5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai

Az üzleti élethez kapcsolódó politikai tevékenységben a vállalat állampolgárokhoz hasonló fellépése hosszú történetre tekint vissza, beleértve a lobbitevékenységet, a választások finanszírozását, a nyilvános beszédeket, az emberi jogok védelmét stb. Azonban nem minden, az előbbiekben felsorolt vállalati politikai tevékenység tekinthető a közösségi modell értelmében vett vállalati polgárság megnyilvánulásának.

Ami a lobbitevékenységet illeti, két kiemelkedő irányzatot különböztethetünk meg: a kontinentális európai és az angolszász megközelítést. A kontinentális Európában a lobbizást úgy tekintik, mint bizonyos magánérdekek előmozdítására tett kísérletet a közérdek rovására. Az angolszász demokráciában, különösen az Egyesült Államokban a közérdeket a sok-sok magánérdek eredőjeként azonosítják, következésképpen a lobbizás célja a magán- és a közérdek, az egyének és az állam közötti közvetítés (Hurduzeu et al., 2012, 213). Bármelyik megközelítést is tekintsük kiindulásnak, a lobbizás egyik esetben sem a közjó elérésére irányul, ebből kifolyólag nem értelmezhető a kommunitárius modell szerinti vállalati polgárságnak.

A nyilvános beszédek esetében a háttérben meghúzódó politikai és/vagy gazdasági cél beazonosítása okoz nehézséget. Jogi szempontból ugyanis különbséget kell tennünk a politikai beszéd és a kereskedelmi beszéd között. Az USA alkotmányának első módosítása szerint a vállalatoknak is joguk van a politikai beszédhez. A politikai beszéd „a demokráciában a döntéshozatalhoz nélkülözhetetlen beszédtípus, és ez nem kevésbé igaz azért, mert a beszéd nem egy magánszemélytől, hanem egy társaságtól származik” (Powel bíró szavait idézi Kuhner, 2011, 449). Ezzel szemben a kereskedelmi beszéd, amely a profitmotivált véleménynyilvánítás egyik formája, már nem jogosult alkotmányos szintű védelemre.

A kétféle motívum közötti különbségtétel azonban korántsem egyértelmű. A politikai véleménynyilvánítás jelentős gazdasági haszonnal is járhat. Annak meghatározása, hogy ez csupán járulékos haszon vagy eredeti cél volt-e, nagyon bonyolult, ha nem lehetetlen.

A Nike például 2018 őszén úgy döntött, hogy Colin Kaepernicket választja a cég reklámarcának. Colin Kaepernick, egykori NFL: National Football League (Nemzeti Futball Liga) játékos, azzal szerzett magának hírnevet, hogy ő volt az, aki 2016-ban a mérkőzést megelőzően elhangzó amerikai nemzeti himnusz alatt letérdelt, tiltakozásul a faji igazságtalanság és a rendőri brutalitás ellen.

Ez a gesztus kezdetben heves vitát váltott ki az amerikai társadalomban, de később a BLM: Black Lives Matter (A fekete életek is számítanak) mozgalom kiemelkedő szimbólumává, a rasszizmus elleni tiltakozás széles körben elismert cselekedetévé vált, mind a sportban, mind azon kívül. A Nike ezzel a politikai állásfoglalással – ha az volt – kockázatot vállalt, de végül jelentős árfolyam-növekedést ért el közvetlenül a reklámkampánya megindítását követően (lásd 11. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_646/#m1430enszuszu_646 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_646/#m1430enszuszu_646)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_646/#m1430enszuszu_646)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

11. ábra. A Nike részvényárfolyamának (USA dollár) alakulása a Kaepernick-reklám előtt és után

Forrás: Saját szerkesztés, a New York-i Értéktőzsde (NYSE: NKE) hivatalos történeti adatai alapján.

 

Empirikus tanulmányok közvetett bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy a vállalatok nyilvános politikai nyilatkozatai nem feltétlenül tükrözik a tényleges politikai álláspontjukat. Egy 2020-ban az Egyesült Államokban készült tanulmány feltárta, hogy a vállalatok és a kereskedelmi csoportok ideológiailag heterogénebbek és konzervatívabbak kampány-hozzájárulásaikban, mint ahogy azt a kinyilvánított politikai preferenciáik sugallják. Gyakran több párt jelöltjeinek kampányához is hozzájárulnak, és úgy tűnik, hogy inkább a mérsékelt, mint a szélsőséges politikusjelölteket preferálják, függetlenül a nyilvánosan hangoztatott politikai álláspontjuktól (Thieme, 2020). Ez az eltérés pedig azt jelzi, hogy a politikai beszédeik hátterében valójában nem tényleges politikai álláspont, hanem inkább más, pontosabban, üzleti érdek áll. Az is elgondolkodtató, hogy Donald Trump 2025-ös hatalomba kerülését követően számos multinacionális vállalat jelentette be, hogy leáll az ún. DEI (diversity, equity, inclusion, vagyis: sokszínűség, esélyegyenlőség és befogadás) iránti elkötelezettségével, amelyet a megelőző, a woke mozgalom e megnyilvánulásait támogató Biden-adminisztráció alatt fennen hirdettek.1 A teljesség igénye nélkül néhány politikai arculatot váltó nagyvállalat a 2025-ös amerikai kormányváltás után:

• Google: 2025 februárjában bejelentették, hogy „átalakítják” DEI-programjaikat, reagálva „a változó politikai és üzleti környezetre”. A Google azt is bejelentette, hogy alkalmazásaiban többé nem jelöli az olyan ünnepségek kezdetét, mint a Pride-hónap és a fekete történelem hónapja.
• Meta: A vállalat több olyan programot is megszüntetett, amelyek célja a sokszínű jelöltek felvételének növelése volt, beleértve a méltányossági és befogadási képzési programokat, miután Janelle Gale, a Meta személyzeti alelnöke szerint a „jogi és politikai környezet” az Egyesült Államokban „változik” a DEI-erőfeszítések körül.
• McDonald’s: A McDonald’s bejelentette, hogy felhagy a konkrét sokszínűségi célokkal, megszünteti a vállalat demográfiai adatait mérő külső felmérésekben való részvételt, és átnevezi sokszínűségi csapatát „Global Inclusion Team”-re.
• Disney: A Disney számos változtatást jelentett be, beleértve az alkalmazottak értékelésére használt „Sokszínűség és befogadás” teljesítménymérőjének átnevezését „Tehetségstratégiára”, amely inkább az üzleti eredményekre összpontosít. Hasonló lépéseket jelentett be a Warner Brothers és a Paramount is.
• Goldman Sachs, BlackRock, Citigroup: A pénzügyi szektorban mindhárom vállalat visszafogta DEI-politikáját.
• Coca-Cola és a Pepsi: Szintén készek voltak arra, hogy megfeleljenek Trump végrehajtási rendeleteinek, mivel mindkét cég komoly állami rendeléseket kap.

(Forrás: Donald Trump hadat üzent az identitáspolitikának és a Pride mozgalomnak – ez Európát is érinteni fogja: https://mandiner.hu/kulfold/2025/04/)

 

A vállalatok választási finanszírozása kapcsán gyakran merül fel az a kérdés is, hogy vajon nem sérül-e meg a választási folyamat integritása, ha a politikai szféra nem a választók kívánságai szerint dönt, hanem a jelentős pénzügyi potenciállal rendelkező nagyvállalatok kívánsága szerint, amit Stevens bíró „a politika vállalati uralmának” nevez (Kuhner, 2011, 465).

Ugyanakkor ha feltételezzük, hogy a vállalat politikai tevékenysége, bármilyen formát is öltsön, valóban a közjó szolgálatát célozza meg, akkor is kétséges marad, hogy egyáltalán szükség van-e a vállalati politikai szerepvállalásra. Vajon a társadalom jelentős része támogatja-e, elvárja-e a vállalati aktivitást, vagy vannak olyan fontosnak vélt csoportok, amelyek kikényszeríthetik a vállalat állampolgárral azonos felelősségvállalását? Az érdekelt felek állampolgársága alapján a következő bekezdés empirikus bizonyítékokat mutat be a vállalati állampolgárság szükségességéről, tesztelve a társadalom különböző tagjainak elvárásait.

 

1	Az ún. woke cégek listája: https://daveseminara.com/complete-list-of-woke-companies-condemning-so-called-racist-voting-laws/

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//