Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére

Az Adam Smith-i piacgazdaság továbbfejlődésének lehetséges útjait Hall és Soskice (2001) éppen a vállalatok és a többi gazdasági szereplő közötti kapcsolat és koordináció alapján kategorizálja. Két fő típust különböztetnek meg: az úgynevezett liberális piacgazdaságot és a koordinált piacgazdaságot. Az előbbi az angolszász országokban, tipikusan az Egyesült Államokban vált dominánssá, a másik berendezkedés a kontinentális Európában, ezen belül is például a tipikusnak mondható Németországban jellemző.

A liberális piacgazdaságban a gazdasági szereplők közötti együttműködés a piaci intézmények által meghatározottan zajlik. A legfontosabb koordinációs eszköz pedig maga a piac és annak kereslet-kínálati viszonyai, a gazdasági szereplők közötti piaci megállapodások és szerződések. A koordinált piacgazdaságban azonban éppen a nem piaci megállapodások és kapcsolatok a meghatározóak. Ebben a modellben tehát az egyéni megállapodások, együttműködések és hálózatok játszanak fontos szerepet. A két piacgazdasági típus a vállalatfinanszírozás formájában is eltér egymástól.

A gazdaság működésének finanszírozása alapvetően két csatornán keresztül valósulhat meg: vagy a pénzpiac (bank), vagy a tőkepiac (tőzsde) lesz a pénzügyi közvetítő rendszer uralkodó formája. Az angolszász országokban a szabad tőke elszórt volt, és a tőzsde segítette elő leghatékonyabban a megtakarítások összegyűjtését. A kontinentális országokban azonban a tőke koncentráltsága (feudális maradványként) a bankok felvirágzásának kedvezett (De Fiore és Uhlig, 2005). De nemcsak történelmi okokra, hanem a gazdasági fejlettségre is visszavezethető a közvetítő rendszerben meglévő különbség. Minél fejlettebb egy ország gazdasága, intézmény- és jogrendszere, annál nagyobb prioritást kap a tőkepiac. A kevésbé fejlett országokban a banki közvetítés szerepe a meghatározó (átmeneti időszakban ezeket az intézményeket lehet először kialakítani a stabilitás és a koordináció érdekében), a tőke akkumulációját ez a közvetítő segíti elő leginkább. A közvetítő rendszer milyensége azért fontos tényező, mert más típusú befektetők finanszírozzák a vállalatokat (Katona, 2016, 34). Az angolszász, tőkepiac (tőzsde) vezérelte piacgazdaságok a részvényesi, befektetői attitűdöt erősítik és támogatják. A kontinentális, pénzpiaci (banki) finanszírozás esetében azonban már több szereplő érdekeire is figyelemmel kell lenni, ha a hitel vissza nem fizetésének kockázatát a bank a lehető legkisebbre akarja mérsékelni.

Kiegészítve a fent röviden bemutatott két fő típust Nölke és Vliegenthart (2009) egy harmadik piacgazdasági formát is megkülönböztet, amely elsősorban a posztszocialista, ezen belül is a visegrádi országokban alakult ki a rendszerváltást követően. Ezeket a gazdaságokat függő piacgazdaságnak nevezik a szerzők. Az ilyen típusú berendezkedésnek a legfontosabb jellemzője a külföldi befolyás vagy inkább kitettség, amely többféle formában jelentkezik. Thomas Piketty, francia közgazdász egyenesen úgy fogalmaz, hogy ezek az országok a külföldiek tulajdonában vannak (Novokmet et al., 2018, 29). Ez a provokatív megfogalmazás részint jelzi, hogy nem egy belső, organikus fejlődés eredményeként alakult ki ezekben az országokban a működő piacgazdaság, hanem hirtelen, külföldről átvett és így-úgy adaptált technikák és módszerek révén. Másrészt azonban a külföld által tulajdonolt kifejezés az igen jelentős külföldi működő tőke arányára és hatására is utal, amely a liberális gazdaságban megszokott tőkepiac helyett vagy a koordinált piacgazdaság helyi banki hitelezése helyett a beruházások legfontosabb finanszírozási forrásává vált ezekben az országokban. A térség országaiban a rendszerváltást követő privatizáció a külföldi működő tőke bevonásával valósult meg. (Részben ennek is köszönhető, hogy a tőlünk keletebbre, Ukrajnára, Oroszországra jellemző oligarchia nem vált tipikussá a közép-európai régióban.) Mindennek folyományaként a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok igen jelentős szerepre tettek szert ebben a térségben. A szerzők szerint ez azt jelenti, hogy a piacgazdaság valódi koordináló erejét nem a piac és nem is az informális megegyezések jelentik, hanem a multinacionális vállalatok irányítási és stratégiai döntései. Emellett örökölt berendezkedésként az állam szerepe is jelentős maradt ezekben az országokban, amelyet Lengyel György és Bank Dénes kettős függőségnek nevez (Lengyel és Bank, 2014).

1. táblázat. Társadalmi, gazdasági berendezkedés típusai

	Liberális piacgazdaság	Koordinált piacgazdaság	Függő piacgazdaság
Koordinációs eszköz	piac	nem piaci megállapodások és kapcsolatok	multinacionális vállalatok és az állam
Meghatározó finanszírozási forrás	tőzsde	bank	külföldi tőke

Forrás: saját szerkesztés Géring Zsuzsanna 2015-ös doktori disszertációja alapján

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero