Tringer L. 2010). Mindezek óriási teherként nehezednek a betegre, a beteg környezetére s az egész társadalomra.
 

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave