Monos Emil (szerk.)

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

11.3. A központi reakció

A fájdalomnak nincs olyan speciális, precíz agykérgi reprezentációja, mint pl. a tapintásnak. A reakció, jelentős részben, az arousal rendszeren és a limbicus-hypothalamicus rendszeren keresztül valósul meg, s az affektív komponensek mellett kifejezett, generalizált visceromotoros és szomatomotoros magatartás-összetevők kísérhetik. Ennek morfológiai alapját az afferenseknek az agytörzsi formatio reticularisszal való kapcsolatai, továbbá a fájdalomimpulzusok feldolgozásában részt vevő thalamus magvak sokszoros limbicus összeköttetései (gyrus cinguli, hypothalamus, regio praefrontalis orbito-limbicus része stb.) képezik. A motivációs-emocionális komponens expressziójában, a fájdalom jelentőségének megítélésében, fontosak a parietalis multimodalis szenzoros régiók és a limbicus rendszer közötti kapcsolatok is. E régiókhoz és más polymodalis régiókhoz a fájdalominformációt továbbító impulzusok a kérgi I-es és II-es szomatoszenzoros areától asszociációs pályákon keresztül jutnak, miközben a figyelem szelektív irányításában is fontos szerepet játszanak.

A fájdalmi ingerekre nem alakul ki habituáció, szemben más szenzoros hatásokkal.

Valószínű, hogy a fájdalomreakció jelentős részben tanulással, tapasztalattal szerzett motivációs állapot a normális szervezet számára. E feltételezést kísérletes megfigyelések is alátámasztják. Csimpánzkölyköket 30 hónapos korukig úgy neveltek, hogy végtagjaikat kartonból készített muffban tartották, megakadályozva ezáltal a szokásos „normális” somaesthesiás tapasztalatok gyűjtését. Ezek az állatok tűszúrásra szokatlan módon reagáltak, az egészséges párhuzamos kont rollokra jellemző vad elhárító magatartás nem jelentkezett. Ingerszegény környezetben nevelt kutyák esetében hasonlóak a tapasztalatok. Csillapíthatatlan centrális fájdalmak (pl. thalamicus fájdalom, fantomfájdalom) esetében embereken végeztek frontalis lobotomia műtétet. E betegek a fájdalmat ugyanolyannak „érezték”, mint amilyen a műtét előtt volt, de egyáltalán nem zavarta őket úgy, mint korábban. Tehát a fájdalomazonosítás-érzékelés képessége megmaradt, ugyanakkor a fájdalom sokat veszített abból a képességéből, hogy az egyén viselkedését a hatalmába kerítse, hogy szenvedést okozzon.

A központi idegrendszer már a gerincvelő szintjén képes kontrollálni a fájdalom bemeneti csatornáinak „áteresztő képességét”. E kapuzási (gating) mechanizmusokban feltehetően kulcsszerep jut az endogén opiá toknak. Morfinreceptorok, amelyek szelektíven kötik az endogén opiátokat (endorfinok és enkefalinok) is, a szervezet számos régiójában kimutathatók (pl. nagyagyban, gerincvelőben, gyomor-bél csatornában). Enkefalintartalmú neuronokat identifikáltak a gerincvelő substantia geltinosájában, ezek axon termináljai valószínűleg praesynapticusan végződnek a primer fájdalomközvetítő afferens rostokon, s az enkefalin gátolja e rostok transzmitterének, a P-substantiának a felszabadulását. Feltehető tehát, hogy a morfin fájdalomcsillapító hatása – legalábbis részben – annak tulajdonítható, hogy kötődik a primer afferens neuronok morfinreceptoraihoz és gátolja a transzmitterfelszabadulást. A morfin és az enkefalin valószínűleg hat az agytörzsben a periaquaeductalis szürkeállomány szintjén is, ahol azokat a leszálló pályákat aktiválja, amelyek gátolják a primer afferensek transzmisszióját a substantia gelatinosában.

Mint ismeretes, a sejtreceptorok tartós ingerlése (kötése) az adekvát transzmitterrel, a receptorok számának csökkenéséhez vezet. Lehetséges tehát, hogy a morfintolerancia kifejlődése tartós kezelés során az enkefalinreceptorok számának csökkenésével kapcsolatos. Ismeretesek adatok, amelyek amellett szólnak, hogy az akupunktúra (12 függőleges meridián mentén 365 ingerelhető pont a test felületén) analgetikus hatását enkefalinfelszabadítás révén fejti ki. Figyelemre méltó, hogy identifikáltak a szervezetben (adenohypophysis, eminentia mediana hypothalami stb.) olyan nagyméretű „törzsmolekulát”, amely tartalmaz endorfin és enkefalin aminosav-szekvenciát is. Ez a molekula a proopiomelanokortin, amely egy „16 K-fragmentum”-nak nevezett összetevő mellett, magában foglalja az ACTH és a lipotrop hormon aminosav-szekvenciáját, utóbbi tartalmazza az endogén opiátokét.

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero