Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat

Ahogy már a bevezetőben is kifejtésre került, az úgynevezett holisztikus szemlélet a vállalatot autonóm entitásként, önmagában felelősségre vonható morális cselekvőként (moral agent) azonosítja (McGuire, 1971; List és Pettit, 2011). Goodpaster és Matthews (1982) szerint a felelősség nem kizárólag az egyének sajátja, hanem a vállalatok is viselhetnek felelősséget. Ennek oka, hogy bizonyos feltételek mellett a szervezetek is elláthatnak olyan funkciókat, amelyeket általában személyekhez kötünk. Egy vállalat döntési struktúrával és hatalmi viszonyokat szabályozó rendszerekkel rendelkezik, egy egységként működik. A vállalati döntéseket így nem pusztán az azt alkotó egyének értékei, érdekei határozzák meg, hanem elsősorban a viselkedésüket befolyásoló szabályrendszer, a szervezeti struktúra és a működési feltételek formálják, amelyek a vállalatot mint szervezetet jellemzik.

R. Claassen a vállalat társadalomban betöltött szerepének meghatározásakor három kérdésre kereste a választ: 1. Hogyan jön létre a vállalati hatalom? (ontológiai kérdés), 2. Milyen célból kell gyakorolnia a vállalatnak a hatalmát? (normatív kérdés), 3. Hogyan ellenőrizhető a vállalat hatalma? (irányítási kérdés). Az ezekre a kérdésekre választ adó elméletek között az egyik típus az ún. valódi entitás elmélete (Claassen, 2023). A valódi entitás elmélete a holisztikus megközelítéshez hasonlóan a vállalatokat független, autonóm cselekvőként mutatja be, hangsúlyozva az alapító állam és a befektető részvényesek érdekeitől elkülönült létezésüket. A vállalatot létrehozó csoport (tulajdonosok) akarata a társasági szerződésben a társaság céljaként jelenik meg. Normatív módon a társaságoknak e cél megvalósítására kell összpontosítaniuk. A valódi entitás elmélete különálló személynek tekinti a társaságot, amely nem redukálható a tagok összességének akaratára és érdekeire (Claassen, 2023).

A holisztikus, valódi entitás elméletek, amelyek szerint tehát a társaság önmagában, a tagjaitól elkülönülten, azok egymás közötti kölcsönhatásaitól függetlenül, önálló szereplőként és cselekvőként létezik, azonban jogilag megkérdőjelezhetők. A jogi kritika egyrészt rávilágít arra, hogy a társaságok jogai azért kevésbé átfogóak, mint a társaságok egyes tagjainak jogai, mert éppen a tagok jogaiból eredeztethetők, azokból vezethetők le. Ebből kifolyólag, ha a társaság joga ütközik valamelyik tagjának jogával egy adott szerepkörben, akkor az egyén joga szigorúan és minden esetben felül kell hogy írja a társaság jogát. Továbbá, az az állítás, hogy a vállalat a saját szervezeti rendszere és döntéshozatali eljárása révén önálló entitásként cselekszik, szintén támadható. Ezek a döntéshozatali eljárások tükrözhetnek a vállalat egyes tagjainak érdekeitől, értékeitől és céljaitól eltérő érdekeket, értékeket és célokat is, de végső soron egyéni cselekvés nélkül nem tudnának megvalósulni. Egyének szavaznak a vállalati igazgatótanácsokban, és egyének irányítják a vállalatot. Lehet, hogy a vezetői döntések inkább a társaságnak (tulajdonosoknak), mint az egyes egyéneknek kedveznek, de ez nem csökkenti azt a tényt, hogy e döntések tartalmát teljes mértékben az egyéni cselekedetek határozzák meg, és az azokat létrehozó eljárásokat is az egyéni cselekedetek alkotják (Rafanelli, 2017, 281–302). Friedman ezt azzal a megállapítással egészíti ki, hogy a vállalatok nem állampolgárok a törvény szemében, nem emberek, hanem mesterséges entitások, mesterséges személyiségek. Ilyen értelemben tehát nem lehetnek olyan felelősségeik és morális alapjaik, amilyenek az embereknek vannak (Friedman, 1970).

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero