Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére

Az állam jelentősége a jóléti államok különböző típusaiban komoly eltéréseket mutat, amely lényegileg befolyásolja a vállalatok helyét és szerepét a társadalmi munkamegosztásban. E tekintetben kiindulópontként hivatkozhatunk Gøsta Esping-Andersen, dán szociológus a Jóléti kapitalizmus három világa című 1990-ben megjelent művére, amely három jólétiállam-modellt azonosít: a liberális, a konzervatív/kereszténydemokrata és a szociáldemokrata típusú jóléti államot. Mint az előző alfejezetben, itt is éles határ húzható az angolszász és az európai berendezkedések között, habár ez utóbbi kétfelé ágazik.
A liberális modell ugyanis az angolszász országokban (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Írország, Ausztrália, Új-Zéland) jellemző. Ez a modell a piaci mechanizmusokat helyezi előtérbe, és az államnak csak reziduális szerepet szán a közjó részét képező szociális igények megteremtésében. A jövedelmek állami újraelosztása, a redisztribúció eleve alacsony mértékű, az állam nem, vagy csak minimális mértékben avatkozik bele a piaci folyamatokba. A jóléti juttatások terén a piacnak és a magánszektornak van jelentős szerepe. Ebben a modellben a vállalatok önkéntesen, azonban erős társadalmi nyomás mellett vesznek részt a társadalom szociális igényeinek kielégítésében.
A liberális típusú jóléti államnak gyakorlatilag az ellentétje az Észak-Európában, elsősorban a skandináv államokban kifejlődött ún. szociáldemokrata modell. Ebben a berendezkedésben az állam magára vállalja a jóléti juttatások biztosítását, amely állampolgári jogon jár. Az állami újraelosztás mértéke kifejezetten magas. Míg az államnak univerzális kötelezettségei vannak a társadalom szociális igényeinek kielégítésében, addig a piacra és ezen belül a gazdasági szereplőkre csak reziduális felelősség hárul. Hozzájárulásuk a jóléti juttatásokhoz az igen magas adókon keresztül valósul meg.
A harmadik jólétiállam-típus a kontinentális Európában jött létre, ahol a konzervatív berendezkedés vált uralkodóvá. Típusállama elsősorban Németország, de ide soroljuk Olaszországot, Franciaországot és Magyarországot is. Ez a kereszténydemokratának is nevezett rendszer egyfajta köztes helyet foglal el a liberális és a szociáldemokrata modell között. Az állam jelentős részt vállal a szociális jogok biztosításában, ellátórendszere széles társadalmi csoportokat képes kiszolgálni. Ugyanakkor az állami újraelosztás közepes mértékűnek mondható, teret hagy, illetve enged a piacnak és a magánszektornak is. A vállalati szerepvállalás ebben a berendezkedésben gyakorta jogszabályok által behatárolt. A vállalati társadalmi szerepvállalás azonban önkéntes, nem nehezedik társadalmi nyomás a vállalatokra, mint az angolszász országokban. Az alábbi táblázat foglalja össze a főbb különbségeket.
 
2. táblázat. Az állami berendezkedés típusai
 
Liberális típusú jóléti államok
Konzervatív típusú jólétiállamok
Szociáldemokrata típusú jóléti államok
Szociális jogok alapja
rászorultság
osztály és státus
alanyi, állampolgári
Szervezési elv
segélyezés és jelentős részben magánbiztosítás
társadalombiztosítás
állampolgári garanciák és társadalombiztosítás
Adminisztráció
a központi és a helyi állam kombinációja
korporatív alapú önkormányzat
állami
A piaci szerepe a jóléti szektorban
jelentős
korlátozott
kicsi
A magánbiztosítás szerepe
jelentős
korlátozott
kicsi
A jövedelemigazoláshoz kötött juttatások szerepe
jelentős
korlátozott
kicsi
A szoláltatások szerepe a jóléti programokon belül
korlátozott
korlátozott
jelentős
A teljes foglalkoztatásra irányuló politikák szerepe
kicsi
korlátozott
jelentős
A redisztribúció mértéke
alacsony
közepes
jelentős
A jóléti intézmények szerepe
piackorrigáló
státuszkonzerváló
egyenlősítő
A szegénység mértéke
magas
mérsékelt
skandináv államok
Példák
Anglia, Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália
Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria
skandináv államok (elsősorban Svédország)
Forrás: a táblázat Gøsta, Esping-Andersen (1990) alapján készült
 
Ezt a hármas alapmodellt azonban az empíria tükrében több szempontból is újra kellett fogalmazni. Részint a jóléti államok finanszírozásának fenntarthatatlansága okán, részint a civil társadalom, a nem kormányzati szervek aktivizmusának és jelentőségének növekedése miatt, részint pedig a vállalatok nemzetközi színtérre lépésének következményeképpen (lásd részletesebben Schlett, 2018, 13–18).
A jóléti állam fenti típusai által meghatározott társadalmi munkamegosztás helyett inkább egy ún. jóléti pluralista berendezkedés van kialakulóban. Egy jóléti mix, ahol az állam a civil szervezetekkel és a vállalatokkal partnerségben működik együtt, az ún. ’relational state’, vagyis kapcsolati típusú állammodellben. Ebben a felfogásban az állam valamifajta katalizátorként funkcionál, amely bátorítja, tereli, összehangolja a különböző szereplők hozzájárulását a társadalmi igények kielégítésében (Cséfalvay, 2004, 234).
A globalizáció hatását külön is fontos kiemelnünk, hiszen ennek eredményeképpen a vállalatok egy részének az egyes nemzetállamok hatókörén kívül is adekvát választ kell adnia a legkülönbözőbb környezeti elvárásoknak. A multinacionális vállalatoknak – ahogy az elnevezésük is sugallja – számos nemzeti kormányzat, gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés közepette kell működniük. A globális játéktérben azonban nincsenek széles körben elfogadott normák, sem jogi, sem erkölcsi értelemben. A globalizált világban homogén értékrendek helyett heterogén értékstruktúrák állítják kihívás elé a vállalatokat. Az üzleti tevékenységek globalizációja, a globális gazdasági folyamatok liberalizációja és deregulációja, valamint a határokon átnyúló vállalati tevékenység eszkalálódása a társadalmi elvárásoknak való megfelelés újraértelmezését követeli meg (Zsolnai, 2004).
 

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave