3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos

Az előző fejezetben tárgyalt elméletekben az egyetlen vállalati célt felváltották a kétcélú modellek. A jelen alpont címében szereplő érintett- és magatartáselméletek pedig a vállalatoknak többszörös célt tulajdonítanak. Ezekben a modellekben a vállalati vezetés legnagyobb kihívása éppen a szerteágazó célok összehangolása, amely célokat a sokféle érintett eltérő érdekei generálják. Az érintettek/érdekhordozók eredeti angol kifejezése (stakeholder) parafrázisa a ’shareholder’, ’stockholder’ (részvényes) szintén angol kifejezéseknek. Olyan csoportot, szervezetet, személyt jelent, aki/amely hatást gyakorol a vállalat tevékenységére vagy annak hatása alatt áll (Freeman, 1984). Az érdekhordozók céljainak különbözősége miatt a korábbi elméletek által kitűzött maximalizálási törekvés már nem tartható, helyette a vezetés már csak valamilyen kielégítő (aspirációs) szintet akar elérni (Simon, 1955).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_409/#m1430enszuszu_409 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_409/#m1430enszuszu_409)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_409/#m1430enszuszu_409)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Az alábbi ábra a lehetséges érdekhordozókat mutatja be.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_411/#m1430enszuszu_411 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_411/#m1430enszuszu_411)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_411/#m1430enszuszu_411)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

5. ábra. A vállalat érdekhordozói

Forrás: saját szerkesztés Freeman (1984) alapján

 

Az ábra közepén lévő négyszög, ’fekete doboz’ jelképezi a vállalat jogi keretét. Ezen belül helyezkednek el a vállalat alkalmazottai (vezetők és munkavállalók, és a tulajdonos is, ha nem külső befektető), a dobozba irányuló és onnan kifelé mutató nyilak pedig a vállalatot körülvevő piaci szereplők viszonyát tükrözik a vállalathoz. A dobozon belül és kívül elhelyezkedő szereplőket más szóval a vállalati működés érintettjeinek, érdekhordozóknak nevezzük.

Milyen érdekek motiválják az egyes érdekhordozókat?

A tulajdonos elsődleges érdeke a befektetett tőkére jutó nyereség, illetve ebből a rá eső osztalék maximalizálása, hosszú távon pedig a vállalat értékének növekedése. Ebben a törekvésében a vállalatvezetés és az alkalmazottak is támogathatják, érdekeik azonban sok tekintetben elválnak egymástól. Ha a tulajdonos nem befektető, hanem maga is részt vesz az üzleti tevékenységben, akkor a vállalathoz való viszonya összetettebb, és az anyagi hasznon túl egyéb, ’soft’ elemeket is mérlegel. Ilyenek például a családi vállalkozásoknál az ún. társas érzelmi vagyon (socioemotional wealth – SEW) dimenziói, a családi kontroll fenntartása, az identitás erősítése vagy a dinasztikus folytonosság (Gómez-Mejía et al., 2007).

A hitelező abban érdekelt, hogy a vállalat kamatfizetési kötelezettségének és a hitel törlesztésének időben és a szerződésben meghatározott összegben tegyen eleget. A vállalat ezeknek az elvárásoknak akkor tud megfelelni, ha pénzbevételei fedezetet nyújtanak tartozásai kiegyenlítésére és megbízható adósként teljesíti kötelezettségeit.

A menedzser/vezető saját érdekei – a sikerélmény, a nagyobb jövedelem, a presztízs stb. – által vezérelve a vállalat eredményességén munkálkodik, vagyis lényegében a tulajdonos céljait váltja valóra. A tulajdonos és a menedzser között azonban hosszabb-rövidebb időszakokban eltérő érdekek jelenhetnek meg, és gyakran a „hogyan” kérdésében is lehet közöttük érdekkonfliktus.

A munkavállaló törekvései egybeesnek a tulajdonos céljaival abban a tekintetben, hogy egy prosperáló, nyereséget termelő vállalat jobban ki tudja elégíteni a dolgozói igényeket, mint egy nehézségekkel küszködő vállalkozás. Mégis azt kell mondanunk, hogy a munkavállaló céljai azonosulnak leglazábban a tulajdonosi vagy akár a menedzseri érdekekkel. A munkavállaló ugyanis keresete növekedésében, munkakörülményei és szociális ellátottsága javulásában látja elvárásai megvalósulását. Ezek a költségtényezők azonban csökkentik a profit nagyságát, ami sérti a tulajdonosok közvetlen anyagi érdekeit.

A piaci partnerek a vállalatot a piac azon szegmensének tekintik, ahol a működésükhöz szükséges, illetve az abból eredő anyagi és szellemi javaikat beszerezhetik, illetve realizálhatják. Elsődleges érdekük tehát, hogy a vállalat megbízhatóan és magas színvonalon működjék, valamint hogy fizetőképességét megőrizze. Az egyik legfontosabb piaci partner maga a vevő/fogyasztó. A fogyasztók ugyanis azok a szereplők, akik végső soron eldöntik, hogy mely vállalatok fognak felemelkedni vagy elbukni. Amikor a fogyasztók egy terméket választanak egy másik helyett, a pénzükkel szavaznak, olyan jeleket küldve, amelyeket a felelős vállalatok nem hagynak figyelmen kívül.

A kormányzat (központi és helyi) a jövedelemelvonás (pl. adók), illetve a támogatások, szubvenciók formájában közvetlen módon kapcsolódhat a vállalathoz, érdeke tehát a vállalat bevétel-, illetve nyereségnövekedéséhez fűződik. Ugyanakkor indirekt módon, a gazdaságpolitika alapvető célkitűzései (a foglalkoztatottság biztosítása, a GDP növekedése, a külkereskedelmi egyensúly fenntartása stb.) révén is érdekelt abban, hogy a vállalatok jól működjenek.

Az érdekhordozók további szempontok szerint is csoportosíthatók. Megkülönböztethetünk például belső, a vállalat jogi keretein belül lévő (menedzser, alkalmazott, esetleg a tulajdonos) és külső, a vállalat jogi keretein kívül lévő (vevő, szállító, versenytárs, hitelező, befektető, központi-helyi kormányzat stb.) érintetteteket. Szintén sokat hivatkozott különbségtétel a szerződéses kapcsolat léte vagy hiánya. Kiemelt érdekhordozónak tekinthetők ez alapján azok, akik szerződésben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel bírnak, megkülönböztetve azoktól, akik nem rendelkeznek ilyen jogosítványokkal. Ők egyaránt lehetnek belső és külső szerződéses partnerei is a vállalatnak (Coase, 1937). Csoportosíthatjuk az érdekhordozókat ún. elsődleges és másodlagos kategóriák szerint is. Az elsődleges kategóriába tartoznak azok, akik nélkül ellehetetlenülne a vállalat működése, a másodlagos érdekhordozók viszont nem nélkülözhetetlenek a vállalat fennmaradásának szempontjából (Clarkson, 1995). De vannak olyan elméletek is, amelyek az érdekhordozók sokszínűsége miatt már a vállalat fogalmát sem tartják érvényesnek, helyette az „érdekek közössége” (communities-of-interests) vagy az „értékháló” (value-webs) kifejezéseket javasolják (Zadek, 2001).

A konkrét vállalatelméletek szempontjából azonban az a lényegi konklúzió, hogy a vállalattal több érdekhordozó áll kapcsolatban, akikkel számolni kell. Az érdekhordozók minden tagja valamilyen formában érdekelt a vállalat jó és megbízható működésében mint közös célban, ugyanakkor különböző egyéni célokat is követnek, ami sok tekintetben érdekellentéteket szül közöttük. Ezek kezelése, figyelembevétele, összehangolása pedig a vállalatirányítás feladata.

 

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//