Monos Emil (szerk.)

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai


10.1. Düh és szelídség

a) Agyi struktúrák szerepe
Normálisan egyensúly van a düh és a szelídség között. Bizonyos agyi laesiókkal ez az egyensúly megbontható kísérleti állatokban. Például, a neocortex ablatiója, továbbá a hypothalamus ventromedialis régiójának vagy egyes septalis magvaknak a laesiója után enyhe környezeti ingerek is kiváltanak dühreakciót. Korábban úgy gondolták, hogy ez a válasz csupán motoros manifesztáció, ezért áldühnek nevezték. Kiderült azonban, például feltételes reflexek kiépítése kapcsán, hogy a dühreakcióknak mentális manifesztációja szintén van.
Kiterjedt hypothalamus sérülést elszenvedő embereknél is megjelenhetnek motiválatlannak tűnő dühkitörések.
Az agy ún. „punishment” (= büntető; 4.1.2. fejezet) központjainak (különösen a hypothalamus periventricularis és lateralis regióiban) elektromos ingerlésével kísérleti állatokban dühre utaló agresszív magatartás-mintázatokat lehet kiváltani.
Bilateralis amygdala roncsolás viszont kísérleti primatáknál abnormális szelídséghez vezet (Klüver-Bucy-szindróma, további részletek a 8.3.1b fejezetben). A hypothalamus ventromedialis régiójának elroncsolásával ez a szelídség dühhé alakítható.
Szemben az alacsonyabb rendű emlősökkel, embernél az amygdala basolateralis nucleusai sokkal fejlettebbek, mint az olfactorius areák, s fontos szerepet játszanak számos, a szaglással közvetlenül nem öszszefüggő magatartási reakció szabályozásában is. Az amygdala kísérletes ingerlésével csaknem minden olyan autonóm jellegű válasz kiváltható, amelyek a hypothalamus ingerlésével is (lásd a 14. ábrát), köztük dühmintázatok, menekülési és félelmi reakciók, emellett akaratlan mozgásreakciók is. Az amygdala reciprok idegi összeköttetésekkel rendelkezik a limbicus cortex minden részével, valamint a neocortexszel is, különösen a hallási és a látási asszociációs areákkal. E sokrétű kapcsolatrendszer alapján nevezik az amygdalát olyan „ablaknak”, melyen keresztül a limbicus rendszer „látja” az egyén helyzetét a világban (Guyton A.). Olyan magatartási kontroll areának tűnik az amygdala, amely félöntudati szinten működik és a limbicus rendszerre vetíti az egyén kurrens státusát mind a környezete, mind pedig a gondolatai tekintetében. Feltételezhető, hogy ezen információk alapján az amygdala képes megfelelően illeszteni az egyén magatartási válaszait a környezetéhez a legkülönbözőbb élethelyzetekben.
 
b) Hormonhatások szerepe
Kasztráció csökkenti, androgének fokozzák az agresszív magatartást hímeknél. A nők agresszivitása fokozódik a menstruációs ciklus kapcsán. A női bűnözők e fázisban követik el a legtöbb betörést.
 
c) Szociális tényezők
A szociális tényezőknek kifejezett kondicionáló hatásuk van az agresszivitás megnyilvánulásában. Nőstényekkel együtt élő hímeknél kifejezettebb az agresszivitás. Idegen behatolása egy állatfaj életterébe fokozza agresszív magatartásukat.
Ember esetében számos, a társadalom által legalizált agresszióforma alakult ki (szakmai karrier, szabadpiaci verseny, egyes sportágak, gyengék védelme, akár a háború is a haza védelmében).
 

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave