Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága


Előszó

„It is not personal thing, it is strictly business.”
(The Godfather, 1972)
 
„Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!” – ez a mondat Michael Corleone (Al Pacino) szájából hangzik el az 1972-ben készített A keresztapa című világhírűvé vált filmben. A film az 1940-es évek végén játszódik New Yorkban. A címszereplő Don Vito Corleone (Marlon Brando) a szervezett bűnözés nyelvén szólva „keresztapa”, egy maffiacsalád feje. Michael, a legkisebb fiú, apja reménysége, a megbecsült, tisztességes élet és a család felemelkedésének letéteményese, aki nem vesz részt a család piszkos üzleteiben, hanem diplomát szerez, majd beáll önkéntesként a tengerészgyalogsághoz, harcol a második világháborúban, és háborús hősként tér onnan vissza. Az inkriminált mondat előzménye a történetben az a drámai fordulat, amikor egy rivális drogkereskedő, Sollozzo (Al Lettieri) lelöveti Don Corleonét, aki éppenhogy csak túléli a merényletet. A merénylők, mivel eredeti tervük nem sikerült, most az ifjabb, higgadtabb fiúval, Michaellel akarnak tárgyalni, és személyes találkozóra hívják. A családi tanács összeül: Michael, a művelt és eddig tisztakezű legifjabb fiú, Sonny (James Caan), az apja helyébe lépő új „Don”, a forrófejű legidősebb fiú, valamint a család tanácsadója (consiglieri), Tom Hagen (Robert Duvall), és a legrégebbi családi barátok, Sal Tessio (Abe Vigoda) és Pete Clemenza (Richard S. Castellano). Az alábbi beszélgetés zajlik le a szereplők között.
„SONNY (Tom előtt áll, aki ül)
Ne, ne, ne, ne! Nincs többé! Ezúttal nem, consiglieri. Nincs több találkozó, nincs több megbeszélés, nincs több Sollozzo-trükk. Csak egy üzenetet adj át nekik: Sollozzót akarom, ha nem, akkor háború lesz... akkor megyünk a matracokért...
TOM (feláll)
Néhányan a többi családból nem fogják tűrni a háborút!
SONNY
Akkor átadják nekem Sollozzót!
TOM
Az apád ezt nem akarná hallani! Ez üzlet, nem személyes ügy, Sonny!
SONNY
Lelőtték az apámat... ez üzlet? A s*gged...
TOM
Még az apád lelövése is üzlet volt, nem személyes, Sonny!
SONNY (most már az íróasztal mögött ül)
Hát akkor az üzletnek szenvednie kell, rendben? És figyelj... tégy meg nekem egy szívességet, Tom...! Nem... ne adj több tanácsot, hogyan hozhatnánk helyre a dolgokat! Csak segíts nekem nyerni, kérlek, rendben?
TOM (miután megnyugodtak)
Találtam valamit erről a McCluskey kapitányról, aki eltörte Mike állkapcsát...
SONNY
Mi van vele?
TOM
Most már biztos, hogy Sollozzo fizeti, méghozzá nagy összeggel. McCluskey beleegyezett, hogy a török testőre legyen. Amit meg kell értened, Sonny, az az, hogy míg Sollozzót így őrzik, sebezhetetlen. Még soha senki nem lőtt le egy New York-i rendőrkapitányt... soha. Az katasztrofális lenne. Az Öt Család mindegyike rád szállna, Sonny. A Corleone család számkivetetté válna! Még az öreg politikai védelme is fedezékbe menekülne! Szóval tégy meg egy szívességet... vedd ezt figyelembe!
SONNY
Rendben. Várni fogunk.
MICHAEL
Nem várhatunk.
SONNY
Mi?
MICHAEL (aki a szék karfájára támaszkodva ül)
Nem várhatunk. Nem érdekel, mit mond Sollozzo az alkuról, meg fogja ölni Papát, ennyi. Ez a kulcs a számára. El kell kapnunk Sollozzót.
CLEMENZA
Mike-nak igaza van...
SONNY
Hadd kérdezzek valamit, professzor úr, úgy értem... mi van McCluskey-val? Hm? Mit csináljunk ezzel a… zsaruval itt?
MICHAEL
Találkozni akarnak velem, igaz? Én, McCluskey és Sollozzo leszünk ott. Szervezzük meg a találkozót! Szóljunk az informátorainknak, hogy derítsék ki, hol lesz a találkozó! Ragaszkodjunk hozzá, hogy nyilvános helyen legyen... egy bárban, egy étteremben... valahol, ahol emberek vannak, hogy biztonságban érezzem magam! Meg fognak motozni, amikor először találkozom velük, szóval akkor nem lehet nálam fegyver. De ha Clemenza kitalálja a módját, hogy várjon ott engem egy fegyver… akkor megölöm őket, mindkettőjüket.
[Clemenza, Tessio és Sonny nevetnek. Tom vállat von.]
SONNY
Hé, mit fogsz csinálni, kedves főiskolás fiú, mi? Nem akartál belekeveredni a család ügyeibe, mi? Most meg le akarsz lőni egy rendőrkapitányt, mert arcul ütött téged? Hm? Mit gondolsz, ez itt a hadsereg, ahol egy mérföldről lősz rájuk? Közel kell kerülnöd hozzájuk, és bumm-bumm, szétloccsant az agyuk a szép Ivy League öltönyödön. Gyere...
MICHAEL (ahogy Sonny megcsókolja a fejét)
Sonny...
SONNY
Ezt nagyon személyesen kezeled. Tom, ez üzlet, és ez a srác nagyon-nagyon személyesen kezeli.
MICHAEL
Hol van az megírva, hogy nem ölhetsz meg egy zsarut?
HAGEN
Ugyan már, Mikey...
MICHAEL
Tom, várj egy percet! Egy zsaruról beszélek, aki drogügyletekbe keveredett. Én egy tisztességtelen zsaruról beszélek, egy korrupt zsaruról, aki bűnügyekbe keveredett, és aki csak azt kapja, amit megérdemelt. Ez egy fantasztikus történet. És vannak újságíróink a fizetési listánkon, nem igaz, Tom?
[Hagen helyeslően bólogat.]
És talán tetszene nekik egy ilyen sztori.
HAGEN
Talán, talán...
MICHAEL (Sonnyhoz)
Ez nem személyes ügy, Sonny. Ez szigorúan üzleti ügy.”
 
(Francis Ford Coppola: A keresztapa, 1972)
 
Eddig az idézet, amely e könyv témáját ihlette. Meglepő lehet talán, hogy egy maffiacsalád története és egy gyilkosság előkészítése hivatkozási alapja lehet egy üzleti vállalkozásokról szóló gazdasági és etikai elemzésnek. Valójában azonban ez a nem véletlenül provokatívnak szánt filmrészlet nagyon is jó kiindulás egy ilyen irányú téma kifejtéséhez. Ugyanis mindaz, ami elhangzik ebben a filmrészletben, egy szélsőértéke, egy lecsupaszított valósága, egy negatív tükörképe mindannak, amit az üzleti világról sokszor gondolunk. Michael minden szava a szó szoros értelmében vérfagyasztóan racionális és haszonelvű, pszichológiailag átgondolt és reális, logikai hiba nincs benne. Maga a tökéletes ’homo oeconomicus’, aki „mindenféle tevékenységében a haszna maximalizálására törekszik, más szóval minden egyes döntése, lépése, cselekvése előtt racionálisan mérlegel; a gazdasági döntéseknél összehasonlítja a ráfordításokat és a bevételt, és úgy dönt, hogy adott ráfordítással maximális bevételt, vagy adott bevételt minimális ráfordítással érjen el” (Andorka, 1995, 8–9).
Ebben a sokat hivatkozott filmrészletben sűrítve megtalálhatjuk mindazokat az üzlettel kapcsolatos, máig egyértelműen meg nem válaszolt dilemmákat, amelyekkel ez a könyv is foglalkozni kíván. Az idézet kapcsán a következő kérdések merülhetnek föl az olvasóban:
Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenthet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő – legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”?
 
És így tovább…
Messzire vezető kérdések ezek, amelyek egyaránt igényelnek gazdasági, filozófiai, etikai, politikai szempontú elemzéseket és válaszokat is. Jelen könyvemben ugyan nem térek ki e szempontok kihívása elől, de csak olyan mértékig ásom bele magam az egyes tudományterületekbe, amely megkerülhetetlen a könyv központi kérdésének megválaszolása érdekében és a közérthetőséget sem sérti. Ez a központi kérdés jelen tanulmányom szerint pedig nem más, mint a vállalkozás céljának a kitűzése és meghatározása. Ennek a kérdésnek a lehetséges megközelítéseit járom körbe ebben a könyvben.
 
Budapest, 2025. május 30.
Szerző

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave