Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.

A tulajdonosi jogok elmélete finomítja a megbízó–ügynök elmélet feltételezéseit, amit a nem tökéletes szerződéses viszonyok egyik következményeként azonosít (Hart és Moore, 1991). A legfontosabb különbség a két elmélet között, hogy ez utóbbiban a tulajdonos jogai már nem terjednek ki az egész vállalatra, csak annak eszközeire. A tulajdonos a vállalat eszközeinek birtokosa, míg a menedzser csak annak használója. A tulajdonos nyereségmaximalizálási törekvései is az eszközök feletti tulajdonosi jogok érvényesíthetőségére vezethetők vissza. Az elmélet ugyanakkor elismeri, hogy az emberi tőke a menedzser, vagy még tágabban, az összes munkavállaló elidegeníthetetlen sajátja, amely felett csak ő rendelkezhet, a tulajdonos csak közvetett befolyást gyakorolhat rá. Az ebből fakadó sajátos jogok és érdekek ezért fontos részei a vállalati működésnek, amit fel kell tárni, meg kell érteni és hagyni kell bizonyos szinten érvényre jutni. A tulajdonosi elmélet tehát korrigálja a megbízó–ügynök elmélettel szembeni kritikák egy elemét, hiszen a munkavállaló és menedzser bizonyos mértékű függetlenségét, emberi méltóságát tiszteletben tartja. Ennek egyik következménye az az elvárás a vezetőkkel szemben, hogy mindenekelőtt a vállalaton belüli munkavállalók érdekeit vegyék figyelembe, ezáltal pedig a vállalat egészét tudják képviselni döntéseik során (Wolfe, 2020, 1485). Ugyanakkor a többi érintett érdekeivel és a közjóval továbbra sem foglalkozik ez a megközelítés sem.
 

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave