Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.

Az érdekeltek fogalma önkényes határt húz a vállalatok és a társadalom többi tagja közé, hiszen csak azokat veszi figyelembe, akik valamilyen kapcsolatban állnak a vállalattal. Valójában a vállalatok által okozott külső pozitív és negatív hatások (externáliák) köre az érdekelt feleken kívül a társadalom egészére is kiterjeszthető. Így jön létre a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának gondolata, ami szorosan kapcsolódik az érdekeltek elméletéhez is. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) nem a szó szoros értelmében vett vállalati elmélet, sokkal inkább egy álláspont arról, hogy mit kellene tennie a vezetőknek. A 20. század elején a vállalati felelősségvállalás egyfajta vállalatvezetési gyakorlatként jelent meg, a vállalatvezetőtől elvárt gondoskodás – törődés (angolul: stewardship – trusteeship) formájában, amely a protestáns etikán alapult. Ez a megközelítés – a ’nemesség kötelez’ parafrázisaként – a ’vagyon kötelez’ jellegű magatartást várt el a vállalatvezetőtől, más szóval feltételezte, hogy a vagyont azért kapja tulajdonosa, hogy Istent és a társadalmat szolgálja (Bowen, 1953). A 20. század második felétől a vállalati társadalmi felelősségvállalás vállalati gyakorlata fokozatosan akadémiai koncepcióvá nőtte ki magát és tudományos elfogadottságra tett szert. A vállalatok társadalmi felelősségének elmélete(i)ben közös (és egyenrangú) célként jelenik meg a gazdasági és a társadalmi jólét optimalizálása. A vállalati felelősségvállalás által érintett, illetve megcélzott személyek körének meghatározására azonban nincs egyöntetű definíció.
 

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave