17. A szerző szakmai életrajza

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1416amaeam_918/#m1416amaeam_918 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1416amaeam_918/#m1416amaeam_918)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1416amaeam_918/#m1416amaeam_918)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Dr. Monos Emil (sz. 1935. január 4., Csabdi, Fejér m.) a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetében dolgozik, professor emeritus, az Intézet korábbi igazgatója (1990–2000). Betöltötte az Egyetem oktatásirektorhelyettese tisztséget is (1995–2000). Az MTA doktora. A Medical College of Wisconsin Élettani Intézetének (Milwaukee, USA) adjunct professora 1989-től, több mint 2 éven át vendégprofesszorként dolgozott ebben az intézetben. Korábbi években interdiszciplináris alapozó ismereteket szerzett az elektrofiziológia, a vérkeringési rendszeranalízis, valamint a vascularis biomechanika területén a Heidelbergi Egyetem Élettani Intézete (NSZK), a Budapesti Műszaki Egyetem Automatizálási Tanszéke, valamint a University of Pennsylvania Bockus Kutató Intézete (Philadelphia, USA) munkatársaival éveken át folytatott tudományos kutatási együttműködések során.

Magatartás-élettani kísérletes alapkutatással az 1960-as években kezdett foglalkozni. Avar Zoltán szülész-nőgyógyász orvossal elsőként ismerték fel a hypothalamus egyes régióinak szerepét az anyai magatartás szabályozásában. Kísérletet tettek az egészséges humán anyai magatartás definíciójára is. Már 1971-ben összefoglaló tanulmány írására kaptak felkérést a Fortschritte der Medizin szerkesztőségétől.

Előbbiek mellett, a vérkeringési rendszer biomechanikájának és élettani szabályozásának számos mechanizmusát tárta fel tanítványaival, munkatársaival közösen. Újabb kutatásaik a tartós gravitációs és más típusú terhelésváltozásokhoz történő vascularis, illetve általános hemodinamikai adaptáció törvényszerűségeinek felderítésére irányulnak, különös tekintettel az orthostaticus toleranciát támogató cardiovascularis – ezen belül hangsúlyozottan a vénás – mechanizmusokra, valamint ezek kóros elváltozásaira. Összesen mintegy 460 idézhető publikációja van idegennyelvű absztraktokkal együtt, 6 egyetemi tankönyv-kiegészítő kismonográfiát adott ki, kettőt angol nyelven, számos publikáció ja felkérésre készült.

Több évtized óta rendszeres egyetemi előadója a magasabb idegrendszeri integratív funkciók élettanának, s ezen belül a magatartás idegélettani alapjainak magyar és angol nyelven.

Emellett orvostan-, gyógyszerész- és egészségügyimérnök-hallgatókat oktat az orvosi élettan több, főleg a cardiovascularis rendszert érintő területén. Posztgraduális képzési programokban is előadó. Vezeti a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Doktori Iskolájának általa szervezett, vérkeringésélettani PhD képzési programját 1995 óta. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közös egészségügyimérnök-képzés egyik megszervezője; az egyetemközi szakbizottságban, mint rektori megbízott, alelnökként képviseli a Semmelweis Egyetemet.

Az Acta Physiologica Hungarica főszerkesztője, s több hazai és külföldi lap szerkesztőbizottságának tagja. A Magyar Élettani Társaság főtitkára, illetve elnöke volt 8-8 éven át, jelenleg az Etikai Bizottság elnöke. A Nemzetközi Kórélettani Társaság (ISP) IV. Világkongresszusának szervező elnöke volt (2002, Budapest), megválasztották az ISP elnökének (2002–2006), majd örökös tiszteletbeli vezetőségi tagnak. Választott tagja még 3 európai akadémiának és számos más nemzetközi és hazai tudományos társaságnak. A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumát 18 éven át elnökölte. Elnöke volt 2011-ig az MTA Orvosi Informatikai Munkabizottságnak, s tagja volt az MTA Tudományetikai Bizottságának. A Semmelweis Egyetem Baráti Körét 2002-től irányítja többször újraválasztott elnökeként. Kitüntetései időrendben: Jendrassik Ernő, Szent-Györgyi Albert és Batthyány-Strattmann László Emlékérmek, valamint két Akadémiai Nívó Díj, továbbá Rácz Sámuel Emlékérem (Magyar Élettani Társaság), Weszprémi István Emlékérem (Magyar Orvostörténelmi Társaság), Ittebei Kiss István Emlékdíj (Budapesti Eötvös József Gimnázium), Életmű Díj (Szerb Élettani Társaság), Pro Universitate-Díj (Semmelweis Egyetem, 2013).

 

Tartalomjegyzék

• A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai
• Impresszum
• Előszó
• Bevezetés
• chevron_right1. Mit értünk magatartáson?
  • 1.1. Definíció
  • 1.2. Magatartás és tanulás
  • 1.3. Magatartás-mintázatok csoportosítása
• chevron_right2. Mit értünk motiváción?
  • 2.1. Definíció
  • 2.2. Humán motívumok
  • 2.3. Populációviselkedés és a környezet
• chevron_right3. Az emóció fogalma
  • 3.1. Definíció és csoportosítás
  • 3.2. Érzelemteóriák
  • 3.3. Az érzelmek megjelenési formái
• chevron_right4. Milyen mechanizmusokkal motiválódik a magatartás?
  • chevron_right4.1. Homeosztatikus motívumok szerveződése
    • 4.1.1. A motiváció drive-redukciós elmélete
    • 4.1.2. Primer jutalmazó és büntető rendszerek
  • chevron_right4.2. A magatartás motivációjának hipotetikus mechanizmusai összetett humán pszichológiai motívumok esetében
    • 4.2.1. A pszichoanalitikus teória (freudizmus)
    • 4.2.2. A szociális tanulási teória
  • 4.3. A szervezet általános izgalmi–éberségi szintjének (arousal, vigilancia, aktiváció) szerepe a motivációban, illetve az emóciók kifejeződésében
• chevron_right5. A motiváció, az emóció és az arousal szerveződésének morfofiziológiai alapjai
  • chevron_right5.1. Limbicus rendszer, az emocionalis agy (korábban „rhinencephalon”)
    • 5.1.1. Limbicus cortex vagy limbicus lebeny
    • 5.1.2. Mélyen fekvő limbicus struktúrák
    • 5.1.3. Fő afferens és efferens idegi összekötések (12B. ábra)
  • chevron_right5.2. Hypothalamus, a vegetatív agy
    • 5.2.1. A hypothalamus régiói
    • 5.2.2. Hypothalamicus struktúrákhoz kötött élettani szabályozási mechanizmusok vázlatos áttekintése
  • chevron_right5.3. Agytörzsi struktúrák
    • 5.3.1. ARAS: ascendáló reticularis aktiváló rendszer (Ascending Reticular Activating System), az arousal rendszer
    • 5.3.2. Neurohormonális projekciós pályarendszerek
• 6. Az agy fiziológiai szerepének feltárására alkalmazott módszerek áttekintése
• chevron_right7. A táplálkozási magatartás fiziológiája
  • 7.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right7.2. Az étvágy szabályozásában részt vevő főbb struktúrák („táplálkozási központok”)
    • 7.2.1. Hypothalamus lateralis
    • 7.2.2. Hypothalamus medialis
    • 7.2.3. Amygdala
    • 7.2.4. Praefrontalis kéreg
    • 7.2.5. Glukózmonitorozó (GM) neuronrendszerek
  • 7.3. A táplálkozási aktivitás fő motivációi
  • 7.4. Afferens étvágyszabályozó neuralis mechanizmusok
  • chevron_right7.5. Az étvágy humoralis kontrollja
    • 7.5.1. Orexigen (evést fokozó) peptidek
    • 7.5.2. Anorexigen (evést gátló, jóllakottságot kiváltó) peptidek
  • chevron_right7.6. Szomjúság
    • 7.6.1. A szomjúság szabályozásában részt vevő központi idegi struktúrák
    • 7.6.2. Afferens mechanizmusok
    • 7.6.3. A szomjúság kóros szabályozása
  • chevron_right7.7. Az éhség kóros szabályozása: túltápláltság, alultápláltság, mesterséges éhség
    • 7.7.1. Hyperphagia, bulimia, elhízás
    • 7.7.2. Anorexia nervosa, cachexia, kóros soványság
    • 7.7.3. Orthorexia
  • 7.8. Fittség (edzettség, fitnesz, wellness)
• chevron_right8. A szexuális magatartás élettana
  • 8.1. Fogalmi meghatározás
  • chevron_right8.2. A szexuális aktivitás kapcsolata az endokrin rendszer működésével
    • 8.2.1. Hormonhatásokra vonatkozó kísérletes eredmények állatoknál
    • 8.2.2. A hormonok szerepe embernél
  • chevron_right8.3. A szexuális aktivitás idegi kontrollja
    • 8.3.1. Hím kísérleti állatok
    • 8.3.2. Nőstény kísérleti állatok
• chevron_right9. A szülői (anyai és apai) magatartás fiziológiája
  • 9.1. Definíció
  • 9.2. Idegi struktúrák szerepe az anyai magatartás kontrolljában
  • 9.3. Hormonok szerepe az anyai magatartásban
  • 9.4. Az anyai magatartás embernél
• chevron_right10. A düh és a félelem fiziológiai alapjai, támadó és védekező magatartás
  • 10.1. Düh és szelídség
  • 10.2. A félelem
  • 10.3. Klinikai humán összefüggések
• chevron_right11. A fájdalomérzés pszichofiziológiai alapjai
  • 11.1. Definíció, fiziológiai jelentőség
  • 11.2. A nociceptor és környezete: a fájdalomrecepció
  • 11.3. A központi reakció
• chevron_right12. Az agy neurohormonális projekciós rendszerei és a magatartás
  • 12.1. A raphe magvak és a szerotoninrendszer
  • 12.2. A locus coeruleus és a noradrenalinrendszer
  • 12.3. A substantia nigra és a dopaminrendszer
  • 12.4. Az agytörzsi reticularis excitatoros area gigantocellularis neuronjai és az acetilkolinrendszer
  • 12.5. A nucleus tuberomamillaris hypothalami és a hisztamin
  • 12.6. Opioid peptidek (endogén opiátok) az agyban
  • 12.7. Az agy további neurohormonális rendszerei
• 13. Az élettantanulás és az egészségorientált magatartás
• chevron_right14. Főbb forrásmunkák, ajánlott irodalom
  • 14.1. Tankönyvek, kézikönyvek, monográfiák
  • 14.2. Összefoglaló és eredeti folyóirat cikkek
• 15. Név- és tárgymutató
• 16. Köszönetnyilvánítás
• 17. A szerző szakmai életrajza

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 717 4

E tankönyv kiegészítő egyetemi jegyzet első kiadása 1985-ben jelent meg „A magatartás, motiváció és érzelem pszicho-fiziológiai alapjai” címmel, Kovách Arisztid (1920–1996) egyetemi tanár eszmei támogatásával. A szakmai lektor Popper Péter (1933–2010) egyetemi tanár volt. A 2. kiadás 2007-ben látott napvilágot. ... Az a meggyőződés vezetett, hogy az orvosi élettan egyik alapvető természete – az integratív jelleg – önmagában is megköveteli, hogy az egyedi organizmus működésének legmagasabb szerveződési szintjét tükröző komplex magatartási (viselkedési) mechanizmusok elemi pszichofiziológiai fogalomkörébe bevezessük az egyetemi hallgatókat e tantárgy keretében. Időközben a tudományos ismeretek e területen is jelentősen gyarapodtak. Mind a magyar, mind az angol nyelvű újabb kiadású élettani tankönyvek többsége a témakör számos aspektusát – az orvosképzés alapozásának igényeihez többé-kevésbé igazodva – különböző részletességgel tárgyalják (pl. Barrett et al. 2012, Fonyó 2014, Hall 2011, Pavlik 2013, Raff és Levitzky 2011). Emellett új integratív irányzatok bontakoztak ki a magatartástudományok területén. Ide sorolhatók a rendszerszemléletű, illetve kognitív modellek (Buda, Kopp, Nagy 2001, Eysenck, Keane 2003, Tringer 2010), az evolúciós pszichológia (Bereczkei 2008, Nemes és Molnár 2002) vagy az affektív pszichológia (Bányai és Varga 2012). A jegyzet e javított és korszerűsített újabb, kismonográfia jellegű kiadásával fő célkitűzésem továbbra is az, hogy az alapvető magatartás - élettani fogalmakat, mechanizmusokat és összefüggéseket egyszerűen, rendezett formában meghatározzam, s az egyetemi hallgatók részére megkönnyítsem az ismeretek szintézisét, segítsem integratív szemléletük kialakítását. Ebben támaszkodom eddigi kutatói és oktatói tapasztalataimra, továbbá a legújabb tudományos eredményekre, irodalmi forrásokra.(Monos Emil)

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-motivacio-az-erzelem-es-a-magatartas-pszichofiziologiai-alapjai//