6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.

Már a megelőző szakaszokban tárgyalt VTF-elmélettel is kiléptünk a hagyományos vállalatelméletek köréből, jelen fejezetben azonban az üzleti vállalkozások fogalomkörén is túllépünk. Lankoski és Smith (2018) a II. fejezet bevezetésében már bemutatott vállalati célokat felvonultató skáláján továbbhaladva eljutunk a társadalmi jólétre a nyereség figyelembevétele nélkül törekvő szervezetelméletekhez, amelyek már kívül esnek az üzleti vállalkozás fogalmán. Ezt az átmeneti jelleget az ún. társadalmi vagy szociális vállalkozások fogalmának megjelenése érzékelteti a legkézzelfoghatóbban. A brit kereskedelmi és iparkamara a társadalmi vállalkozást olyan üzleti vállalkozásként írja le, amely elsődlegesen társadalmi célokat szolgál, és amely a megtermelt nyereséget elsősorban e társadalmi cél érdekében fekteti be újra az üzletbe, és nem a részvényesek vagyongyarapodására vagy a nyereség maximalizálására törekszik. Az Egyesült Királyságban egy külön jogi forma jött létre az ilyen jellegű vállalkozások számára, az ún. CIC (community interest company), vagyis a közt szolgáló korlátolt felelősségű társaság (Radácsi, 2021, 180–185). Ez a működési forma nemcsak az angolszász területeken (UK, USA), hanem az európai országokban is megjelent, amelyeknek a működését és lényegét az Európai Bizottság az előbbi definíciótól némileg eltérő módon írja le: a társadalmi vállalkozás olyan vállalkozás, amely közérdekű, szociális vagy társadalmi célt szolgál, nyereségét e cél szolgálatába állítja és e cél megvalósítása érdekében forgatja vissza a vállalkozásba (EC, 2011). Magyarországon először szociális szövetkezeti formában, később nonprofit gazdasági formában is megjelent. A 2000-es évek elején még csak kb. 150–200 db ilyen vállalkozás volt Magyarországon, de már 2014-re 3000 db fölé nőtt a számuk (G. Fekete és Solymári, 2004; G. Fekete et al., 2014).

A társadalmi vállalkozások viszonylag új és átmeneti működési formát jelentenek az üzleti vállalkozások és a nem üzleti vállalkozások között. Ugyanakkor már régóta és jelentős számban tevékenykednek olyan, kifejezetten a társadalom érdekeire fókuszáló szervezetek, amelyek a hagyományos nonprofit, közhasznú és civil szervezetek kategóriájába sorolhatók. A szektor nemzetközileg egységesnek tekinthető jellemzőinek meghatározására több próbálkozás is volt az elmúlt évtizedekben. Az egyik legismertebb ilyen kísérlet a John Hopkins University által folytatott nemzetközi összehasonlító kutatás volt az 1990-es években, amely a szektor alábbi közös kritériumait azonosította be (Reisinger, 2010, 108–109):

• Működési autonómia és szervezeti elkülönülés a kormányzati szektortól, amely a nem kormányzati szervezeti (non-governmental organisation) kritériumnak feleltethető meg.
• Intézményesültség (önálló jogi személy, nyilvántartásba kell venni, működési szabályzatuk van stb.). Ez a feltétel az informális (családi, baráti közösségek alkotta) szektortól különbözteti meg ezeket a szervezeteket.
• Minden nonprofit szervezetnek rendelkeznie kell az önkéntesség minimális szintjével, ami vonatkozik a tevékenységre és az adományokra is.
• A szervezetek tevékenysége a társadalmi közösség érdekeit szolgálja, amely feltétel a nyereségre törekvő üzleti szektortól való elkülönülést hangsúlyozza.
• Nem végezhetnek pártpolitikai tevékenységet, és nem tartoznak a nonprofit szektorba az egyházak sem.

 

A fenti közös jellemzők azonban országonként, régiónként eltérő jogi szabályozásban és működési formákban konkretizálódnak. Ez a szektor és a benne működő szervezetek más-más meghatározással és feltételekkel írhatók le az Európai Unióban, az Egyesült Államokban vagy éppen Magyarországon.

Az Európai Unió civil társadalomra vonatkozó meghatározását az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 1999. szeptember 22-én elfogadott „A szervezett civil társadalom szerepe és hozzájárulása az európai konstrukcióhoz” című állásfoglalásában rögzítette. E meghatározás szerint a civil társadalom olyan társadalmi tér, amely az államtól független, és működését nem kizárólag a piaci logika szabályozza (Jekatyerina, 2021, 96). Az Európai Unió Tanácsa definíciója szerint a civil társadalmi szervezetek fogalma minden olyan nem állami, nonprofit szervezetet magában foglal, amely pártsemleges és erőszakmentes, amely keretében az emberek közös célok és ideálok megvalósítása érdekében szerveződnek, függetlenül attól, hogy ezek politikai, kulturális vagy gazdasági jellegűek-e.1 A nonprofit kritérium ebben a definícióban egy jellemzőjét ragadja ki a civil szerveződéseknek, méghozzá a profit szétosztásának tilalmát.

Az amerikai szakirodalomban vezették be a ’harmadik szektor’ fogalmát azon szervezetek megkülönböztetésére, amelyek sem az állami (vagy kormányzati), sem az üzleti szektor működési logikájának sem feleltethetők meg. Azonban ez a szektor sem egységes, különböző funkciójú szervezeteket foglal magában. Az Egyesült Államokban különböző elvárásokat támasztanak ugyanis az ún. közhasznú társaságokkal (public benefit corporation) és a nonprofit szervezetekkel szemben. A közhasznú társaságok, a részvénytársaságokhoz hasonlóan, részvényesek tulajdonában vannak, akik nyereséget és osztalékot várnak el a befektetésükért cserébe. Ugyanakkor a közhasznú társaság alapító okirata azt is előírja, hogy a társaság nyereségének egy részét egy meghatározott jótékonysági cél támogatására kell fordítania. A hagyományos nonprofit társaságnak viszont nyereségre való törekvés nélkül kell az Internal Revenue Service (IRS)2 által meghatározott jótékonysági célt szolgálnia. Az amerikai nonprofit társaságok számára tilos a személyes nyereségszerzés, kivéve a tagságból származó előnyöket. Ebben a szabályozási feltételrendszerben a nonprofit társaságok létezésének kifejezett célja, hogy nyereségszerzésre törekvés nélkül szolgáljanak közcélokat.

A magyar Civil törvény3 és a Polgári törvénykönyv4 alapján azok a szervezetek, amelyek elsősorban társadalmi és nem gazdasági érdekek mentén működnek, a nonprofit és a civil szervezetek közé tartoznak. A nonprofit elnevezést a nemzetközi, elsősorban az amerikai szakirodalomból vette át a magyar terminológia, méghozzá azzal megegyező tartalommal, vagyis a nyereségszerzésre való törekvés és a profit szétosztásának tilalmát emelve ki a szervezet működési sajátosságai közül (Kuti, 1998; Bartal, 2005, 12). Ennek megfelelően a nonprofit gazdasági társaságot a magyar Polgári törvénykönyv olyan jogi személyként azonosítja, amely bármely társasági formában működhet, de tevékenységéből származó nyereségét nem oszthatja fel a tagok között, hanem azt vissza kell forgatnia a szervezet működésének finanszírozására és a társaság céljainak megvalósítására (Ptk. 3:88. § 3–4). Jellemzően közfeladatokat lát el és gyakran közhasznú jogállással bír. A civil szervezet definíciója ettől némileg eltérő: a civil szervezet a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységet – ideértve a közhasznú tevékenységet is – folytathat, és célja megvalósítása, gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti. (2011. CLXXV., 17 §). A nonprofitoknak és civil szervezeteknek többféle működési formája is lehetséges. A típusok között vannak átfedések és egyúttal különbségek is, amelyeket az alábbi táblázat foglal össze.

 

10. táblázat. A nonprofit szervezetek és a civil szervezetek típusai

Nonprofit szervezet:	Civil szervezet:
Egyesület (minimum 10 tag, sportegyesület, sportszövetség, vallási egyesület, polgárőrszövetség)	Egyesület (a párt, szakszervezet, kölcsönös biztosítópénztár kivételével)
Alapítvány	Alapítvány (pártalapítvány, vagyonkezelő alapítvány, közalapítvány kivételével)
Közhasznú társaság (2007-től nem alapítható)
Köztestület, közalapítvány (2009-től megszűnt)
Nonprofit gazdasági társaság	Civil társaság (nem jogi személy)

Forrás: saját szerkesztés a 2011. CLXXV. trv. (civil törvény) és a 2013. évi V. törvény (Ptk.) alapján

 

A magyar Civil törvény külön alkategóriaként kezeli a nonprofit szektoron belül a közhasznú szervezeteket. Közhasznú szervezetté minősíthető a nonprofit gazdasági társaság és a civil szervezetek közül az egyesület és az alapítvány. Ahhoz, hogy ezek a szervezetek megkapják a közhasznú jogállással járó előnyöket, pluszfeltételeket kell teljesíteniük. Ennek értelmében közhasznú szervezetnek lehet tekinteni azt a szervezetet, amely közfeladat teljesítésére irányuló, közhasznú tevékenységet végez, és amely a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez megfelelő erőforrásokkal és megfelelő társadalmi támogatottsággal rendelkezik (2011. CLXXV., 31–32 §). A megfelelő erőforrás meglétét három feltétel közül legalább egynek a teljesítése révén tudja a szervezet igazolni. Ezek a felelős gazdálkodásra vonatkozó feltételek az éves bevétel minimumára, a tartósan veszteséges működés elkerülésére és a személyi ráfordítások minimális arányára határoznak meg előírásokat. A megfelelő társadalmi támogatottság a szervezet közösségi hasznosságát hivatott alátámasztani. Itt is három feltételt ír elő a törvény, amely a magánszemélyek személyijövedelemadó-felajánlásának és a közcélú adományoknak bevételarányos mértékét, illetve a szervezetben munkát vállaló önkéntesek minimális számát határozza meg. A közhasznúság másik fontos működési korlátja, hogy a közhasznú szervezet a gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel, hanem a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységére kell azt fordítania (42–46§). Ez utóbbi feltételt tekinthetjük nonprofit kritériumnak, amely a nemzetközi szabályozásban is hasonló tartalommal jelenik meg. A közhasznú szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására nem alapítható. Magyarországon a nonprofit szektoron belül az elmúlt évtizedben a közhasznú szervezetek száma jelentősen lecsökkent, 2020 óta kb. 20% körül alakul (lásd 12. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1430enszuszu_762/#m1430enszuszu_762 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_762/#m1430enszuszu_762)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1430enszuszu_762/#m1430enszuszu_762)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

12. ábra. A közhasznú nonprofit szervezetek arányának változása a teljes szektoron belül Magyarországon 2010 és 2020 között

Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/nonprofit/2020/index.html

 

Bármelyik ország vagy régió fogalmi meghatározását vegyük is alapul, közös jellemzője a fent leírt szervezeteknek, hogy a közösség javának szolgálatát célozzák meg. Ugyanakkor gyakran megfogalmazott kritika velük szemben, hogy nyereségérdekeltség nélkül nemhogy a nyereséges, hanem még a hatékony, illetve fenntartható működés elérése is csak esetlegesen fordul elő a tevékenységük során. Éppen emiatt a különbség miatt a társadalom érdekeit, a közjót előtérbe helyező (közhasznú) szervezetek gazdálkodását és menedzselését a szakirodalom elkülönítve kezeli az üzleti vállalkozásokétól. Ha viszont következetesen meghúzzuk az ívet a tisztán nyereségorientált szervezetek, a nyereséget és közjót is megcélzó szervezetek és a tisztán társadalmi érdekeket szolgáló szervezetek között, akkor látható, hogy mindig csak egy-egy jellemzőt módosítottunk az előző célrendszerhez képest, amikor a következő szervezetelmélet célkitűzésére tértünk át. A VTF-irodalom által vizsgált cégek és a nonprofit, civil, közhasznú szervezetek között nincs lényegi különbség; az utóbbiak az előbbiek határesetének tekinthetők. A VTF-szakirodalom egyes tanulmányai pedig empirikus bizonyítékkal szolgálnak arra is, hogy az úgynevezett hibrid (egyszerre profitorientált és nonprofit) vállalkozások gazdaságilag is sikeresek tudnak lenni (Porter és Kramer, 2011, 7).

Felmerül tehát a kérdés, hogy tényleg szükséges-e ez a cezúraszerű szétválasztás, vagy van létjogosultsága az üzleti és nem üzleti szervezetek céljait és azok menedzselését együtt is megvizsgálni. Elgondolkodtató az is, hogy a közhasznú szervezet esetében nem igényel hosszas filozófiai kifejtést, hogy mi számít az egyén és a társadalom közös szükségletének. Annak ellenére sem, hogy a számtalan lehetséges tevékenységi kör (egészségügy, oktatás, szociális ellátás, sport, rendvédelem, honvédelem stb.), amit egy közhasznú szervezet az alapító okiratában ilyeténképpen meghatározhat, ugyanúgy megvalósítható üzleti, mint nem üzleti szervezet keretében is.

 

1	Forrás: Európai Unió Tanácsa (2012). „A Tanács következtetései: A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban”
2	az Egyesült Államok szövetségi kormányának bevételi szolgálata, amely felelős az amerikai szövetségi adók beszedéséért
3	2011. CLXXV. Trv.
4	2013. évi V. törvény (Ptk.)

Tartalomjegyzék

• Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet! (?)
• Impresszum
• Táblázatok jegyzéke
• Ábrák jegyzéke
• Előszó
• chevron_rightBevezetés
  • Hivatkozások
• chevron_rightI. Tisztázandó feltételek és fogalmak az üzleti vállalkozás működése kapcsán
  • chevron_right1. Milyen környezetben működik a vállalat?
    • 1.1. A vállalat helye és szerepe a társadalomban: Szerződéses vagy közösségi modell
    • 1.2. A társadalmi, gazdasági berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.3. Az állami berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • 1.4. Jogi berendezkedés hatása a vállalat szerepére
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Milyen formában működik a vállalat?
    • 2.1. A vállalat működési kerete a jogi forma, a befektetett tőke és a kapcsolódó felelősség alapján
    • 2.2. A vállalati méret eltérő jellegzetességei
    • Hivatkozások
• chevron_rightII. Ki képviseli a vállalatot? Kit képvisel a vállalat? A vállalat gazdasági és/vagy társadalmi, politikai céljai
  • chevron_right1. Egy cselekvő képviseli a vállalatot és egy célja van: a nyereségmaximalizálás
    • 1.1. Standard mikroökonómiai vállalatfelfogás Adam Smith nyomán: a racionális ’homo oeconomicus’ a saját hasznát maximalizálja, a közjót a „láthatatlan kéz” valósítja meg
    • 1.2. Holisztikus elmélet: a vállalat autonóm, tagjaitól független cselekvő. A vállalati cél a társasági szerződésben rögzített tulajdonosi akarat
    • 1.3. Osztrák iskola: a vállalat a fogyasztó „megbízottja”. A vállalati cél a profit maximalizálása a szélesebb körű társadalmi elégedettségen keresztül.
    • 1.4. Chicagói iskola: a vállalat a részvényes tulajdona. A vállalati cél a profit maximalizálása, ami maga a társadalmi felelősségvállalás.
    • Hivatkozások
  • chevron_right2. Két cselekvő verseng a vállalat képviseletéért: a tulajdonos és a menedzser. A vállalati cél a profit maximalizálása a vezetők érdekeinek figyelembevételével.
    • 2.1. Megbízó–ügynök elmélet: a részvényes a vállalat tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeltségének megteremtésével.
    • 2.2. Tulajdonosi jogok elmélete: a részvényes a vállalat eszközeinek tulajdonosa. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás a menedzsment érdekeinek tiszteletben tartásával.
    • 2.3. Menedzsmentelmélet: a menedzser jó gondnoka a vállalatnak. A vállalat célja a nyereségmaximalizálás, ami egybeesik a menedzsment érdekeivel.
    • Hivatkozások
  • chevron_right3. Több cselekvőnek több célja van, de a vállalat gazdasági eredményessége minden szereplőnek fontos
    • 3.1. Érintettelmélet: a vállalat az érintettek közös értékteremtésének színtere. A vállalat célja az érintettek érdekeinek összehangolása.
    • 3.2. Magatartáselmélet: a vállalat az érdekeltek koalíciója. A vállalati cél az érdekeltek aspirációs szintjének elérése.
    • 3.3. A többszörös érdekek kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right4. A társadalom összes tagjának érdeke számít. A vállalati cél mind a profit, mind a társadalmi jólét, a közjó optimalizálása.
    • 4.1. A vállalati társadalmi felelősségvállalás (VTF) evolúciójának szakaszai
    • 4.2. A VTF fogalmi behatárolása
    • 4.3. A VTF kritikája
    • Hivatkozások
  • chevron_right5. A vállalat állampolgárként cselekszik, a vállalat célja a nyereségen túl a politikai felelősség felvállalása.
    • 5.1. A vállalati polgárság értelmezésének kerete
    • 5.2. A vállalat mint állampolgár korlátjai
    • 5.3. Az érdekhordozók vállalattal szembeni elvárásai – empirikus kutatási eredmények
    • 5.4. A nagyvállalat mint kvázikormány
    • Hivatkozások
  • chevron_right6. A társadalom érdekei elsődlegesek, a gazdasági eredmény csupán járulékos cél.
    • Hivatkozások
• chevron_rightIII. A vállalati cél etikai megközelítésben
  • chevron_right1. A katolikus társadalmi tanítás (KTT) a gazdaságról és az üzleti életről
    • 1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján
    • 1.2. Az üzleti élet, a vállalat működésének értelmezése a KTT alapján
  • chevron_right2. A vállalati (gazdasági és társadalmi) cél erkölcsi értékelése a KTT tükrében
    • 2.1. A vállalat helye, szerepe a társadalomban és a jog relevanciája a KTT-ben
    • 2.2. A gazdasági önérdek és a piac automatizmusa révén létrejövő közérdek erkölcsi szempontból és a KTT-vel összevetve
    • 2.3. Kinek az érdekeit kell képviselnie a vállalatnak a KTT szerint?
  • Hivatkozások
• Összegzés
• Válaszok az előszóban feltett kérdésekre

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//