4.2. A VTF fogalmi behatárolása

A fenti összefoglalóból is kitűnik, hogy a VTF-nek számos különböző vagy éppen hasonló fogalma és leírása létezik, ami önmagában is táptalaja a soha véget nem érő vitának. A félreértések elkerülése érdekében a kutatók egy csoportja a VTF definíciójának egységes leszűkítését kezdeményezi, míg mások éppen a meghatározás kiszélesítése mellett érvelnek. Függetlenül azonban attól, hogy egyik vagy másik csoport megközelítése mellett köteleznénk el magunkat, nyilvánvaló, hogy a fogalmi keretek tisztázása nélkül ez a könyv sem tárgyalhatja a VTF koncepcióját. Ennek érdekében különböző nézőpontok alapján fogom értelmezni a VTF fogalmát. Ezek a nézőpontok lehetővé teszik ugyanis, hogy be tudjuk határolni azt a koncepcionális keretet, amit a továbbiakban hivatkozási alapnak tekintünk.

Áttekintve a szakirodalmat, a VTF magyarázatának, illetve megközelítésének több lehetséges szempontját is érdemes megvizsgálnunk, amelyek segítségével megragadhatóvá válhat a fogalom tényleges tartalma. Ezek a szempontok az alábbiak:

• Milyen jellegű felelősséget kérünk számon a vállalaton?
• Milyen nemzeti/nemzetközi tényezőkkel áll összefüggésben a VTF elterjedése?
• Hogyan változik a VTF tartalma eltérő kultúrákban?
• Milyen nemzetközileg elfogadott definíciói vannak a VTF-nek?

 

Lehetséges felelősségi körök

A vállalatok felelősségének meghatározására különböző osztályozási rendszerek születtek a 20. század második felétől kezdődően. Történeti sorrendben bemutatok a legtöbbet hivatkozott álláspontok közül hármat, megjelölve a továbbiakban mérvadónak tekintett kategóriarendszert is.

H. L. A. Hart (1968) osztályozási rendszerében négy felelősségtípust különböztet meg. Az első a szerepfelelősség, amely a vállalati vezetők és általában az összes munkavállaló azon felelőssége, amely vállalati pozíciójukból és munkaköri feladataikból fakad, beleértve a külső érdekhordozók iránti felelősséget is. A vállalat oksági felelőssége azokból a közvetlen vagy közvetett hatásokból vezethető le, amelyeket a vállalat működése során gyakorol az őt körülvevő társadalomra és környezetre. A vállalatnak mindenkor meg kell felelnie annak a jogszabályi környezetnek, amelyben tevékenykedik. Ezt nevezi Hart kötelességből eredő felelősségnek. Végül megint csak a vezetőkre és a munkavállalókra háruló ún. képességalapú felelősséget említ a szerző, amely alapvetően erkölcsös viselkedést vár el a vállalat összes dolgozójától.

Hans Jonas (1979) mindössze két kategóriára bontja a vállalati felelősségek körét. Az egyiket szerződéses, a másikat természetes felelősségnek nevezi el. Az előbbi, nevéből is következően, azon kötelezettségek gyűjtőfogalma, amelyek szerződésben rögzítettek, és ebből kifolyólag csak azokra a szerződéses partnerekre terjed ki, akiknek a jogai legálisan kikényszeríthetők. Ezzel szemben a természetes felelősség jogilag nem kikényszeríthető, hiszen nem szerződésben rögzített kötelezettségekre vonatkozik, hanem e kereteken túlmutató, ún. normatív felelősség a társadalom minden tagja, de legalábbis a vállalat érdekhordozói iránt. Jonas prioritási szempontból nem tesz különbséget, nem is rangsorolja az említett kétféle vállalati felelősséget, hanem egyformán fontosnak tartja azokat.

Archie Carroll (2001) a korábbi szempontokat ötvöző és kiegészítő, valamint a legtöbbet hivatkozott szerző a témában, osztályozási rendszere a vállalati felelősségek beazonosításának referenciapontja. Carroll is négy fő típusát különbözteti meg a vállalati felelősségeknek, amelyek többé-kevésbé megfeleltethetők Hart és Jonas előzőekben bemutatott kategóriáinak is. „A vállalatok társadalmi felelőssége magában foglalja a gazdasági, a jogi, az etikai és a diszkrecionális elvárásokat, amelyeket a társadalom támaszt a szervezetekkel szemben egy adott időpillanatban” (Carroll, 1979, 500).

• A gazdasági felelősség a vállalatvezetésnek azon kötelessége, hogy gazdaságosan és nyereségesen működtesse a vállalatot. Ez a felelősség megfeleltethető Hart szerep- és Jonas szerződéses felelősségeinek.
• A jogi felelősség azt jelenti, hogy a vállalat működésének be kell tartania a hazai és nemzetközi (jog)szabályokat, amely elvárás hasonló Hart kötelességből fakadó és Jonas szerződéses felelősségeivel.
• Az erkölcsi felelősség egy elvárás a vállalati vezetőkkel szemben, hogy azt tegyék, ami helyes, és etikusan irányítsák a vállalatot. Ez a felelősség leginkább Hart képességalapú és Jonas természetes felelősségéhez hasonlít.
• A vállalat filantróp felelősségéről akkor beszélhetünk, ha tevékenységével, anyagi javaival önkéntesen hozzájárul a közjóhoz. A filantrópia Hart kategóriáiba szigorúan véve nem illeszthető be, de Jonas természetes felelősségének megfeleltethető.

 

Carroll, ellentétben Jonas rendszerével, különbséget tesz ezek között a felelősségek között, pontosabban hierarchiába rendezi őket. A Carroll által meghatározott fontossági sorrendet a 7. ábra mutatja be.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_480/#m1430enszuszu_480 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_480/#m1430enszuszu_480)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_480/#m1430enszuszu_480)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_481/#m1430enszuszu_481 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_481/#m1430enszuszu_481)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_481/#m1430enszuszu_481)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

6. ábra. Archie Carroll piramisa: a VTF felelősségi hierarchiája

Forrás: Carroll, A (1991). The Pyramid of Corporate Social Responsibility: Toward the Moral Management of Organizational Stakeholders. Business Horizons 34(4):39–48

 

Ezek tehát azok a felelősségek, amelyeket a továbbiakban a VTF körébe tartozónak tekintünk, azonban még egy pontosítást meg kell tennünk. Ehhez G. P. Lantos (2002) megközelítését is meg kell ismernünk. Lantos kiegészíti Carroll rendszerét azzal, hogy megfelelteti a különböző felelősségeket a VTF különböző típusainak, amelyeket Lantos az erkölcsi, az altruista és a stratégiai jelzőkkel ír le. Az erkölcsi VTF Carroll kategóriái közül az első hármat (gazdasági, jogi, erkölcsi) foglalja magában. Ugyanakkor az altruista és a stratégiai VTF a filantróp felelősségre vonatkozik. Az előbbi akkor is elvárás, ha a vállalati nyereség feláldozását követeli meg a cégtől, a stratégiai VTF viszont kifejezetten nyereségtermelő hatású. Ez utóbbit tekintjük mérvadónak a továbbiakban a filantróp felelősség leírására.

 

A VTF kialakulását befolyásoló nemzeti/nemzetközi tényezők

A VTF gazdasági, társadalmi szerepének megértésében segítségünkre lehet annak feltárása is, hogy milyen okok vezettek a VTF iránti igény megjelenéséhez, illetve a VTF-et gyakorló vállalatok szélesebb körű elterjedéséhez. A szakirodalomban a lehetséges okok feltárását illetően többféle irányzat alakult ki. Az ún globalista hipotézis szerint a VTF használatának és fontosságának erősödése nem más, mint a globalizálódó világ kihívásaira adott válasz. A VTF egy olyan eszköz lehet tehát nemzetközi szinten a vállalatok kezében, ami egyensúlyt teremthet a világpiaci liberalizáció veszteségei és nyereségei között (Scherer és Palazzo, 2008, 413–431).

Ezzel ellentétben az institucionalista hipotézis azt hangsúlyozza, hogy a VTF formája és gyakorisága mindig az adott nemzet politikai-gazdasági intézményeinek függvénye, ahol a vállalkozás működik. Ha az adott ország politikai kultúrája elég erős hozzá, akkor nyomást tud gyakorolni a személyek közösségi aktivitására, és ezen keresztül intenzívebbé tudja tenni a VTF teljesítményét és hatását az adott országban.

M. Gjølberg kutatásai viszont egyfajta kombinált hipotézist eredményeztek, amely szerint a VTF teljesítményét egyszerre határozzák meg vállalati szintű és nemzeti/nemzetközi politikai-gazdasági tényezők (Gjølberg, 2009, 605–637), amely magyarázat komplexebben ragadja meg a valós okokat.

 

A VTF tartalma az eltérő kultúrákban

A fentiekből következően a VTF tartalma nemcsak a különböző tudományos megközelítésekben mutat nagy diverzitást, de az országok, régiók eltérő kultúrája, hagyományai és intézményi berendezkedése is hatnak a koncepció tartalmára. Az egyik legfontosabb különbséget Észak-Amerika és Európa, illetve az Európai Unió megközelítéseiben érhetjük tetten, habár azt is látnunk kell, hogy az EU régi és új tagállamai sem állnak feltétlenül egy platformon a VTF megítélésében. Az Egyesült Államokban a VTF leginkább erkölcsi felelősségként, illetve vállalati filantrópiaként értelmezhető, jórészt abban a formában, ahogy Carroll definiálta ezeket a felelősségtípusokat. Az Európai Unió jóléti államaiban azonban a VTF-től elvárt felelősségek zöme a kormányzatok feladatai közé tartozik, vagyis nem szükséges, hogy a vállalatok ezeket a feladatokat magukra vállalják. Az alábbi táblázat néhány szempont alapján kísérletet tesz a két régió VTF-felfogásában meglévő különbségek bemutatására.

 

6. táblázat. A VTF tartalmának eltérő jellemzői az USA-ban és az EU-ban

	USA	EU
Megjelenésének dátuma	1960	1990
Egységesség a megítélésben	egységes	különböző
Szabályozás	nem szabályozott	szabályozott
Ösztönzés	társadalmi elvárás	önkéntes

Forrás: saját szerkesztés Csigéné Nagypál N. (2008) 55. alapján

 

Az amerikai és az európai VTF közötti különbséget Moon és Matten (2008) az „explicit” és az „implicit” fogalmaival írja le, jelezvén, hogy előbbi esetében minden önként vállalt lépést, kezdeményezést, társadalmi kapcsolatot és szándékot egyértelműen kifejező VTF-gyakorlatról és -kommunikációról, míg az utóbbi esetében alapvetően a törvényileg előírt társadalmi kötelezettségvállaláshoz igazodó, a társadalmi felelősségvállalást ezen előírások betartásában megragadható VTF-működésről van szó. Az explicit VTF tehát deklarált és önként vállalt vállalati politikákat, míg az implicit VTF nemzeti és iparági megállapodásokon és normákon alapuló formális és informális intézményeket jelent. A kettő egymás mellett létezik, de nagy különbségek vannak a tekintetben, hogy melyik a domináns.

 

A VTF hivatalos definíciói

A VTF definiálására több nemzetközi szervezet is kísérletet tett. Ezek közül csak említés szintjén a legfontosabbak a World Business Council for Sustainable Development (2001)1, a Business for Social Responsibility (2001)2, a World Bank Institute (2004)3, az ENSZ, az International Standards Organization (ISO) és az Európai Bizottság (EB) meghatározásai (2001–2011). A továbbiakban az ENSZ, az ISO és az EB értelmezéseit fogom némileg bővebben bemutatni.

Az ENSZ meghatározása leszögezi, hogy az emberi jogok védelme elsősorban a kormányok feladata, de a vállalkozások is kivehetik a részüket belőle. A jogok tiszteletben tartásának kiegészítéseként, nem pedig helyettesítőjeként a vállalkozások az alábbi lépéseket tehetik:

• elkerülik az emberi jogok sérelmét, és kezelnek az emberi jogokra gyakorolt minden olyan kedvezőtlen hatást, amely a tevékenységükkel összefüggésbe hozható,
• hozzájárulnak az általuk érintett emberek életének javításához, például tisztességes munkahelyek, az alapvető szükségletek kielégítését segítő áruk és szolgáltatások, valamint inkluzívabb értékláncok létrehozásával,
• stratégiai szociális beruházásokat valósítanak meg, és támogatják a társadalmi fenntarthatóságot elősegítő közpolitikákat,
• más vállalkozásokkal együttműködnek, hogy erőiket egyesítve nagyobb pozitív hatást érjenek el.

 

A gyakorlatban széles körben alkalmazott útmutató az International Organization for Standardization alapján a VTF-ben az alábbi elveknek kell megnyilvánulniuk (ISO 26000, 2010, 10–14, https://www.iso.org/iso-26000-social-responsibility.html )

(1) Elszámoltathatóság: A vállalati vezetés nemcsak a tulajdonosoknak, hanem a hatóságoknak és a társadalom egészének általában is elszámolással tartozik.

(2) Átláthatóság: A vállalat tevékenysége és követett politikája nyilvános és hozzáférhetőek kell, hogy legyenek.

(3) Erkölcsös viselkedés: A hazai és nemzetközi szabályok, a tisztességesség, valamint az egyenlőség tiszteletben tartásának elvárása.

(4) Stakeholder érdekek tisztelete: A tulajdonosokon kívül a vállalat összes érintettjének az érdekeit figyelembe kell venni.

(5) Fenntartható növekedés: A vezetők döntéseikben a vállalat hosszú távú érdekeit kell hogy szem előtt tartsák.

(6) Következetes legjobb gyakorlat: A vállalatnak ugyanazon normákat (emberi jogok, munkavállalói jogok, nemzetközi előírások stb. terén) kell alkalmaznia minden országban, ahol tevékenységet folytat.

(7) Közösségi beruházás: A vállalatnak keresnie kell a lehetőségeket, hogy hozzájáruljon a közjóhoz.

 

Az Európai Bizottság 2001-ben fogadta el a VTF definícióját, melyet az ún. Zöld Könyvben rögzített. Ezt a definíciót aztán később, 2011-ben aktualizálta. A 2001-es meghatározás szerint a VTF egy olyan koncepció, amelyben a vállalat társadalmi és környezetvédelmi szempontokat érvényesít az üzleti tevékenységében és a stakeholderekkel kialakított kapcsolataiban, önkéntes alapon. A Bizottság külön értelmezi a VTF fogalmát mint vállalatvezetési eszközt és mint politikai követelést. A VTF mint vállalatvezetési eszköz eszerint nem más, mint a vállalati politika olyan jellegű kialakítása, amely összhangban van az etikai normákkal és az érdekhordozók tiszteletével. A VTF mint politikai követelés pedig azt jelenti, hogy a vállalat önkéntes módon kötelezettséget vállal az őt körülvevő társadalomért.

Az Európai Bizottság fontosnak tartotta a fogalom megújítását, amire 2011-ben került sor. Ebben az aktualizált megfogalmazásban a vállalati felelősségvállalás a vállalatok társadalomra gyakorolt hatása miatt vált szükségessé. Ennek az új VTF-koncepciónak a legfontosabb elemei az alábbiak:

• A törvények, a kollektív szerződések tisztelete.
• A társadalmi, környezeti, erkölcsi, emberjogi és fogyasztói szempontok beépítése az üzleti tevékenységbe és stratégiába.
• Együttműködés az érdekhordozókkal azzal a céllal, hogy maximalizálják a tulajdonosok, az érdekhordozók és az egész társadalom számára szétosztható értéket.
• A lehetséges negatív hatások beazonosítása, megelőzése és csillapítása.

 

A 2014/95 EU-irányelv további kötelezettségeket ró a nagyvállalkozásokra és vállalatcsoportokra a nem pénzügyi kimutatásaik tartalmát illetően: „…a vezetés beszámolójába bele kell foglalniuk a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának megértéséhez szükséges mértékben legalább az alábbi, környezetvédelmi, társadalmi és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a megvesztegetés kérdéseire vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást.”

Fontos még a korábban már említett, de a VTF szempontjából is kiemelendő, az EU 2022/2464 irányelve a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról. A CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) jelentéstételi irányelv, kibővíti a korábbi Nem Pénzügyi Jelentési Irányelvet (NFRD). Célja, hogy javítsa a vállalatok átláthatóságát a fenntarthatósági kérdésekben, és hogy elősegítse az ESG (Environment Social Government) tényezők (környezeti, társadalmi, irányítási) integrálódását a vállalati döntéshozatalba.

Az Európai Alkotmány I.(3). cikkelye is foglalkozik még a VTF-hez köthető témával: „Az Uniónak Európa fenntartható fejlődéséért kell dolgoznia… a szociális piacgazdasági kereteken belül, a versenyképesség, a teljes foglalkoztatottság, valamint a társadalmi fejlődés céljait szem előtt tartva.”

Összefoglalva a VTF fogalmának fenti, több szempontú megközelítését, a továbbiakban az alábbi jellemzőkkel leírható fogalmat tekintem a vállalati társadalmi felelősségvállalás koncepciójának. A VTF:

• tükrözi az elszámoltathatóságnak, az átláthatóságnak, az érdekhordozók és erkölcsi normák tiszteletének, a fenntartható vállalati növekedésnek, az egységes nemzetközi normákat tükröző gyakorlatnak és a közösségi beruházásoknak az elveit,
• megköveteli a gazdasági, jogi, erkölcsi és stratégiai filantróp felelősséget, méghozzá önkéntes alapon,
• nemzetközi feltételeket biztosít a vállalatok működésének, miközben figyelembe veszi a különböző országok intézményi kereteit,
• az európai hagyományokon alapul.

 

1	„Corporate social responsibility is the continuing commitment of business to behave ethically and contribute to sustainable economic development while improving the quality of life of the workforce and their families as well as the local community and society at large”. („A vállalati társadalmi felelősségvállalás az üzleti élet folyamatos elkötelezettsége az etikus magatartás és a fenntartható gazdasági fejlődés iránt, miközben javítja a munkaerő és családjaik, valamint a helyi közösség és a társadalom egészének életminőségét”.)
2	„Operating a business in a manner that meets or exceeds the ethical, legal, commercial and public expectations that society has of business. Social responsibility is a guiding principle for every decision made and in every area of a business.” („Olyan módon működtetni egy vállalkozást, amely megfelel vagy meghaladja a társadalom üzleti élethez fűzött etikai, jogi, kereskedelmi és közérdekű elvárásait. A társadalmi felelősségvállalás minden döntés és az üzleti élet minden területének vezérelve.”)
3	„Corporate Social Responsibility is the commitment of business to contribute to sustainable economic development, working with employees, their families, the local community and society at large to improve quality of life, in ways that are both good for business and good for development”. („A vállalati társadalmi felelősségvállalás az üzleti élet elkötelezettsége a fenntartható gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránt, az alkalmazottakkal, családjaikkal, a helyi közösséggel és a társadalom egészével együttműködve az életminőség javítása érdekében, oly módon, hogy az mind az üzleti élet, mind a fejlődés szempontjából előnyös legyen”.)

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//