1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére

A vállalati társadalmi szerepvállalást illetően – hasonlóan az előző alfejezetekben is leírt módon – megint csak különbséget lehet tenni az angolszász és a kontinentális európai hagyományok között. Az előbbi országcsoportban elsősorban a normák, társadalmi elvárások, míg az európai országokban a jogszabályok, intézmények kényszerítik ki a vállalati társadalmi szerepvállalást.

Moon és Matten (2008) ezt a kétféle motivációt explicit (kinyilvánított, önkéntesen felvállalt) és implicit (jogilag kikényszerített, elvárásoknak eleget tevő) vállalati szerepvállalásnak nevezik. Természetesen a szabályozórendszer hosszú távon nem térhet el jelentősen attól, amit a többség erkölcsi normái megkövetelnek, különben elveszti legitimitását. Ennek fényében különösen aggasztó, hogy a szabályozórendszer nem tud lépést tartani azzal a világszerte növekvő társadalmi elvárással, amely a vállalatok társadalmi elkötelezettsége iránt megnyilvánul.

Ugyanakkor a jogrendszer nemcsak követi a normákat, hanem formálja is azokat, vagyis a kettő között egy oda-vissza hatás is megfigyelhető (Szegedi és Mélypataki, 2016). A jogrendszernek a társadalmi normákkal és elvárásokkal szemben azonban van egy határozottan eltérő vonása, mégpedig az, hogy csak az előbbi lehet az állami kikényszerítés eszköze. Azokban az országokban, ahol gazdasági, munkajogi vagy egyéb jogszabályokon keresztül határozzák meg a vállalati szerepvállalást, a merev jogi kikényszerítés mellett vagy inkább helyett egyre nagyobb teret kapnak a „puha jogi” eszközök, amelyek inkább a támogatás, az ösztönzés, a pozitív diszkrimináció révén próbálják terelgetni a vállalatokat a kívánatos irányba (Bredgaard, 2004, 385).

Ha az angolszász országok szabályozási gyakorlatát nézzük meg közelebbről, akkor az Egyesült Államokban az 1964-es polgári törvénykönyv (Civil Right Act) az első jelentősebb jogi megfogalmazása a vállalati vezetők veszteségen-nyereségen túlmutató társadalmi felelősségének. A jelenleg érvényben lévő vonatkozó amerikai jogi doktrínák szerint a menedzser jogosult más célokat is választani a nyereségoptimalizálásán túl, beleértve bizonyos társadalmi vagy politikai célokat is (Stout, 2012). A vezetőnek nincs jogi kötelezettsége arra, hogy kizárólag a részvényesi érték növelésével foglalkozzanak. Az Egyesült Államok mellett Kanada és az Egyesült Királyság jogi szabályozása és gyakorlata sem írja elő a vállalati vezetés számára a részvényesi értékmaximalizálás kizárólagos szolgálatát (Waitzer és Sarro, 2019; Stout, 2012; Smith és Rönnegard, 2016).

 

3. táblázat. Az angolszász és kontinentális jogi berendezkedés jellemzőinek összefoglalása

Harvard (): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_181/#m1430enszuszu_181 () Chicago . . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_181/#m1430enszuszu_181) APA (). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_181/#m1430enszuszu_181) BibTeXEndNoteMendeleyZotero search

Forrás: saját szerkesztés

 

Az Európai Unión belül vannak az egész unióra érvényes direktívák, de természetesen az egyes tagállamok is szabályozzák a vállalat társadalmi szerepvállalását. Az Európai Bizottság 2001-ben az ún. Zöld Könyvben rögzítette először a vállalat nyereségmaximalizáláson túli társadalmi kötelezettségeit. A 2001-es koncepció szerint a vállalat önkéntes alapon társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is érvényesíthet az üzleti tevékenységében. Az Európai Bizottság fontosnak tartotta e koncepció megújítását, amire 2011-ben került sor. Ebben az aktualizált megfogalmazásban a vállalat társadalomra gyakorolt hatása került előtérbe. A 2014/95 EU-irányelv további kötelezettségeket ró a nagyvállalkozásokra és vállalatcsoportokra a nem pénzügyi kimutatásaik tartalmát illetően. További fontos állomás az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról. A rendelet célja, hogy közös, az Európai Unió egészében érvényes kritériumok megállapításával tájékoztassa a befektetőket arról, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntartható-e.

Az Európai Unió 2020-ban indította el az European Green Deal (Európai Zöld Megállapodás) programot, amelynek célja a fenntartható gazdasági működés előmozdítása és a klímasemlegesség elérése 2050-re. Ennek részeként az EU a pénzügyi rendszert is szabályozza, hogy a tőkét a valóban fenntartható vállalkozások felé irányítsa. Az EU Sustainable Finance (fenntartható finanszírozás) keretrendszer három fő szabályozása az alábbi:

EU Taxonomy: olyan egységes osztályozási rendszer, amely meghatározza, mely gazdasági tevékenységek tekinthetők környezetileg fenntarthatónak az uniós célok szempontjából. A vállalatoknak jelenteniük kell, bevételeik és kiadásaik hány százaléka felel meg ezeknek a kritériumoknak.

SFDR – Sustainable Finance Disclosure Regulation (Fenntartható Finanszírozási Közzétételi Rendelet): előírja, hogy a pénzügyi piaci szereplők – például befektetési alapok – hogyan számoljanak be a befektetéseik fenntarthatósági kockázatairól, hatásairól és célkitűzéseiről, ezáltal csökkentve a „greenwashing” (megtévesztő zöld marketing) kockázatát.

CSRD – Corporate Sustainability Reporting Directive (Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelv): részletes és szabványosított ESG (Environmental, Social, Governance – Környezeti, Társadalmi, Irányítási) jelentéstételt ír elő nagyvállalatok számára az ESRS – European Sustainability Reporting Standards (Európai Fenntarthatósági Jelentés Standardok) alapján. A CSRD jelentősen bővíti a jelentéstételre kötelezett vállalatok körét (kb. 50 000-re), valamint bevezeti a külső hitelesítés kötelezettségét is.

Magyarországon több kormányhatározat is született, de sokkal inkább a vállalatok számára szóló iránymutatásként, mint kötelező előírásként (1201/2015 (IV.9.) Kormányhatározat a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos prioritásokról és Cselekvési Tervről; 1548/2015. (VIII. 7.) Kormányhatározat a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásáról, felzárkózásáról és a Felzárkózást Segítő Gazdasági Fórum létrehozásáról). Fontos mérföldkő a 2023. évi CVIII. törvény a fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról.

A téma szabályozása természetesen nem szűkíthető le az angolszász vagy európai országokra. Fontos megemlítenünk, hogy India 2013-ban fogadta el a vállalati társadalmi felelősség szabályozását egy 294 oldalas törvényben. Kínában 2009 óta, Dél-Afrikában pedig 2010-től kell a bejegyzett társaságoknak jelentést készíteniük a fenntartható társadalomért és gazdaságért tett lépéseikről (Szegedi és Mélypataki, 2016).

A nemzeti és régiós szabályozásokon túl azonban még nagyobb jelentősége van annak, hogy a nemzeti határokat átlépő vállalatok működését és társadalmi aktivitását hogyan, milyen keretek között lehet mederbe terelni. A különféle nemzetközi szervezetek leginkább irányelvek megfogalmazásával tettek kísérletet arra, hogy ezeknek a társadalmi elvárásoknak érvényt szerezzenek. Az OECD már 1976-ban bevezette a multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvét, amely jórészt a vállalatok konkrét működési feltételeit határozza meg, beleértve a munkavédelmi előírásokat, a szerződéskötés feltételeit, a károkozás eseteit stb. Az ENSZ 2000-es Globális Szerződése is egy fontos lépcsőfok volt, amely felhívás a vállalatok számára, hogy stratégiájukban és működésükben vegyék figyelembe az emberi jogok, a környezetvédelem, a korrupció elleni küzdelem szempontjait is. Több mint 170 ország különböző méretű és típusú vállalata csatlakozott önkéntesen e felhíváshoz. Ugyancsak az ENSZ kezdeményezésére vezették be a Felelős Befektetési Alapelveket (Principles for Responsible Investment) 2006-ban.

Az ISO (International Standards Organization) 26000 Társadalmi felelősség szabvány egy 2010-ben publikált irányelv, amely a társadalmilag felelős tevékenységhez nyújt segítséget a vállalatok számára, függetlenül a méretüktől. A leggyakrabban hivatkozott irányelv a Global Reporting Initiative (GRI), vagyis a Fenntarthatósági Jelentéskészítési Irányelv, egy nemzetközi szabvány a fenntarthatósági jelentések összeállítására. Negyedik verzióját, a GRI 4-et, 2013-ban vezették be. Jelentőségét az adja, hogy a világ 250 legnagyobb vállalatának 92%-a ennek az irányelvnek megfelelően készíti el jelentéseit (Szegedi és Mélypataki, 2016).

 

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//