Monos Emil (szerk.)

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai


8.2.2. A hormonok szerepe embernél

Szexuális hormonokkal történő kezelés embernél fokozza a szexuális érdeklődést és késztetést. Férfiak esetében a tesztoszteron, nőknél az ösztrogén a leghatásosabb, de tesztoszteron és ösztrogén egyaránt hatásos lehet a férfiaknál. Általában jellemző, hogy a már meglevő magatartási mintázatot serkentik a nemi hormonok, így pl. homoszexuálisoknál is a homoszexuális vágyat.
Férfiaknál a szexuális drive legintenzívebb abban az életkorban, amikor a tesztoszteron plazmaszintje a legmagasabb (kb. a 15-25. életév). A tesztoszteron fokozott NO-termelést is indukál, amely centrálisan serkenti a szexuális magatartás irányításában fontos hypothalamicus neuronok aktivitását, emellett perifériásan fokozza a penis erectióját a vérárama növelése révén.
Orgazmus kapcsán jelentős mennyiségű oxitocin („örömhormon”) is szekretálódik – mintegy háromszorosa a normálértéknek.
Az ösztrogénszint a néhány periovulációs napban a legmagasabb, a női szexuális kezdeményezőkészség ez időszakban a legintenzívebb, a teherbeesés valószínűsége is ekkor a legnagyobb. Felnőtt nő esetében azonban, az ovariectomia általában nem csökkenti a szexuális képességet, érdeklődést, vágyat. Menopausában levő nők jelentős része változatlan frekvenciával folytat nemi életet. Ennek magyarázata a következő két fő tényezőben kereshető: 1) a mellékvesekéreg zona reticularisa által nőkben is szekretált szexuálszteroidok, valamint 2) az encephalisatio, azaz a relatív függetlenség az ösztönös idegi és hormonális kontrolltól.
 

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave