4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai

A VTF meghatározása kezdetektől fogva vita tárgyát képezte: mind az elnevezése, mind a rövidítése, mind a tartalma folyamatosan változott, keveredett és átfedésbe került az újabb és újabb meghatározásokkal. Voltak/vannak azonos elnevezésű és rövidítésű definíciók különböző tartalommal, és voltak/vannak eltérő elnevezésű fogalmak azonos vagy hasonló tartalommal. Mindebből következően a VTF értelmezése, beazonosítása nagyon nehézkes. Ezért nevezi J. P. Gond és J. Moon (2011) a VTF fogalmát „kaméleon” koncepciónak. A szerzők érveik alátámasztására egy egész cikket szenteltek, amelyben kronológiai sorrendben és táblázatos formában részletesen összefoglalják a VTF változó és egymást átfedő fogalmait (Gond és Moon, 2011, 7–8). A VTF fogalomátalakulásait az 5. táblázat foglalja össze.

 

5. táblázat. VTF mint „kaméleon” koncepció

Harvard (): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_462/#m1430enszuszu_462 () Chicago . . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_462/#m1430enszuszu_462) APA (). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_462/#m1430enszuszu_462) BibTeXEndNoteMendeleyZotero search

 

A fenti ábrában bemutatott tudományos koncepciók lényege egy-egy mondatban összefoglalva:

Az üzletemberek társadalmi felelőssége (Businessmen’s social responsibility) azt jelenti, hogy a menedzsernek olyan döntéseket kell hoznia, amelyek figyelembe veszik a társadalom egészének értékeit (Bowen, 1953). A vállalati társadalmi felelősségvállalás (Corporate social responsibility) – első megközelítésében – egyfajta társadalmi szerződés a vállalatok és a társadalom között, ami a vállalatok legitimitásának alapja is egyben (Frederick, 1978). Vállalati társadalmi reagálóképesség (Corporate social responsiveness) a vállalat képessége arra, hogy érdemben reagáljon és megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, menedzselje a társadalmi problémákat, és a felelősségvállalást beépítse a vállalati folyamatokba (Castello, 2013). A vállalati társadalmi teljesítmény (Corporate social performance) a menedzsment elkötelezettsége a vállalati társadalmi felelősségvállalás iránt gyakorlati szempontból, amely a társadalmi és üzleti előnyök közötti kapcsolatot hangsúlyozza (Carroll, 1979).

A vállalati társadalmi teljesítmény elméletén alapuló legújabb gyakorlat az ún. környezetvédelmi, szociális kormányzás (Environment Social Government: ESG), amelyet társadalmilag felelős pénzügyeknek vagy zöld pénzügyeknek is szokás hívni. Létrejöttének oka elsősorban az, hogy a vállalatok egyre nagyobb társadalmi kitettségben tevékenykednek, és nagy befolyásuk miatt a társadalmi kérdések, problémák megoldásához hatékonyan tudnak hozzájárulni. Célja a számszerűsített teljesítménymérés, vagyis a vállalkozások tevékenységük hatásával legyenek elszámoltathatók, és ha szükséges, alakítsák át a működésüket. Főbb területei a gazdálkodó szervezetek okozta környezeti hatások vizsgálata, a társadalmi kérdések kezelése a szervezeten belül és kívül, valamint a felsővezetők tevékenysége és az általuk kialakított döntési mechanizmusok ellenőrzése.

Az érdekeltek elmélete (Stakholder theory) – ahogy a bevezetőben már említésre került – kijelenti, hogy az érdekeltek (pl. alkalmazottak, vezetők, ügyfelek stb.), és nem csak a részvényesek azok, akiknek a vállalat elszámolási kötelezettséggel tartozik (Freemann, 1984). A vállalati társadalmi becsületesség (Corporate Social Rectitude) erkölcsi meggyőződést és tisztességességet jelent a vállalati tevékenységekben és stratégiában (Frederick, 1986). A fenntartható fejlődés (Sustainable development) a környezetvédelmi szempontok beépítését hangsúlyozza a vállalati működésbe (Hart, 1997). A hármas profit (Triple bottom line) gyakorlat egy olyan teljes költségszámítási megközelítést jelent, amely a szokásos számviteli bevételeken és költségeken kívül a társadalmi, környezeti bevételeket és költségeket is magában foglalja. A VTF-et pedig összességében nyereségnövelő tényezőként kezeli (Elkington, 1994).

A VTF fogalmának és meghatározásának fejlődésében a legutóbbi lépés a vállalati polgárság (Corporate Citizenship, CC) kifejezés megjelenése volt. Maga a vállalati polgárság egy másik összetett és folyamatosan fejlődő elképzelés a VTF-elméleten belül. Eredetileg úgy fogalmazták meg, mint a vállalat külső érdekelt feleinek gazdasági, jogi és erkölcsi elvárásai és a vállalat tevékenységei közötti szorosabb összhangot (Maignan és Ferrel, 2000). A vállalati polgárság későbbi értelmezései azonban a politikaelméletből kölcsönözték meghatározásukat, amely már a politikai VTF fogalmához vezet. Ebben az újabb megközelítésben a polgárság kifejezés arra utal, hogy a vállalatok létezése vagy identitása és a társadalomban végzett tevékenységeik az állampolgárság szemszögéből vizsgálhatók (Melé, 2008, 55–70). A polgárság fogalma magában foglalja a politikai közösségen belüli kötelezettségeket és jogokat, valamint a társadalomhoz való hozzájárulást, amelyhez az állampolgár tartozik. A vállalati állampolgárság a vállalati identitás egyfajta újradefiniálásának is tekinthető, amely radikális fordulatot jelent a VTF-magyarázatok egymásutánjában.

 

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//