Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.

Az üzleti gyakorlatban a 20. században bekövetkezett változások az üzleti célok új értelmezéséhez vezettek, amely a vállalkozás „feketedobozának” megnyitását kényszerítette ki. A vállalkozás többé már nem tekinthető zárt egységnek. Az alcímben felsorolt elméletek szakítanak a smithi elgondoláson alapuló mikroökonómiai vállalatfelfogással, nem tekintik a vállalatot egy egységes, zárt entitásnak, amely egy érdeket képvisel és egy jól meghatározható célt követ. Ezeknek az elméleteknek az a közös jellemzője, hogy a fentiekben bemutatott tulajdonosi érdekek és célok mellett már számolnak egy új szereplő megjelenésével és annak a tulajdonosétól eltérő céljaival, valamint komoly érdekérvényesítő képességével is. Ez a szereplő pedig nem más, mint a vállalat vezetője, a menedzser. A tulajdonos nyereségmaximalizálási célja mellett tehát megjelenik a menedzser haszonmaximalizálási törekvése is mint a vállalat működését meghatározó motiváció. Ugyanakkor a közjóhoz való hozzájárulás ezekben a vállalati megközelítésekben továbbra is ugyanazt a koncepciót tükrözi, mint a hagyományos elméletekben, legalábbis a Milton Friedman által újrafogalmazott formában.
Ezek a kétszereplős vállalati modellek azonban egy lényeges dologban különböznek egymástól, mégpedig abban, hogy a tulajdonosnak és/vagy a menedzsmentnek mekkora mozgásteret tulajdonítanak, milyen attribútumokkal ruházzák fel őket, illetve hogy a kettő kapcsolatát, érdekkonfliktusát milyen módon kívánják kezelni és feloldani.
 

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave