Monos Emil (szerk.)

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

13. Az élettantanulás és az egészségorientált magatartás

Szükségesnek érzem itt is leírni, miként más kismonográfiáimban, egyetemi jegyzeteimben korábban szintén kifejtettem, hogy az orvosi élettan igen fontos integrált alapismereteket kínál szervezetünk egészséges működéséről mind az egyetemi hallgatók, mind pedig a preventív, illetve a gyógyító orvostudománnyal foglalkozó szakemberek számára. Különösen vonatkozik ez a magatartás-élettanra. Sajnos, világszerte jellemző, hogy nem kap megfelelő hangsúlyt az orvosképzés során a korszerű élettani ismeretek alkalmazása az egészségmegőrzés, valamint az ezzel szorosan összefüggő egészségorientált magatartás és az egészségkultúra elméleti alapjainak lerakásában.

Az orvosegyetemi képzés döntő módon betegségorientált, s sajnálatos módon – az egészségügyi ellátórendszerek visszásságai következtében is – a gyakorló orvosok betegségérdekeltté válhatnak. Rendkívül fontos ezért, hogy a jövő orvosai, még a tanulásra legfogékonyabb életkorukban, az alapozás idején győződjenek meg arról, hogy az egészségmegőrzés a betegek gyógyításával egyenrangú hivatásbéli feladatuk. Ez a megfelelő szakmai tudásszint megszerzésének és megtartásának törvényi kötelezettsége mellett etikai, valamint gazdaságossági szempont is. Hosszabb távon sokszorosan megtérülnek a társadalom számára az egészségvédelemre, egészségfejlesztésre fordított költségek, illetve erőfeszítések.

Az egészségmegőrzés szemléletének kialakításában az orvosi élettan, tartalmánál és szemléleténél fogva, a megfelelő természettudományos elméleti alapok lerakása révén, az egyik legtermészetesebb szövetségese mindazoknak, akik ezért a fontos ügyért tenni akarnak. Ez a szemlélet az orvos szakmai kultúrájának szerves részévé kell, hogy váljék. Ezáltal lesz képes arra is, hogy a rábízott emberek tudatában – gyermekekében és felnőttekében, egészségesekében és betegekében egyaránt – segítsen kialakítani egy olyan egészségorientált magatartást, egészségkultúrát, amely alapvető elemévé válik az általános humán kulturáltságnak, összhangban a legjobb európai – köztük a hazai – hagyományokkal.

Az orvosi élettan oktatásának és tanulmányozásának tehát fontos célja kell legyen, hogy az egészséges szervezeti funkciók megismerése kapcsán megkülönböztetett hangsúlyt kapjanak azok az ismeretek, amelyek az egyén egészségkultúrájába ágyazott egészségvédelem, egészségfejlesztés – a primer prevenció – gyakorlatához alapvetően hozzátartoznak. Az egészséges életmód követelményrendszerét, mint ajánlott vezérfonalat, a meghatározó összetevők, illetve tényezők rövid, vázlatos felsorolásával körvonalazom:

lelki és mentális higiéné,
egészséges konfliktus- és stresszkezelés,
kiegyensúlyozott etikus viszonyulás a társadalmi és természetikörnyezethez,
tanulás, művelődés, önmegismerés, önnevelés,
morálisan is kiegyensúlyozott párkapcsolat,
rendszeres, egyénre szabott testgyakorlás – optimális fitneszstátusfenntartása, – testi higiéné,
egészséges táplálkozás mind minőségi, mind mennyiségi szempontból,
megfelelő életritmus, pihenés, alvás,
célszerű, kulturált ruházkodás,
egészséges lakásviszonyok,
egészséges munkafeltételek,
dohányzás elkerülése,
drogtagadás,
rendszeres alkoholfogyasztás mellőzése,
részvétel betegségmegelőző ellátásokon (pl. szűrővizsgálatok).

Talán különösnek tűnik, hogy a felsorolt tényezőket – melyeknek népegészségügyi jelentőségével, epidemiológiájával, részletes gyakorlati vonatkozásaival más diszciplínák behatóan foglakoznak – összekötöm a viselkedésélettan alapjaival is. Meggyőződéssel állítható azonban, hogy akik elmélyülten, fókuszált figyelemmel és intelligens asszociációkkal olvassák e jegyzetet, felfedezik a szoros összefüggést a magatartás-élettani tudás és a betegségmegelőzés nagy lehetőségei között.

A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero