MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)
A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága
Hivatkozások
Ablander, M. S. (2011). Corporate Social Responsibility as Subsidiary Co-Responsibility: A Macroeconomic Perspective. Journal of Business Ethics, Vol. 99., 2011, 115–128
Azizi, S. A. (2020). Political Corporate Social Responsibility (CSR), Development, and Business Legitimacy. In: J. Dahl-Rendtorff (Ed.): Handbook of Business Legitimacy: Responsibility, Ethics and Society (1295–1308). Springer. Advanced online publication. https://doi.org/10.1007/978-3-030-14622-1_69
Bolt, Van Zanden (2024). Maddison style estimates of the evolution of the world economy: A new 2023 update. Journal of Economic Surveys, 1–41, https://www.rug.nl/ggdc/historicaldevelopment/maddison/releases/maddison-project-database-2023
Bowen, H. R. (1953). Social Responsibilities of the Businessman. Harper&Row, New York, 1953
Carroll, A. B. (1979). A three-dimensional model of corporate performance. Academy of Management Review, Vol. 4, 1979, 497–505
Carroll, A. (1991). The Pyramid of Corporate Social Responsibility: Toward the Moral Management of Organizational Stakeholders. Business Horizons 34(4):39–48
Carroll, A. B. (2001). Ethical Challenges for business in the new millennium: corporate social responsibility and models of management morality. In: J. E. Richardson (ed.): Business Ethics, 01/02. Dushkin/McGraw–Hill, Guilford, CT, 2001, 198–203
Castelo, B. M. (2013). Corporate Social Responsiveness (Carroll, Frederick, and Ackerman). In: Idowu, S. O., Capaldi, N., Zu, L., Gupta, A. D. (eds.): Encyclopedia of Corporate Social Responsibility. Springer, Berlin, Heidelberg, https://doi.org/10.1007/978-3-642-28036-8_237
Célérier, C., Vallee, B. (2017). Catering to investors through security design: Headline rate and complexity. Quarterly Journal of Economics, February 2017, 132 (3), 1469–1508
Cornetta, M. M., Erhemjamtsa, O., Tehranianb, H. (2016). Greed or good deeds: An examination of the relation between corporate social responsibility and the financial performance of U.S. commercial banks around the financial crisis. Journal of Banking and Finance, 70, 137–159
Csigéné Nagypál N. (2008). A vállalatok társadalmi felelősségvállalása és kapcsolódása a fenntarthatósághoz. PhD thesis, BMGE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2008
Elkington, J. (1994). Towards the Sustainable Corporation: Win-Win-Win Business Strategies for Sustainable Development. California Management Review 36, no. 2 (1994): 90–100
Elkins, D. (2009). Taxation and the terms of justice. University of Toledo Law Review, Vol. 41, 2009, 73–105
Fligstein, N., Roehrkasse, A. (2016). The Causes of Fraud in Financial Crises: Evidence from the mortgagebacked securities industry. American Sociological Review, 81(4), 617–643
Frederick, W. C. (1978). From CSRl to CSR2: The Maturing of Business-and-Society Thought. Working Paper, University of Pittsburgh, Graduate School of Business, Pittsburgh
Frederick, W. C. (1986). Towards CSR3: Why Ethical Analysis is Indispensable and Unavoidable in Corporate Affairs. California Management Review, Vol. 28. n. 2. (1986) 126–142
Freeman, R. E. (1984). Strategic Management: A Stakeholder Approach. Pitman, Boston
Gjølberg, M. (2009). The origin of corporate social responsibility: global forces or national legacies? Socio-Economic Review, Vol. 7, 2009, 605–637
Gond, J. P., Moon, J. (2011). Corporate Social responsibility – Critical Perspectives on Business and Management. Routledge, 2011. dec. 2.
Hart, J. (1968). Punishment and Responsibility. Clarendon Press, Oxford, 1968, 27–1285
Hart, S. L. (1997): Beyond Greening: Strategies for a Sustainable World. Harvard Business Review, 75(1), 66–76
Hart, O., Moore, J. (1991). Property Rights and the Nature of the Firm. Journal of. Political Economy 98(6): 1119-1158.
Hayek, F. A. (1973). Law, Legislation and Liberty: Rules and Order, Volume 1.
Jonas, H. (1979). The Imperative of Responsibility: In Search of Ethics for the Technological Age (transcript of Das Prinzip Verantwortung), translated by Hans Jonas and David Herr (1979), University of Chicago Press, 1984
Katona, K. (2015). Az adóverseny kelet-közép-európai és magyarországi hatásai a vállalati befektetésekre és a termelésre. In: Bélyácz Iván (szerk.): A vállalati növekedés tapasztalatai az 1993–2012 közötti időszakban. Akadémiai Kiadó, 2015
Kotler, P., Lee, N. R. (2007). Vállalatok társadalmi felelősségvállalása. Jót tenni – egy ügyért és a vállalatért. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2007
Lantos, G. P. (2002). The Ethicality of Altruistic Corporate Social Responsibility. Journal of Consumer Marketing, Vol. 19., Iss. 3., 2002, 205–230
Maignan, I., Ferrell, O. C. (2000). Measuring Corporate Citizenship in Two Countries: The Case of the United States and France. Journal of Business Ethics 23, 283–297 (2000), https://doi.org/10.1023/A:1006262325211
Melé, D. (2008). Corporate Social Responsibility Theories. In: Carne, A., McWilliams A., Matten, D., Moon, J., Stegel, D. (Ed.): The Oxford Handbook of Corporate Social Responsibility. Oxford University Press, London, 47–83
Mike, K. (2003). A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és a közösségi gazdaságtan. Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003. március, 254–268
Mises, L. (1928). On the Manipulation of Money and Credit: Three Treatises on Trade-Cycle Theory. Bettina Bien Greaves (ed.), Liberty Fund, 2012
Moatsos, M. (2021). Global extreme poverty: Present and past since 1820. Published in OECD (2021), How Was Life? Volume II: New Perspectives on Well-being and Global Inequality since 1820. OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/3d96efc5-en. https://ourworldindata.org/grapher/share-of-population-living-in-extreme-poverty?country=~OWID_WRL
Moon, J., Crane, A., Matten, D. (2006). Corporate Power and Responsibility: A Citizenship Perspective. Responsible Organization Review, N° 1, April 2006, 82–92
Moon, J., C. A., Matten, D. (2008). „Implicit” and „Explicit” CSR: A Conceptual Framework for a Comparative Understanding of Corporate Social Responsibility. Academy of Management Review, April, 2008, 33, DOI: 10.5465/AMR.2008.31193458
Scherer, A. G., Palazzo, G. (2008). Globalization and Corporate Social Responsibility. In: A. Crane, A. McWilliams, D. Matten, J. Moon, D. Siegel (eds.): The Oxford Handbook of Corporate Social Responsibility. Oxford University Press, 2008, 413–431, Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=989565
Shaw, W., Barry, V. (1992). Moral Issues in Business. Wadsworth Publishing Company, Belmont (CA), 1992
Smith,C. Rönnegard,D. (2014). Shareholder Primacy, Corporate Social Responsibility, and the Role of Business Schools, Journal of Business Ethics, November 2014, DOI: 10.1007/s10551-014-2427-x
Stanley, V. (2018). Just Good Business: An Investor’s Guide to B Corps. The Yale Center for Business and the Environment, Patagonia, Inc., Caprock
Sternberg, E. (1996). Stakeholder Theory Exposed. Economic Affairs, Vol. 16, Iss. 3, 36–38
Wang, L., Wang, Y. (2023). Is corporate social responsibility more valuable in disrupted industries? Managerial Finance, ahead-of-print https://doi.org/10.1108/MF-05-2022-0247
Weissbrodt, D. (2010). Corporate Social Responsibility: A Legal Analysis. Human Rights Quarterly, Johns Hopkins University Press, Volume 32, Number 1, February 2010, 207–215
Zingales, L. (2015). Presidential address: Does finance benefit society? The Journal of Finance, 70(4), 1327–1862
Tartalomjegyzék
- Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
- Impresszum
- Táblázatok jegyzéke
- Ábrák jegyzéke
- Előszó
- Bevezetés
- I. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
- II. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
- 1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
- 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
- 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
- 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
- 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
- Hivatkozások
- 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
- 2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
- 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
- 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
- 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
- Hivatkozások
- 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
- 3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
- 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
- 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
- 3.3. A többszörös érdekek kritikája
- Hivatkozások
- 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
- 4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
- 5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
- 6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
- 1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
- III. A vállalati cél etikai megközelítésben
- Összegzés
- Válaszok az előszóban feltett kérdésekre
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 227 3
Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
