Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.

A címben szereplő másik vállalatelmélet, az ún. magatartáselmélet Richard M. Cyert és James G. March (1963) szerzőpáros nevéhez köthető. Ez a megközelítés további szakítást jelent a korábban tárgyalt smithi modellek feltételezéseivel, ugyanis a hangsúlyt áthelyezi a racionalitással kapcsolatos elképzelésekről arra, hogy a vállalatokban és a vállalatok körül ténylegesen hogyan viselkednek az emberek. A viselkedéselmélet szerint az érdekeltek éppen azért csatlakoznak a vállalathoz, hogy együttműködjenek egymással, és szükségszerűen különféle koalíciókat alkossanak, mert együtt hatékonyabbak és jobb eredményeket tudnak elérni, mintha egyenként próbálkoznának (Chikán, 2021, 83–84). Az érdekhordozók összefogása nem valami tőlük független közös vállalati célt szolgál, hanem épp ellenkezőleg, egyéni vágyaik, szükségleteik megfelelő mértékű kielégítését remélik ettől az együttműködéstől. Nem optimalizálnak, hanem aspirációs szintjük elérését célozzák meg. Herbert Simon (1955) dolgozta ki a korlátozott racionalitás elvét és az aspirációs szint fogalmát a gazdasági szereplők döntéseiben. Simon szerint a döntéshozó saját hasznossági függvényének két szélsőértéke (elfogadható és elfogadhatatlan) közötti területen dönt, s amint az alternatívák között akad egy olyan, amely a saját hasznossági függvényének megfelel, már nem vizsgálódik tovább. Ezt a már elfogadható szintet nevezi az elmélet aspirációs szintnek.
 

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave