1.1. Definíció

A magatartás (viselkedés, angolul behavior), a szervezet részéről a külső és/vagy belső környezet jelzéseire, ingereire adott szabályozott intenzitású, célirányított, egységes tevékenységbe rendezett, komplex somato-, viscero- és pszichomotoros válaszok (reakciók) együttese (1. ábra), amely a központi idegrendszer legmagasabb szintű jelfeldolgozó, szervező-irányító tevékenységéhez kötött.

A magatartás röviden a következő módon is definiálható: emóciók kal kísért motivált viselkedés/cselekvés.

Éppen egy évszázada született a pszichológiának az az elméleti irányzata, amelyet behaviorizmusnak neveznek (Watson J. B.: „Hogyan látja egy behaviorista a pszichológiát?” – 1913). A behaviorizmus az egyén viselkedését tekinti az objektív megfigyelés egyetlen lehetséges tárgyának („minden belső folyamat megismeréséhez a viselkedésen át vezet az út”). A behavioristák szerint a környezeti tényezők a tanulás révén a viselkedést, a személy viselkedése pedig a környezetet befolyásolja. A modern magatartás-élettani kutatások jelentősen szélesítették és mélyítették, részben pedig korrigálták ezt az elméletet.

A magatartás-mintázatok lehetnek öröklöttek (ösztönösek, veleszületettek) és tanultak (szerzettek). A szerzett tulajdonságok örökölhetőségének tudományos kérdéseivel a modernszemléletű epigenetika foglalkozik.

A vázizomzathoz, mint végrehajtó (effektor) szervrendszerhez kötött szomatomotoros aktivitási mintázatok csoportosíthatók testtartási (antigravitációs) és lokomotoros (helyváltoztató), valamint expresszív (mimika, gesztikuláció stb.) akaratlagos/tudatos válaszokra (1. ábra). E legutóbbi válaszok a pszichomotoros tevékenységekhez kapcsolódnak. A szomatomotoros aktivitást, fő funkciói szerint, az előbbiek figyelembevételével, lehet még támasztómotorikára (antigravitációs) és célmotorikára osztani.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1416amaeam_39/#m1416amaeam_39 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1416amaeam_39/#m1416amaeam_39)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1416amaeam_39/#m1416amaeam_39)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

1. ábra. A motivált komplex magatartás fogalmi meghatározásának illusztrálása

Részletes kifejtése a szövegben található

 

A visceromotoros reakciók fő végrehajtó szervei, illetve szövetei a szívizom és a simaizomzat, valamint a külső és a belső elválasztású mirigyek, ennek megfelelő a válaszok sokfélesége.

A pszichomotoros tevékenység kognitív (ún. legfelsőbb központi idegrendszeri megismerő funkciók, mint a tanulás, a beszéd, a gondolkodás stb.) és affektív reakciók (motiváció, drive, érzelem) csoportjai ra bontható.

A komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok tükrözik az egyedi szervezet (organizmus) működésének legmagasabb szerveződési szintjeit. E mechanizmusok megfelelő, egészséges kifejeződése a központi idegrendszer – mint fő koordinátor – mellett azonban függ az összes többi szerv, illetve szervrendszer megfelelő hierarchikus és heterarchikus integratív működésétől. Ezt kívánja jelezni, erősen leegyszerűsített módon a 2. ábra.

A tömbvázlatban az információs és kontroll alrendszer reprezentálja az idegrendszert, valamint a neuroendokrin rendszert.

Az alimentációs alrendszer mindazokat a szerveket, illetve szervrendszereket foglalja magában, amelyek a szilárd, folyékony, valamint a gáznemű anyagok környezetből történő felvételét (gastrointestinalis és respiratiós rendszerek), a szervezetben történő elosztását (cardiovascularis, lymphaticus és cerebrospinalis folyadékrendszerek), valamint a salakanyagok kiürítését (gastrointestinalis, respiratiós és excretoros szervrendszerek) szolgálják. Az alimentációs teljesítmény nagyságát jól jellemzi, hogy egy átlagos, hatvanéves élettartam során a felvett szilárd tápanyagok becsült mennyisége mintegy 23 tonna, a vízé 75 tonna, az oxigénfogyasztás pedig 80 000 hektoliter. E funkciókra vonatkozó részletes ismeretek a standard élettani tankönyvekben találhatók (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1416amaeam_47/#m1416amaeam_47 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1416amaeam_47/#m1416amaeam_47)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1416amaeam_47/#m1416amaeam_47)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2. ábra. Az emberi szervezet egyszerű tömbvázlatba redukált „üzemi” alrendszerei

(folyamatos nyilak: anyag-, illetve energiaáramok; szaggatott nyilak: információáramok) További részletek a szövegben találhatók

 

Tartalomjegyzék

• A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_right1. Mit értünk magatartáson?
  • 1.1. Definíció
  • 1.2. Magatartás és tanulás
  • 1.3. Magatartás-mintázatok csoportosítása
• chevron_right2. Mit értünk motiváción?
  • 2.1. Definíció
  • 2.2. Humán motívumok
  • 2.3. Populációviselkedés és a környezet
• chevron_right3. Az emóció fogalma
  • 3.1. Definíció és csoportosítás
  • 3.2. Érzelemteóriák
  • 3.3. Az érzelmek megjelenési formái
• chevron_right4. Milyen mechanizmusokkal motiválódik a magatartás?
  • chevron_right4.1. Homeosztatikus motívumok szerveződése
    • 4.1.1. A motiváció drive-redukciós elmélete
    • 4.1.2. Primer jutalmazó és büntető rendszerek
  • chevron_right4.2. A magatartás motivációjának hipotetikus mechanizmusai összetett humán pszichológiai motívumok esetében
    • 4.2.1. A pszichoanalitikus teória (freudizmus)
    • 4.2.2. A szociális tanulási teória
  • 4.3. A szervezet általános izgalmi–éberségi szintjének (arousal, vigilancia, aktiváció) szerepe a motivációban, illetve az emóciók kifejeződésében
• chevron_right5. A motiváció, az emóció és az arousal szerveződésének morfofiziológiai alapjai
  • chevron_right5.1. Limbicus rendszer, az emocionalis agy (korábban „rhinencephalon”)
    • 5.1.1. Limbicus cortex vagy limbicus lebeny
    • 5.1.2. Mélyen fekvő limbicus struktúrák
    • 5.1.3. Fő afferens és efferens idegi összekötések (12B. ábra)
  • chevron_right5.2. Hypothalamus, a vegetatív agy
    • 5.2.1. A hypothalamus régiói
    • 5.2.2. Hypothalamicus struktúrákhoz kötött élettani szabályozási mechanizmusok vázlatos áttekintése
  • chevron_right5.3. Agytörzsi struktúrák
    • 5.3.1. ARAS: ascendáló reticularis aktiváló rendszer (Ascending Reticular Activating System), az arousal rendszer
    • 5.3.2. Neurohormonális projekciós pályarendszerek
• 6. Az agy fiziológiai szerepének feltárására alkalmazott módszerek áttekintése
• chevron_right7. A táplálkozási magatartás fiziológiája
  • 7.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right7.2. Az étvágy szabályozásában részt vevő főbb struktúrák („táplálkozási központok”)
    • 7.2.1. Hypothalamus lateralis
    • 7.2.2. Hypothalamus medialis
    • 7.2.3. Amygdala
    • 7.2.4. Praefrontalis kéreg
    • 7.2.5. Glukózmonitorozó (GM) neuronrendszerek
  • 7.3. A táplálkozási aktivitás fő motivációi
  • 7.4. Afferens étvágyszabályozó neuralis mechanizmusok
  • chevron_right7.5. Az étvágy humoralis kontrollja
    • 7.5.1. Orexigen (evést fokozó) peptidek
    • 7.5.2. Anorexigen (evést gátló, jóllakottságot kiváltó) peptidek
  • chevron_right7.6. Szomjúság
    • 7.6.1. A szomjúság szabályozásában részt vevő központi idegi struktúrák
    • 7.6.2. Afferens mechanizmusok
    • 7.6.3. A szomjúság kóros szabályozása
  • chevron_right7.7. Az éhség kóros szabályozása: túltápláltság, alultápláltság, mesterséges éhség
    • 7.7.1. Hyperphagia, bulimia, elhízás
    • 7.7.2. Anorexia nervosa, cachexia, kóros soványság
    • 7.7.3. Orthorexia
  • 7.8. Fittség (edzettség, fitnesz, wellness)
• chevron_right8. A szexuális magatartás élettana
  • 8.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right8.2. A szexuális aktivitás kapcsolata az endokrin rendszer működésével
    • 8.2.1. Hormonhatásokra vonatkozó kísérletes eredmények állatoknál
    • 8.2.2. A hormonok szerepe embernél
  • chevron_right8.3. A szexuális aktivitás idegi kontrollja
    • 8.3.1. Hím kísérleti állatok
    • 8.3.2. Nőstény kísérleti állatok
• chevron_right9. A szülői (anyai és apai) magatartás fiziológiája
  • 9.1. Definíció
  • 9.2. Idegi struktúrák szerepe az anyai magatartás kontrolljában
  • 9.3. Hormonok szerepe az anyai magatartásban
  • 9.4. Az anyai magatartás embernél
• chevron_right10. A düh és a félelem fiziológiai alapjai, támadó és védekező magatartás
  • 10.1. Düh és szelídség
  • 10.2. A félelem
  • 10.3. Klinikai humán összefüggések
• chevron_right11. A fájdalomérzés pszichofiziológiai alapjai
  • 11.1. Definíció, fiziológiai jelentőség
  • 11.2. A nociceptor és környezete: a fájdalomrecepció
  • 11.3. A központi reakció
• chevron_right12. Az agy neurohormonális projekciós rendszerei és a magatartás
  • 12.1. A raphe magvak és a szerotoninrendszer
  • 12.2. A locus coeruleus és a noradrenalinrendszer
  • 12.3. A substantia nigra és a dopaminrendszer
  • 12.4. Az agytörzsi reticularis excitatoros area gigantocellularis neuronjai és az acetilkolinrendszer
  • 12.5. A nucleus tuberomamillaris hypothalami és a hisztamin
  • 12.6. Opioid peptidek (endogén opiátok) az agyban
  • 12.7. Az agy további neurohormonális rendszerei
• 13. Az élettantanulás és az egészségorientált magatartás
• chevron_right14. Főbb forrásmunkák, ajánlott irodalom
  • 14.1. Tankönyvek, kézikönyvek, monográfiák
  • 14.2. Összefoglaló és eredeti folyóirat cikkek
• 15. Név- és tárgymutató
• 16. Köszönetnyilvánítás
• 17. A szerző szakmai életrajza

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//