Katona Klára

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

A vállalati célok lehetséges kombinációi és azok indokoltsága

1.1. A gazdaság általános működésének értelmezése a KTT alapján

A katolikus tanítás szerint egy morális gazdaság szereplői nem független individuumok, hanem egymásért felelősséget és kötelezettséget vállaló közösség részei. Ebből kifolyólag a piac nemcsak a csere színhelye, hanem emberek közössége is (CiV 34). A KTT a piac szerepéről, a piac autonómiájáról is határozott véleményt fogalmaz meg. Ferenc pápa Evangelii Gaudium című enciklikájában a szegények védelmében foglal állást a piac autonómiájával szemben, amely, véleménye szerint, közvetlenül felelős a szegénység fennmaradásáért. Az enciklika állítása szerint a neoliberális közgazdaságtan képviselői „feltételezik, hogy minden, a szabadpiac által támogatott gazdasági fejlődés önmagában nagyobb kiegyensúlyozottságot és társadalmi befogadást hoz létre a világban. Ez a tények által soha meg nem erősített vélemény elnagyolt és naiv bizalmat fejez ki a gazdasági hatalom birtokosainak jósága, továbbá az uralkodó gazdasági rendszer által szentesített mechanizmusok iránt. Közben a kirekesztettek továbbra is várakoznak” (EG 54). „Miközben kevesek jövedelme hatványozottan növekszik, a többség egyre távolabb kerül e szerencsés kisebbség jólététől” (EG 56). Szent II. János Pál pápa, majd XVI. Benedek pápa is hangsúlyozta, hogy a piaci automatizmusba („láthatatlan kézbe”) vetett hit „arra ösztönözte az embert, hogy gyakran romboló módon visszaéljen a gazdaság eszközével” (CiV 34). XI. Pius pápa 1931-ben így látta az önmagát szabályozó szabadpiac káros hatását: „A korlátlan gazdasági verseny önmaga ellentétét eredményezi, a gazdasági hatalom és erő koncentrációjához vezet” (QA 108).

A katolikus egyház antropológiai szemlélete alapján a piac olyan emberek közössége, akik nem azonosak a ’homo oeconomicus’ leszűkített emberképével, amely a KTT szerint ontológiailag nem valóságos konstrukció. A katolikus egyház nem fogadja el az emberi személyiség ilyen jellegű korlátok közé szorítását. A ’homo oeconomicus’ ’homo sociologicus’ is egyben, hiszen ugyanaz az ember dönt a gazdasági, mint a leghétköznapibb ügyekről, vagy akár erkölcsi kérdésekről is. A katolikus egyház a ’homo oeconomicus’ elutasításában nem egy idealisztikus emberképből indul ki, hanem épp ellenkezőleg, mint az emberi személyiség több évezredes tapasztalatokon alapuló ismerője, rávilágít az ilyen jellegű leegyszerűsítések káros és sehova se vezető következményeire. Ugyanakkor az ember számára olyan erkölcsi mércét és célt jelöl ki, amely messze túlmutat a racionális, gondos gazdálkodótól, vagyis a ’homo oeconomicustól’ elvárható szinten. Ez a cél pedig nem más, mint a szeretet, amely „minden emberben és az egész emberiségben az alapvető hajtóerő” (CiV7, 53).

A láthatatlan kéz és a ’homo oeconomicus’ kritikáján túl a katolikus tanítás öt alapelvet is azonosít: az emberi méltóságot, a szolidaritást, a szubszidiaritást, a közjót és az igazságosságot, amelyeknek a KTT szerint a gazdaság működésében is vissza kell tükröződniük.

Az emberi méltóság a KTT-ben

Az embernek azért van méltósága, mert Isten hasonlatosságára és képére teremtetett, éppen ezért az emberi élet szent. Az ember szabadsága az alapja annak, hogy végső soron ő minden struktúra meghatározója, vagyis a gazdasági és társadalmi folyamatoknak is az alapja az ember. Az ember lényegét tekintve közösségi lény, ezért joga és kötelessége részt venni a társadalom közös ügyeiben. A társadalom emberekből épül fel, és az ember felelős azért, hogy mit épít. Az egyén felelőssége, hogy milyen társadalomban és milyen gazdaságban él.1

A szolidaritás fogalma a KTT-ben

A szolidaritás együttérzést, a másik felé való odafordulást jelenti, különösen a peremen lévők vagy szükséget szenvedők érdekében. A társadalom minden tagjának kötelessége segíteni a közösség többi tagját, többet kell adnia, mint amennyit kapnia lehet. Ebből következően az üzleti vállalkozások sem önmagukban álló, kizárólag önmagukért létező, egymástól független szervezetek. Az üzleti vállalkozások szorosan kapcsolódnak a társadalomhoz, amelyben működnek, és szolidaritással tartoznak ennek a közösségnek a tagjaiért (CA, 1991). A vállalkozásoknak mindazok jólétét szolgálniuk kell tehát, akikkel az üzleti tevékenységük során kapcsolatba kerülnek (CA 35). A gazdasági szereplőknek nem öldöklő versenyben kell legyilkolniuk egymást, hanem együtt kell működniük, olyan helyzeteket teremtve, amelyekben minden résztvevő nyerni tud (win-win, győztes-győztes helyzet, vagyis minden résztvevő számára kölcsönösen előnyös megállapodás). Két vállalat nem csak úgy találhatja meg a maga hasznát, hogy a másikat legyőzi.

A szubszidiaritás fogalma a KTT-ben

A katolikus egyház tanításának egyik sarokpontja a szubszidiaritás elve (Pius XI., 1931, 79). A szubszidiaritás annyit jelent, hogy minden döntést és végrehajtást azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek a kérdést illetően. Már XI. Pius pápa is úgy tekint a szubszidiaritás fogalmára, mint az állam, a civil társadalom és az egyének közötti munkamegosztás szervező elvére (QA 79). A szubszidiaritás ebben a megközelítésben egyrészt megvéd az állam túlterjeszkedésétől és a túlszabályozástól, másrészt viszont lehetőséget is teremt az államnak arra, hogy beavatkozzon mindazokon a területeken, ahol alacsonyabb szinten nincs mód a folyamatok befolyásolására. XVI. Benedek pápa a szubszidiaritás elvének fontosságát hangsúlyozza a globalizáció negatív hatásainak megfékezésében is, hiszen ez az elv alkalmazható a nemzetközi intézmények és nemzetgazdaságok közötti együttműködés szabályozására is (CiV 57).

A közjó fogalma a KTT-ben

A közjó fogalmán a társadalmi élet azon föltételeinek összességét kell érteni, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.2 A közjó három eleme:

A közjó érdekében a közhatalomnak tiszteletben kell tartania az ember elidegeníthetetlen jogait: „jog […] a saját helyes lelkiismeret szerinti cselekvéshez, a magánélet védelméhez és a jogos szabadsághoz, amely magában foglalja a vallásszabadságot is” (Gaudium et spes, 1965, 26).
A közjó igényli közösségének szociális jólétét, gyarapodását. Mindenki számára hozzáférhetővé kell tennie azt, amire az emberi élethez szüksége van.
A közjó magában foglalja a békét, az igazságos rend állandóságát és biztonságát.

A közjóra törekvés alapja a javak egyetemes rendeltetése: „A világ mindenkinek adatott, és nem csak a gazdagoknak” (PP§23). Így az üzleti tevékenységet egyfajta hivatásnak kell tekinteni, amelynek a feladata a közjó szolgálata (EG §189, 203), vagyis a közjó megteremtése az üzleti tevékenység végső célja (CiV §21).

Az igazságosság fogalma a KTT-ben

Az igazságosság mindenféle emberi közösség létalapja. Készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, segít annak az összhangnak a megteremtésében, amely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában.3 Az igazságosság legtisztább és legmagasabb formája a méltányosság, mindenki kapja meg azt, ami jár neki: „a munkás ugyanis megérdemli a bérét” (Máté evangéliuma 10. fejezet 9. verse: Mt 10,9). Ugyanakkor aki többet tesz a közösségért, annak több is jár. A társadalmi igazságosság alapja a törvényesség (legalitás), amely nélkül egyetlen társadalom sem működőképes: „az államhatalom feladata, hogy az igazságosság érvényesüljön, mivel a gazdagok kevésbé szorulnak rá az állam védelmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak” (RN, 1891). Ugyanakkor az állam nem vonhat el közadók címén a magánjavakból a méltányosnál többet.

1	https://katolikus.hu/cikk/az-egyhaz-tarsadalmi-tanitasa
2	az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma
3	Katolikus lexikon

Ez nem személyes ügy, szigorúan üzlet!(?)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 227 3

Menedzsment

Vajon üzleti vállalkozásnak tekinthető-e bármilyen tevékenység, amely komoly tőkebefektetés mellett, racionális döntéseket hozva, anyagi és egyéb kockázatot vállalva, hatékonyságra és nyereségességre törekszik? Független-e az üzleti vállalkozás fogalmi hatálya attól a tevékenységtől, amit a vállalkozás folytat, illetve azoktól az eszközöktől, amelyeket alkalmaz az üzleti haszon elérése érdekében? Ha egyes piaci szereplőknek gazdasági hatalmuk folytán meghatározó befolyása lehet a politikára és az igazságszolgáltatásra, akkor vajon tekinthetjük-e a jogszabályokat abszolút eszközöknek a társadalom erkölcsi normáinak kikényszerítésére a piaci tranzakciók során? Ha emberek sokaságáért, egy komoly méretű hálózatért egy személyben felel valaki, akkor milyen és mekkora felhatalmazást jelenhet ez a számára? Vajon egy üzleti vállalkozás tekintheti-e magát olyan (politikai) szereplőnek, akinek joga, sőt, kötelessége az általa képviselt közösség tagjai érdekében átalakítani a jogi, politikai, hatalmi viszonyokat? A marketingkommunikáció és médiabefolyás milyen mértékben használható fel az üzleti döntések és lépések – a tényleges indokoktól gyakran eltérő - legitimálására? Ha valamilyen lépés üzletileg indokolható, és nyereséget eredményez, akkor ez önmagában elegendő-e a döntés helyességének igazolására? Kell-e a piaci döntések során más, személyes, emberi, erkölcsi szempontokat is figyelembe venni, vagy olyan üzleten és jogrendszeren kívüli egyéb feltételt megfontolni, amely miatt akár a haszonról is le kell mondania a vállalkozásnak? Szétválasztható-e az ember személyes élete attól a valakitől, aki az üzleti életben döntéseket hoz és cselekszik? Más erkölcsi normák vonatkoznak-e a magánszemélyre és az üzletemberre? Van-e egy kizárólag az üzleti élet számára fenntartott erkölcsmentes zóna, egy ’moral safe space’, ahol az üzleti szereplőknek mint magánembereknek „nem ér a neve”? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Hivatkozás: https://mersz.hu/katona-ez-nem-szemelyes-ugy-szigoruan-uzlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero